Alább olvasható az 1930-as években játszódó pulp minikampányunk utolsó két ülésének összefoglalója:
#4
A londoni kaland után nekiláttunk, hogy kibogozzuk a talált nyomokat “SAMBALA”
-ról. Találtunk egy furcsa, nehezen értelmezhető térképet, amin bizonyos
helyszínek “Gyantse” és “Zewengei” szavakkal voltak jelölve. Utána néztünk
ezeknek, az egyik egy helységnév, a másik talán egy kolostor, de a megszerzett infók
és a térkép információi nem álltak össze. Az viszont kiderült, hogy tibeti
helyszínről van szó, azonban az odautazás megszervezésekor kiderült, hogy nem
egyszerű bejutni az országba a politikai helyzet miatt, gyakorlatilag csak
meghívóval lehetséges.
Gerardus felsőosztály-beli kapcsolatai ismét jól jöttek, a jó holland villámgyorsan
kerítette elő a tibeti konzul fiát, aki egy tisztes (az eladott géppuska árából
fedezett) ajándék és személyes találkozó után örömmel adott nekünk meghívót.
A formaságok után a hosszú utazásunk kezdetét vette. Londoból hajóval indultunk
Indiába, az Indiai Óceánon azonban komoly viharba keveredtünk. Míg Antonia,
Jaquelin és Gerardus a fedélközbe húzódva várták, hogy elüljön a
vihar, addig Arthur Pembroke, a leszakad angol nemes és Jean, a
jövőből jött kiborg (egy drámai feladat keretében) mutatták meg ki a legény a
fedélzeten: az elemekkel dacolva ügyesen segítettek a legénységnek az
elszabadul ládákkal, kötelekkel és egyéb problémaforrásokkal, így mentve meg az
erőforrásainkat. (Az egész utazásra kaptunk 10 “erőforrás pontot” a
mesélőtől, ez a meta-valuta hivatott jelképezni, hogy mennyire rongyolódunk le
út közben a különféle kihívásoktól.)
