#1 fejezet, valamikor 2024-ben:
- Délután bemegyünk a városba, tartsd életben a gyerekeket.
- Apa, mesélsz nekünk valami szerepjátékot? Valami Habsburgos lehetne…
- Ha vannak kész karakterek, mire végzek a mosogatással, akkor lesz játék.
A “kampány” 0. játékülésének mindhárom mondata. :)
Hogyan született ez a kampány, ami akkor még csak egy gyors játékalkalomnak volt szánva?
Az első játékülés egy nagyjából 3 órás alkalom volt, ennyi idő volt a mosogatás vége és a feleségem és a barátnője visszaérkezése között. Becsületére legyen mondva, Hanna megküzdött a magyar nyelvű SWADE könyvvel és elkészült a két karakter: Mecklenburgi Aurélia grófnő, aki Milady álnéven egyfajta éjszakai, titkos igazságtevő és Jack, az amerikai fél-elf szerencsevadász. A világról annyit tudtak, hogy az 1820-as évek Magyarországán fog játszódni és pont annyi mágia lesz benne, amennyit ők a játékos karakterek által behoznak. Tehát ha valaki behoz egy fantasy fajt, akkor a világban vannak fantasy fajok. Mivel Jack játékosa a fél-elfet választotta fajnak, így annyit már tudtunk, hogy valahol a világban vannak elfek és talán más fajok is, de ezen túl nem gondolkodtunk. Mivel varázshasználót senki sem hozott, így azt mondtam, hogy nyílt, látványos mágia nincs a világban: egy repülőszőnyegen közlekedő, tűzgolyókat hajigáló varázsló legfeljebb valamiféle csúcsponton jelenik meg, de vannak varázsfőzetek, átkok és a valós alappal rendelkező hiedelmek, amiket a hatalmon lévők, ha nem is nyíltan, de használnak. Mire ezt végig gondoltam, a kisebb mosogatni valók el is fogytak. Innen még jó 30-45 percem volt kigondolni a szűkebb játékkörnyezetet és a kalandot, majd kértem a lányoktól 15 percet, hogy kigondoljak pár nevet és bele is vágtunk.
Lássuk a történteket:
Aurélia grófnő meghívást kapott
gróf Tarnóczy-Körtéss Aurél télűző vadászatára. A fiatal Víg Özvegy így a felvidéki Magyarországon találta magát, 1822 márciusának első napjaiban.
Jack, az amerikai világcsavargó csak úgy odacsapódott: néhány fiatal nemesfiúhoz csapódott, akik szintén a gróf vadászatára tartottak és mivel kiváló kártya- és ivócimborának bizonyult, hát velük maradt további ingyen étel, ital és szállás reményében.
A vadászaton minden remekül ment, az urak kezdtek felönteni a garatra, így Aurélia grófnő is kibontakoztathatta lövészi képességeit a puskával (bár ő inkább az íjat kedveli, de a Lövés az Lövés), amit a félrészeg urak az idetévedt asszonyszemély boszorkányos szerencséjének tudtak be. Jacket nyilván lenyűgözte a fiatalasszony fegyverkezelése, de tétova közeledését a grófnő villámgyorsan lepattintotta, így nem kedvelték meg egymást sem első, sem második látásra.
A vadászat már a végéhez közeledett, mikor velőtrázó sikoltás rázta fel a társaságot: mint kiderült az egyik szolga ijedt meg, mert a bozótból egy rettenetes szörny rontott rá. A szörnyről másodpercek alatt derült ki, hogy egy véres ember az, aki valamiféle erőszak áldozata lett és utolsó erejéből vonszolta ki magát a bokorból. Mire a szolgán kívül bárki odaért, már halott volt. Aurél gróf fejéből villámgyorsan szállt ki az alkohol és nem engedte, hogy rajta és a testőrein kívül bárki lássa a testet. Jack és Aurélia grófnő is csak pár pillanatra tudta szemügyre venni, az azonban elég volt a felsőbb társasági körökben forgó nemesasszonynak, hogy megállapítsa, a halott bécsi divat szerinti ruházatot visel, tehát módos valaki vagy annak közvetlen embere lehet.
A kastélyba visszatérve az egymással továbbra sem kommunikáló grófnő és Jack egyre gondoltak: csak meg kellene jobban vizsgálni a testet, mert nagyon gyanús, hogy miként került valaki a vadászat területére Bécsből és mi történt vele valójában. Mindketten a maguk módszerével derítették ki, hogy a holttestet jó eséllyel a kastély közelében lévő falu ravatalozójába vihették. Nyilván fel kell keresni a helyet éjszaka.
Így is tettek, de a nagy észrevétlenség közepette az éjszaka közepén csak lebuktak egymás előtt. Némi közjáték alakult ki közöttük, Jack a sötétség és a csuklyás köpeny (valamint az elrontott észlelés próba) miatt nem ismerte fel a grófnőt, aki pedig igyekezett nem elárulni, hogy ismeri a férfit. Végül megegyeztek, hogy mindketten kíváncsiak a hullára. A tolvajlásban ki tudja miért jártas Jacknak nem okozott gondot a ravatalozó régi zárjának feltörése, így hamarosan már a holttestet kutatták át.
A valamennyit az orvosláshoz is konyító Jack megállapította, hogy az idegen sérülései nem a vadászok fegyvereitől származtak: megverték, leszúrták és pisztollyal lelőtték. Tiszta csoda, hogy félhalott állapotában ki tudja honnan eljutott a vadászatig – valószínűleg ez volt a szerencséje is, mert ha nem ott és nem akkor van a vadászat, a kastélyig biztosan nem jut el. A holttestet átkutatva egy rejtett zsebben találtak egy levelet, ami a pecsét szerint a bécsi udvarból érkezett. Némi tanakodás után feltörték a pecsétet, hogy megtudják mit rejt az írat.
Sok mindenre gondoltak – felségárulásra buzdítás a grófnak, egyházak közötti intrika, gyermekszületés híre egy bécsi szeretőtől – de arra nem, hogy egy báli meghívót találnak. Két érdekességet fedeztek fel: az egyik, hogy a meghívó nem a grófnak szólt, hanem a lányának, Tarnóczy-Körtéss Katalin Amáliának szólt, a feladója pedig nem az illetékes császári hivatal volt, hanem a császár trónörökös fia, Ferdinánd főherceg! (Csak jól jön az +2 Általános Ismeretek bónusz a nemességgel kapcsolatban az Arisztokrata előnyből.) Aurélia grófnő pontosan tudta, hogy ez nagyon nem a szokott eljárásrend. Tudomása szerint semmi sem tiltja egy ilyen meghívó elküldését vagy elfogadását, de nem nagyon van rá precedens, az udvarban tétovának tartott Ferdinándról pedig senki sem feltételezi, hogy megkerülné a hivatalos utat. Minden esetre a grófnő magához vette a meghívót és mindketten távoztak a helyszínről. Bár a Milady kerülőúton tért vissza a kastélyba, hajnalra a nem túl éles eszű Jacknak is derengeni kezdett, hogy a kiváló lövész nemesasszony és az éjszakai csuklyás kalandornő valószínűleg egy és ugyanaz a személy.
A kastélyba visszaérve a fél-elf aludni tért, a grófnőt azonban egy cseléd várta a szobája ajtajánál: az uraság felesége, Amália grófné beszélni kíván vele. Most.
Amália bevallotta, hogy ő sejtette, hogy Aurélia grófnő – ezért is hívatta meg a férjével a vadászatra - a Milady, de az éjszakai kirándulás után már biztos benne. Biztosította a fiatalasszonyt, hogy a titka nála biztonságban van és megkérdezte, hogy sikerült-e valamit megtudni a vadászaton történt halálesetről. A Milady megmutatta a báli meghívót, mire a grófné bevallotta, hogy egy császári meghívót már kaptak, de a férje, aki minden nemesi kötelességének eleget tesz a császár felé, nem szeretné elvinni a lányát, mert félti a bécsi intrikáktól, így visszautasította a meghívást. Ő azonban úgy gondolja, hogy ha már a főherceg ilyen messzire elmegy a találkozóért, akkor csak részt kellene venni azon a bálon. Ehhez viszont egy megbízható gardedámra lenne szüksége, amire ideális lenne a Aurélia grófnő, aki özvegyként már szabadon mozoghat, ráadásul német származású, ami mégis csak közelebb áll az osztrákokhoz. Amennyiben vállalja – bár tudja a grófnő, hogy a fiatal özvegy nem szenved pénzhiányban – természetesen állja a költségeit és egy hintót is a rendelkezésükre bocsát az utazáshoz. Aurélia még röviden kérdezgette, főleg arról, hogy honnan ismerheti a főherceg a lányát, de csak annyi derült ki, hogy az előző nyáron a család Bécsben járt, ahol teljesen véletlenül találkozott a két fiatal egy vásáron, ahol a főherceg az illendőnél egy kicsit tovább csodálta a fiatal Katalint, de ennél többre nem került sor közöttük. A főhercegről azóta sem hallottak és a grófkisasszony sem említette többként a találkozást, mint egy vicces véletlent, bár nyilván imponált neki a trónörökösi érdeklődés. Az apja persze hamar helyre tette, hogy ne is foglalkozzon a gondolattal sem.
Végül a Milady is aludni tért, de előtte még üzent Jacknak, hogy várja másnap reggel a hintónál, hogy induljanak Bécsbe.
A játékalkalom inkább volt szociális-nyomozós jellegű, illetve a játékosoknak újraismerkedés a Savage Worlds rendszerével. Korábban (nagyjából 2 éve) már játszottak a rendszerrel, de akkor még mindketten fiatalabbak voltak és nem igazán maradt meg nekik sok minden. Én sem gondoltam túl a kalandot, kb odáig volt meg, hogy némi atrocitással eljutnak Bécsig, de végül az utazást nem meséltem le, mert elment az idő, a feleségemék is visszaértek, további vendégek is érkeztek, így abban maradtunk, hogy jó volt a játék, tetszett nekik a hangulat, majd egyszer, alkalom adtán folytatjuk…
