Játékos Karakterek: Macklenburgi Aurélia grófnő, a Milady [SWADE: 1820s]

 MACKLENBURGI AURÉLIA GRÓFNŐ ("Milady")

Víg özvegy, világutazó és titkos jótevő

Aurélia sosem tudta elképzelni, hogy otthon ülő nemesasszony legyen, akinek az élete értelme az évi két bál, amin a férje kegyéből részt vehet. Komoly hozománnyal rendelkezett és szabadelvű apját meggyőzve egy idős nemeshez ment hozzá, aki a házasságkötésük után néhány évvel elhunyt. Ekkor kezdődött az élete.

Megboldogult férje örökségének ráeső részét pénzé tette és utazni kezdett szerte Európában. Az utazás azonban nem elégítette ki a kalandvágyát, így álruhában kalandorkodni kezdett és olyan ügyek mellé állt, amiket a férfiközpontú társadalomban a szőnyeg alá söpörnek. Egy zárdasorstól megmenekített leány, egy megszégyenített erőszakos férj, falusi lányokon élősködő martalócok hullái mutatták az útját. Az osztrák és magyar földeken hamar híre ment a fúriának, aki Milady néven oszt igazságot és csak Aurélia körültekintésének köszönhető, hogy nem kötötték még össze kettőjüket.

TULAJDONSÁGOK

Életerő: d6

Erő: d4

Ész: d8

Lélek: d8

Ügyesség: d8

SZÁMÍTOTT JELLEMZŐK

Iram (futás): 6 (d6)

Hárítás: 6 (1: íj)

Szívósság: 6 (1)

HARC

- Tőr | tám: d6 | kh | seb: d4+d4 | Egyéb: -

- Íj | tám: d12+1 | 12/24/48 | seb: 2d6 | Egyéb: +1 Hárítás

- Megerősített ruházat | +1 Páncél | felsőtest, karok, lábak

KÉPZETTSÉGEK

Atlétika: d4

Általános ismeretek: d6 (+2 nemesekkel kapcsolatban)

Észlelés: d4

Lopakodás: d6

Meggyőzés: d6 (+2 információgyűjtésre nemesek között)

Hadvezetés: d4

Közelharc: d6

Lovaglás: d4

Lövés: d12

HÁTRÁNYOK

Bizalmatlan: Enyhe üldözési mániában és bizalomhiányban szenved. [kisebb] 

Fogadalom: Felesküdött a kiszolgáltatottak védelmére. [kisebb]

Titok: Milady néven álarcos, titkos igazságosztó és független nő. [jelentős] 

ELŐNYÖK

- - - [ FAJ ] - - -

Előny: Arisztokrata: +2 Általános ismeretekre és a felső társadalmi osztály beli ismeretségre.

- - - [ HÁTRÁNY PONTOK ] - - -

Tulajdonságnövelés: Ügyesség d4 -> d6 [2]

Tulajdonságnövelés: Ügyesség d6 -> d8 [2]

- - - [ ELŐRELÉPÉSEK ] - - -

Képzettségnövelés: Lövés d10 -> d12 [K1]

Védjegyfegyver: íjjal +1 lövésre, +1 Hárítás [K2]

Elszakadás: Egy ellenféltől úgy távolodsz el, hogy nem tehet rád ingyen támadást. [K3]

Mi lenne egy grófnő a ruhái nélkül? :)

 

 

Játékos Karakterek: VADIA [SWADE: 1820s]

VADIA ("Cirmi")

macskaember verőleány, a Milady testőre és házikedvence

Vadia afrika szívéből származik, ahol a népe évszázados háborút vívott a pókimádó fekete elfekkel. Ebben a harcban a macskaemberek álltak nyerésre, ám mielőtt végleg kiírthatták volna az elfeket, megérkeztek az európai hódítók és mindkét népet szolgasorba kényszerítették.

Vadia a macskaemberek között is egzotikusnak számít a fekete szőrével, vadsága miatt pedig miután elhurcolták, hamar egy küzdőveremben találta magát, ahol mások szórakoztatására kellett ölnie. Ez nem tett jót az amúgy is kegyetlen természetének. Ahogy belefáradt a vég nélküli küzdelmekbe harcai egyre rövidebbek és így kevésbé szórakozatóak lettek. Valószínűleg rövid időn belül végeztek volna vele a gazdái, ha nem figyel fel rá Macklenburgi Aurélia grófnő - a Milady - és vásárolja ki. Mellette Vadia valamelyest visszailleszkedett a társadalomba, de legalább is jó ügyekért engedi szabadjára a vérszomját.

TULAJDONSÁGOK

Életerő: d8

Erő: d10

Ész: d4

Lélek: d6

Ügyesség: d8

SZÁMÍTOTT JELLEMZŐK

Iram (futás): 6 (d6)

Hárítás: 6

Szívósság: 9 (2)

HARC

- Harapás és karmok | tám: d8 | kh | seb: d10+d6 | Egyéb: természetes fegyver

- Kovás pisztoly | tám: d4 | 5/10/20 | seb: 2d6+1 | Egyéb: 3 akció újratölteni

- Bőrvért | +2 Páncél | felsőtest, karok

KÉPZETTSÉGEK

Atlétika: d6 (-2 úszásra)

Általános ismeretek: d4

Észlelés: d4

Lopakodás: d6

Meggyőzés: d4 (-2 nem-macskaemberekkel, -4 fekete elfekkel)

Közelharc: d8

Túlélés: d4

Gyógyítás: d4

Lövés: d4

Megfélemlítés: d6

Szerencsejáték: d4

HÁTRÁNYOK

Ősi ellenség (elfek): -2 Meggyőzés fekete elfekkel. [macskaember] 

Háttér: Afrika dzsungeleiben a párducemberek levadászták területi rivális fekete elfeket, így a két faj tagjai között ősi gyűlölet van.

Vérszomjas: Nem ejt fogjokat, de ha mégis, szeret velük kegyetlenkedni. [macskaember] 

Nem tud úszni: -2 Atlétika (úszás) dobásokra. [macskaember] 

Írástudatlan: a törzsi neveltetés miatt nem tanult meg írni, olvasni és számolni (az alapokon túl). [kisebb] 

Másféle: -2 Meggyőzés, kivéve macskaemberekkel. [kisebb]

Háttér: A macskaembereket a civilizált világ lenézi és szolganépnek tartja.

Könyörtelen: Nem gondolja meg kétszer, hogy bántson-e másokat. [jelentős] 

ELŐNYÖK

- - - [ FAJ ] - - -

Ügyes: az induló Ügyessége d6 (a szokásos d4 helyett) és egészen d12+1 -ig növelhető. [macskaember]

Harapás és karmok: a harapása és karmai természetes fegyvernek számítanak Erő+d4 sebzéssel. [macskaember]

Fényérzékeny látás: Figyelmen kívül hagyja a félhomály és sötét látási viszonyok levonásait. [macskaember]

- - - [ HÁTRÁNY PONTOK ] - - -

Tulajdonságnövelés: Erő d6 -> d8 [2]

Bunyós: +1 Szívósság és a harapás és karmok sebzése Erő+d6 -ra nő. [2]

- - - [ ELŐRELÉPÉSEK ] - - -

Azonnali támadás: Ingyenes támadás egy az elérésedbe mozgó ellenfél ellen. Körönként egyszer használható. [K1]

Tulajdonságnövelés: Erő d8 -> d10 [K2]

[SWADE] Az Élet Fájának Gyümölcsei #3

(Az 1940-es évek kalandorai #3)

Úgy két hét kényszerpihenő és a LaCroix professzorral való telegráf-váltás után sikerült egy hajót fognunk, ami visszavitt minket Londonba. Mint kiderült, a megmentett angol nemes (aki annyira semmilyen szerepet nem játszott később sem, hogy fel sem írtam a nevét) is csak ezt a hajót érte el. Londonban egy közepes környéken lévő szállodában szállásoltuk el magunkat. A legtöbbünknek semmi sem tűnt fel a londoni életben, Jaquelin-nak azonban feltűnt, hogy az újságok címlapjain és mindenféle szórólapokon valami 50 évvel ez előtti gyilkost másoló emberölésekről van szó. Persze nem szólt róla nekünk...

Miután a hotelben kipihentük a hajóút fáradalmait (és a játékon nem jelen lévő játékosok karakaterei a maguk útjára mentek Londonban), az Antonia, Jaquelin és Gerardus trió felkerekedett és meglátogatta a megmentett angolt. A hozzá hasonlóan unalmas családjával eltöltöttünk egy villásreggelit, de sajna még arra sem voltak jók, hogy Gerardus egy jót beszélgessen velük, mivel sem az utazások, sem a vadászat, sem az üzletelés nem érdekelte őket (a jó hollandusnak meg más témája nem nagyon van). A nap hátralévő részét céltalan bóklászással töltöttük, amiben próbáltunk pletykákat gyűjteni és az alapján valami nyomra bukkanni LaCroix Londonban eltűnt "C" csapatával kapcsolatban. Sajnos mind a városi túra, mind a hotel vendégeivel való csevegés eredménytelennek bizonyolt, egy, Gerardus enyhén nagyzoló vadásztörténeteire ráharapó, idősödő angol hölgyön kívül semmi nem akadt a horogra. Az öreg lerázta a lady -t (a többiek értetlen tekintetét látva csak annyit mondott, hogy öreg ő már az efféle kalandokoz) majd az egész csapat némileg csalódottan nyugovóra tért.

Másnap ismét nyakunkba vettük a várost, hátha ezúttal nagyobb szerensével járunk. Így is történt, pontosabban a szerencse botlott belénk: a Temze partján szinte fellökött minket egy ballonkabátos alak, aki egyenesen tovább rohant a folyónak és belevetette magát. Azt mindannyian láttuk, hogy egy nőről volt szó, de az arcát csak Jaquelin látta: a saját arcába nézett vissza! Gyorsan a folyóhoz rohantunk és kerestük az alakot, de elnyelte a víz, sehol sem láttuk felbukkanni. Percekig vártuk a felbukkanását és tanakodtunk, hogy mitévők legyünk, mikor zihálva ért hozzánk egy újabb ballankabátos alak: Ian Abberline (ahogy később bemutatkozott) magánnyomozó épp a legfrissebb másoló-gyilkosság elkövetőjét üldözte. Sajnos nem tudtunk hasznos információval szolgálni neki, de Gerardus karizmatikus (lásd az azonos nevű előnyt ;)) személyisége miatt szóba elegyedett velünk és felkereshettük a helyszínt is. Itt Jaquelin megállapította, hogy a gyilkosság módja valóban elég pontos... ...mármint ahogy ő olvasott róla... Közben megérkezett a hivatásos rendőrség is, akikkel Ian viszonyan nem volt felhőtlen így gyorsan távoztunk is. A magánnyomozó barátsága (különösen miután a csórónak kinéző Sherlock Holmes - utánzatot Gerarus meghívta egy kiadós ebédre) arra mindenképpen jó volt, hogy utánajárt a kapcsolatainál, hogy ki az áldozat.

Közben Jaquelin-nak eszébe jutott, hogy fel kellene keresni a helyet, ahol az őrült tudós fogva tartotta őt. A bejelentésre felvont szemöldököket látva az 50 éves lefagyasztást azért bátran elhallgatta. Mivel jobb dolgunk úgy sem volt és Ian kapcsolatainak is idő kellett, így ellátogattunk a környékre, hátha a lány felismeri a házat. Így is lett: az épület azonban elhagyatott volt, az ajtaja is zárva volt. Ez persze ne okozott gondot az álkulcsok használatában jártas lánynak, így gyorsan és feltűnésmentesen bejutottunk. Odabent szinte semmit sem találtunk, az egykori labornak is csak a maradványai voltak már meg. Sem Antonia, sem Gerardus nem ismert fel semmilyen eszközt. Jaquelin talált egy naplót a lefagyasztási kísérletről, azonban a technológiát ő sem értette. Az azonban kiderült, hogy a kísérletre azért került sor, mert valamiféle jövendölés szerint ő - mármint Jaquelin fogja vagy elhozni vagy megakadályozni az eljövendő világégést. Ez még a lány számára is nulla értelemmel bírt, nem hogy a többieknek, de úgy döntöttünk, hogy továbba kutakodás helyett távozunk, mivel a ház egy nem túl jó környéken volt és többször hallottuk, hogy manapság nem tanácsos éjszaka London utcáin járkálni.

Másnap az előre megbeszélt helyen és időpontban találkoztunk Ian-al, aki megtudta, hogy az áldozat Margaret Faurier volt, akit több társával együtt egy nagyobb könyvtár környékén láttak többször. Támadt egy gyanúnk, hogy a meglehetősen francia hangzású név esetleg az eltűnt "c" csapathoz tartozott, így ismét telegráfoztunk a professzornak. Estére meg is jött a válasza, miszerint igen, az említett hölgy a csapat tagja volt, a társai még Lady Isolde Withcraft, Dragan Vukovic, Otto Weissmann és Katarzyna Nowak. Mindenesetre míg a válaszra vártunk, elmentünk a könyvtárba, érdeklődni a kis csapat után.

Mivel némi személyleírást kaptunk róluk Ian kapcsolataitól, sikerült őket jól leírni a könyvtárba, ahol emlékeztek is rájuk. Egy bizonyos nem kölcsönözhető könyvet tanulmányoztak nagy erőkkel. Így tettünk mi is: kikértük a könyvet és tanulmányozni kezdtük. A könyből kiderült, hogy a drágakövek, amiket a professzornak keresünk az "Élet Fájának Gyümölcsei" névre hallgatnak. Az Élet Fája hasonló a bibliai Tudás Fájához, ám míg arról több feljegyzés és értekezés van, addig az Élet Fáját alig említik. A könyvből persze hiányzott egy lap, de a körülötte lévők mind egy Sambala vagy Shambala nevű, mitikus ázsiai várost emlegettek, ahol talán található egy az említett Élet Fájának Gyümölcsei közül. (Ha jól rémlik a könyv szanszkrit nyelvű részeinél jól jött Jaquelin titkosírás-fejtése.) Erős a gyanúnk, hogy az általunk eddig megszerzett két kő is ilyen Gyümölcs.

Az estére megjött csapattag-nevek listája alapján, Iannal egyeztetve összeraktuk a képet, miszerint a Hasfelmetsző Jack -et másoló gyilkos a "C" csapatot használja áldozatnak. Jaquelin, "a téma szakértője" segítségével kitaláltuk, hogy hol lesz a következő gyilkosság és odamentünk csapdát állítani. A Mitre Square -en Jaquelin egy raktárban, Antonia egy iskola mellett, míg Gerardus a templomtoronyban helyezkedett el. Éjszaka el is kezdődött az esemény. Bár a környéket gázlámpák világították meg, azok elkezdtek sorban kialudni. Gerardus így már nem láthatta a közeledő alakot, amint egy csatornából kijőve egy testet húz a tett színhelyére. Szerencsére a lányok, Jaquelin és Antonia még észlelték, így Jaquelin zseblámpával világította meg, hogy az öreg is láthassa, ő és Antonia pedig rárontottak. A kialakult küzdelem egyenlőnek tűnt, úgy nézett ki, hogy a hasonmása Jaquelint szeretné eltenni láb alól a bőre elől előugró karpengékkel, szinte nem is törődött az őt vehemensen döfködő Antóniával. Ekkor azonban új ellenfél csatlakozott a harcba! A csatornákból egy újabb alak tűnt fel, akiben a zseblámpa fényében a társunkat, Jean-t ismertük fel. Ő azonban a segítésünk helyett szintén Jaquelin-re rontott. Míg a lányok viaskodtak, Gerardus két jól célzott lövéssel próbálta Jean-t kivenni a harcból, aki a második találat után el is ódalgott. Jaquelin szerencsére derekasan állta hasonmása támadásait, aki több tiszta, végzetesnek tűnő szúrást is kapott Antóniától - még sem akaródzott neki összeesni! Az öreg vadász figyelemelterelő lövése elől is boszorkányos ügyességgel tért ki, miközben Antónia legalább kétszer mártotta bele a pengéjét. (Ian is próbált segíteni, de nem sokra ment a revolverével.) Már kezdtünk volna kétségbe esni, amikor Antónia egy újabb találata után a gyilkos egyszerűen - leállt?!?

Ahogy volt, térdre zuhant és nem mozdult. Gyanakodva közelítettük meg, miután meggyőződtünk róla, ha a negyediknek szánt áldozat, Otto Weissmann még életben van, csak eszméletlen. Rövidesen előkerült Jean is, aki immáron veszélytelennek tűnt és egy teljesen hihetetlen történettel állt elő: Jaquelin hasonmása egy robot a jövőből - csak úgy, mint ő - és átvette fölötte az uralmat. Az elszenvedett sérülések hatására azonban lemerült az akkumulátora, így tudtuk legyőzni. Némi tanakodás után megkértük Jean-t, hogy szedje ki a robot energiaforrását, nehogy újrainduljon és rá bíztuk (miután letette a nagy esküt, hogy már nem tudja átvenni fölötte az irányítást), hogy próbáljon meg többet megtudni tőle. Állítólag van valami memória izéje, amiben lehetnek információk.

Miután Ottót magához térítettük, megmutatta, hogy hol tartotta őket fogva a robot, így kiszabasítottuk Katarzynát is. Ők ketten gyorsan le is tettek róla, hogy tovább dolgozzanak az ügyön, inkább leléptek, még azt sem fogadták el, hogy Gerardus vegyen nekik egy-egy vasútjegyet hazáig.

Úgy emlékszem megtaláltuk a könyvtári könyv hiányzó lapját is, amit talán Otto segített lefordítani szanszkriról, így most van egy nyomunk 'SAMBALA' felé.

Az biztos, hogy Gerardus az hallottak és átéltek után alapos pusztítást vitt véghez este a szálloda alkaholtartalékában. 🙂

Azt persze még mindig nem tudjuk, hogy Jaquelin = Hasfelmetsző Jack, mert bár a fogságáról és valami kísérletről tudunk, az 50 év lefagyasztásról fogalmunk sincs.

Adri ez alkalommal nem játszott, inkább sütött egy tortát és csak hallgatta a játékot. 😃

A Monarchia előtt: az 1820-as évek kalandjai #3

Alább Thaco levelét olvashatjátok, amiben beszámolt édesanyjának a mostanában vele történtekkel, így összefoglalva a játékalkalom történéseit.. Az M betűvel kezdődő részek a mesélő megjegyzései, amik betekintést engednek a rendszer és a kaland kulisszái mögő.

Kedves anyám!

 Gond nélkül megérkeztünk Bécsbe, a Milady volt olyan kedves, és vendégül látott bennünket, a szolgálók kedvesek, a bécsi élet pezsgő. Milady közbenjárásával eladtuk a zsákmányolt fegyverek nagyrészét, és az árából meghívót, illetve ruhákat vételeztünk a hamvazószerdai nyitóbálba nekem és Cirminek.

M: Ez mind az Ismeretségek (118. oldal) alrendszer segítségével volt levezetve. Az árusításra csak a Meggyőzés képzettséget lehetett használni, a meghívó megszerzésére mehetett volna a Megfélemlítés is, de mivel Cirmi és Milady vonatkozó képzettségei megegyezők voltak, így a csapat maradt békés útnál. A próbára lett volna egy -2 levonás, ha valaki nem németül próbálkozik- ;)

Ugyanitt bejött a Támogatás (106. oldal) is: ezzel egy másik karakter cselekvését lehet segíteni. Támogatásra bármilyen képzettség használható, ha a játékos meg tudja indokolni a mesélőnek. Jelen esetben az történt, hogy Cirmi Megfélemlítéssel elriasztotta a beszerzési találkozókon a kevésbé elkötelezett vásárlókat, így könnyítve meg Milady dolgát.

Ez egy kreatív megoldás arra, ha a karakter egy feladathoz érdemben nem tud hozzátenni, de a játékosnak van ötlete, akkor mégis részt vegyen a történésben. A leguniverzálisabb ilyen képzettség a Meggyőzés, ami nagyjából minden helyzetben használható.

Bécs mindig lehangoló télen, a környék még mindig próbálja kiheverni a nyár nélküli évet. Az éhinség folytogatja a szegényeket, és bár a nagyváros valamivel melegebb, mint azt remélni is mertem, így tél végén még mindig látni erre arra üszkös lábakat kilógni az egymásra halmozott szakadt rongyokból.

M: Nem tudom Thaco itt mit szívott, de amúgy helytálló a leírás. :D

A királyi bál persze mit sem mutat ebből. Finom étkek, sütemények, halak, vadak, selyem és ékkövek. Sok csacsogás és semmitmondó kacaj tölti be a levegőt. Egy feltűnően csinos udvarhölgy kalauzolt minket körbe, aki aztán ha jól láttam, a Miladyvel együtt teázott is a királynővel.

M: Sziszi, Adri karaktere egy született udvarhölgy, „társasági hárpia“.

A *császárnéval* való beszélgetés elérése tett lépcsős jelenet a hölgyek helyezkedésével és „lökdösődésével“ egy Feszült Helyzet (114. oldal) volt, ami úgy néz ki, hogy 3 dobásból kell 4-8 sikert elérni.

A Savage Worlds ezt egy csomó mindenre használja, a szabálykönyv példája, hogy a parti egy bombát próbál hatástalanítani. Lehet vegyíteni a használandó képzettségeket, lehet azt is mondani, hogy az első 2 sikert egy bizonyos képzettséggel kell megszerezni, a következő kettőt egy másikkal, az utolsó kettőt pedig egy harmadikkal. Az alap drámai feladat azt feltételezi, hogy egy karakter csinálja a dolgot, mások a szokott módon támogathatják, de a könyv arra is ad útmutatót, hogy miként rakjunk össze csoportos drámai feladatot.

Amit én nem használtam itt, az a lapok osztása volt, hivatalosan azt is kellett volna. Azért nem osztottam, mert nem harci helyzet volt, inkább egy hosszabb, fél órás helyezkedést szimuláltunk vele. A lapoknak annyi értelme lett volna, hogy ha treff jön fel, akkor az további -2 levonás, illetve ebben a körben a sikertelen dobás sikertelenné teszi az egész drámai feladatot is! (A játékos dönthet úgy, hogy inkább nem dob ebben a körben, de azzal értékes ideje megy és nincs garancia, hogy a következő körben nem treff lapot kap.)

Végül a császárnéi teázásra meghívás egy sima Előadóművészet próba volt, amit Adrinak egy d4-es képzettséggel kellett volna abszolválni. Végül a Milady támogatásával és két Jóság beáldozásával meg is lett neki, ami erre az évre jelentősen növeli a presztízsét az udvarhölgyek között!

A bálon jómagam is táncoltam egy rangos kisasszonnyal, míg Katinkára vigyáztunk, akit meg a főherceg sergetett meg, bár kissé nehézkesen táncoltam, hiszen szokásomhoz híven teletömtem zsebeim a szolgálóknak szánt süteményekkel.

Felbukkant bosszantó mostohabátyám, Wilhelm is, kivel csak a hölgytársaságra való tekintettel nem akasztottam össze bajszomat. De tudtam, hogy rosszban sántikál. Időben meglógott a bálból, hiába követtem, eltűnt az éjszakában.

M: Erre el is ment Thaconak két Jósága (szerencsepontnak is szoktuk hívni régről, a hivatalos a Jóság) emlékeim szerint. Végül egész jó dobás lett a vége, de Wilhelm is bemákolta az ellendobását, így Thaco nagy bosszúságára higgadtan kezelte a helyzetet.

Ami az eltűnését illeti, ugyan Wilhelm lóval távozott, lehetett volna követni: ez lett volna egy Atlétika, Lopakodás, Általános ismeret alapú Feszült Helyzet, amin a három dobáson 6 sikert kellett volna elérni. Az atlétika jelképezte volna, hogy sikerül lépést tartani a lóval (mondtam akkor, hogy nem vágtatott, csak ügetett), amihez persze kellett volna a városismeret (Általános ismeret, de még az Észlelésre is meggyőzhető lettem volna), hogy a még mindig gyorsabb lónak itt-ott elé vágj vagy behozd a lemaradást. A lopakodás pedig egyértelmű, mindezt úgy kellett volna csinálnod, hogy Wilhelm ne vegyen észre! Igen, nem könnyű d4 – d6 képzettségekkel 3 dobásból 6 sikert összehozni, de ezért hívják feszült helyzetnek! Ráadásul ott lett volna Cirmi és Milady is, hogy támogassanak egy kis potya bónuszra itt-ott.

A bál végére mindannyian kifáradtunk, az őrök figyelme is lankadt, Cirmit megkértem, hogy terelje el a figyelmet, míg én a korábban meglelt titkosajtón keresztül egy kis könyvtárszobába jutottam, ahol képzeld, láttam a bolond hercegnőt, aki magában beszélt két külön hangon, és habár vak volt, olvasott! Ami a legfurcsább... nem is tűnt bolondnak...

M: Ő volt a bónusz a történetben, akitől több hátteret lehetett volna megtudni, illetve, ha tervezetten került volna sor a Prater melletti kazamatában az összecsapásra, akkor előzetesen segítséget is lehetett volna kunyerálni tőle, ami a mindenkinek gyanús, de amúgy veterán rangú, félszemű kalandor, Adam Albert von Neipperg személyében érkezett volna! :D

Pont azért volt ijesztőre véve a vak, magában beszélő főhercegnő megjelenése, hogy ne legyen egyértelmű, hogy mit lehet várni tőle. ;)

Ami igényelhet még némi magyarázatot, az Thaco ad hoc pislákoló fény teremtése szentjánosbogarakkal. A Fantasy Companionban jelentek meg a „cantrip” (varázstrükk) varázslatok: ezek hivatalosan valamilyen erőből levezetett apró hatások, amik nem kerülnek Erő Pontba. Én itt azért kértem 2 EP -t, mert igazából Thaco egyik varázslatából sem volt egyértelmű még egy gyertyányi fény teremtése sem, de mivel a sebző varázslatában van szó bogarakról, így annak az EP igényével kalkuláltam. Igazából szerintem minden megoldás jó, ami nem ingyen ad meg egy másik erőt. Gondoltam arra is, hogy menjen Jóságért egy Fény varázslat (van olyan Keretvilági Szabály, hogy 1 Jóságért egyszer használható egy Harci Előny, az volt a gondolat kiindulópontja), de a Jóság elég ritka, így ezt elvetettem.

Mire kióvakodtam, a bálnak vége lett, indultunk hát vissza, de rajtunk ütöttek. Engem szinte rögvest találat ért zsigereimben, megrepedt a lépem, jelenleg is ágyban vagyok. Az orvosok felépülésemet prognosztizálják, de erőm már sosem lesz a régi. Ugyanakkor haragom túlszárnyalja fájdalmaim, hiszen mint kiderült, a galád Wilhelm vezette a rajtunk ütést!

M: Ha korábban sikerült volna követni, majd utána kikémlelni Wilhelmet, akkor ennek a rajtaütésnek elejét lehetett volna venni, bár erre én mesélőként is kevés esélyt adtam.

Az Észlelés próbákkal jók voltatok, lehetett volna rosszabb is, ha a támadók megkapják a Készületlenség előnyeit (+4 támadásra és sebzésre ellenetek, 103. oldal) és betalálnak az eszméletvesztést okozó méreggel preparált számszeríjvesszők…

A támadók terve az volt, hogy mindenkit kiütnek a támadással, Katalint elhurcolják titeket pedig sorsotokra hagynak – kivéve persze Thaco-t, akit Wilhelm szintén magával vitt volna fogolyként, hogy kínozza. Őszintén megmondva, én arra számítottam, hogy lesz, akit kiüt a méreg, de Katalin elhurcolása közben a támadók is vesztenek embert, akit aztán ki lehet faggatni (ha Cirmi bír magával :D) és az elraboltak után indulni (az esetleges fönt említett segítséggel, aminek az utólagos beszerzésében Sziszi, mint udvarhölgy, ismét nagy segítség lett volna.

Milady dzsókere azonban közbeszólt, így szabályos csata bontakozott ki az amúgy viszonylag erős „veterán bonapartisták“ ellen (Erő d6, Ügy d6, Éle d8, Ész d6, Lél d6; Közelharc és Lövés d8; Hárítás 6, Szívósság 8 (2) [bőrpáncél]; Wilhem ugyanez csak Ász karakterként: 3 sebet is elvisel, kap dzsóker kockát és van 2 saját Jósága).

Ismét előjött a Savage Worlds harcrendszerének sajátossága, miszerint a játékos karaktereknél kicsit is keményebb ellenfelek ellen nem lehet úgy harcolni, mint D&D-ben, hogy állok velük szemben és az AC/HP kettősben bízva szép lassan leamortizálom őket. Itt ez a megoldás egy szerencsejáték: ki dob hamarabb nagyobb sebzést, ami leviszi a másikat. Ebben a rendszerben ténylegesen össze kell dolgozni a karaktereknek, többen támadni egy ellenfelet, használni a támogatást (lásd fent), illetve a másik általános opciót, a Próbatételt (105. oldal). Ezzel ki lehet osztani vagy a Zavarodott (109. oldal; -2 minden jellemzőpróbára) vagy a Sebezhető (109. oldal; +2 minden dobásra a célpont ellen) állapotot, illetve, ha a próbatétel emeléssel sikerül, akkor még a fenti állapoton túl Zaklatott (94. oldal) is lesz. (Ez az alap „sérülés“, amikor a sebzés eléri az ellenfél Szívósság értékét.) Ennek az előnye, hogy egy Sebezhető ellenfélre gyakorlatilag +2-vel lehet támadni, egy Zaklatott ellenfélnek pedig (a legtöbb esetben, van olyan szörnyképesség, ami ezt meggátolja) egy második Zaklatott állapot sebet okoz, amivel a statiszta ellenfelek harcképtelenek is lesznek (de még a játékos karaktereknek megfelelő ász karakterek is kapnak egy sebet).

Fontos a karakter fejlesztése is harci irányba. A jelenlévők közül egyedül Cirmi volt ilyen, Milady szociálisabb karakter (bár az íjjal ügyes), Szisziről nem is beszélve, de Thaco is inkább valami varázsolgatós zsivány féle (végső megoldásnak pedig ott a mocsárlé-kitörés, aminek az alacsony sebzése most csúnyán elárulta). Ezek a karakterek nyílt terepen, kicsit szívósabb ellenfelek ellen: nem nektek lejtett a pálya.

A felszerelésre is érdemes időt-energiát szánni. D&D-ben alanyi jogon, a kaszt alapján jár a sebzés jelentős része. Ott egy paladin szent csapása egy tőrrel d4 + erő bónusz + 2d8+, egy pallossal 2d6 + erő bónusz + 2d8+. Itt jól meg kell választani a fegyvert: egy mordály nem visz messzire, de sörétes fegyvernek (106. oldal) számít, ami +2 bónusz a lövés próbára és rövid lőtávon 3d6 sebzés. Ez egybe is vág sok kalandregényes jelenettel, amikor a hintó ülése alatti rejtett tartóból előveszik a mordályt és azzal pörkölnek oda az útonállóknak.

Fájdalommal kell közölnöm anyám, hogy édesgyermeked, Wilhelm, mostohabátyám, nem vesz levegőt többé, hiszen hiába próbálta a milady visszafogni, az ádáz Cirmi széttépte az életéért gyáván könyörgő alantas Wilhelmet. Mint elmondták, megpróbáltak egy javasemberrel beszélni Wilhelm nyugtalan szellemével, de semmi érdemlegest nem tudtunk meg a Katinka elleni merényletről.

Ölel szerető fiad, Thaco, üdvözlöm atyám és kedves pávám, Pongót.

Bécs,

1822.02.25

A játék végén nyitva maradt néhány kérdés: Mi is pontosan a bolondnak tartott főhercegnő? Ki a városszéli vajákos, aki tudott beszélni Wilhelm szellemével? Ki és miért akarta elrabolni Katalint?

Majd gondoljátok ki, hogy melyik kérdéssel akartak foglalkozni, így ha legközelebb ez a kaland kerül elő, akkor arra felé tud gabalyodni a történet.

Az utolsó témám a jóságok / szerencsepontok kérdése: ebből elvileg játék közben is osztani kellene, de én mindig elfelejtem, aztán eljutunk oda, hogy harc közben elfogy az utolsó is. A magam részéről nyitott vagyok mindenféle javaslatra, hogy miként lehetne ezt rugalmasan és jól kezelni. :D

Szerintem jó kis játék volt, sok minden történt, nagyon-nagyon sok minden múlt a véletlenen és a dobásokon, ami szerintem jó dolog! Nekem mesélőként megvolt a korszak hangulata, nem tudom, hogy nektek mennyire jött ez át.

 

HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 6. RÉSZ

Egy jó éjszakai pihenés után újabb falon megjelenő betűre, egy "S"-re ébredtetek, ezzel a falon megjelenő név már a V - E - R - O - S -nál járt. Ez azonban nem aggasztott benneteket túlságosan, mivel ez még mindig csak a fele Verosianna nevének és úgy kalkuláltatok, hogy egy-két napon belül rövidre tudjátok zárni a Boronakőben garázdálkodó kísértetek ügyét.

A reggeli mellé érkezett a professzor házába Drienna Walker, az Usztalavi Boszorkányvadászok rendjéből. Állítása szerint a falu elöljárói már régebben jelentették a szellemjárta börtön ügyét, az utóbbi időben pedig Keller, a Kopó sürgönyözte meg, hogy kezdenek elfajulni a dolgok, azonban a nem túl jól felszerelt, de elkötelezett tagokból álló rend most tudott csak embert - pontosabban fél-elfet - küldeni a feladatra.

Walker, Usztalav Ranger

A "szegényesen felszerelt rend" történet mondjuk gyanús volt nektek, látva Drienna egzotikus, rúnadíszes pisztolyát, azonban a sebesség, ahogy a frissen érkezett hölgyemény a Kendra által felkínált reggelit és bort fogyasztotta, miközben elmeséltétek neki eddigi kalandjaitokat, azért valamelyest csak alátámasztotta a mondandóját.

A rövid ismerkedés után nekiindultatok, hogy befejezzétek, amit elkezdtetek. A börtön földszintjén lévő, még nem felfedezett helyiségeket figyelmen kívül hagytátok és egyenes a múltkori, lángoló koponyákkal vívott csata helyszínére mentetek, hogy leereszkedjetek a mélységbe. Bár volt némi aggodalom bennetek, hogy mi fogadja odalent kicsiny kompániátokat, kellemes meglepetés és megkönnyebbülés volt, hogy nem egyenest kéttucat vendégmarasztaló csontváz vagy más szörnyűség karmaiba érkeztetek.

Odalent átvizsgáltátok a helyiséget, ami valaha a szállító lift érkezési helye lehetett. A tűzvész alkalmával a barlang kiégett, a liftnek épp csak a fém alkatrészei maradtak meg, így sok vizsgálni való itt nem maradt, tovább is haladtatok az egyetlen kijáraton át a következő helyiségbe. Erről rögtön megállapítottátok, hogy ide vezethetett a földszinten található, beszakad lépcső. További három folyosó nyílt innen, azonban mielőtt alaposabban körülnézhettetek volna, a teremben csontok tucatjai kezdtek parázslani és a már korábban látott lángoló csontvázakká álltak össze. Rutinosan visszahúzódtatok a már felfedezett folyosóra, azonban a nyolc csontváz lángoló lehellete így is alaposan megtépázott benneteket. Hál'Azuthnak, Drienna pisztolya meglehetősen hatékonyan írtotta az ellent, így kihúzta a csapatot a csávából.

A csontváz-incidens után a nyugati járatot fedeztétek fel először. Itt az egyik tiszti oldalszobában megtaláltátok a Koszosvízi Mészáros kísértetét. A jelenéssel nehezen boldogultatok, ugyanis ő maga sebezhetetlennek bizonyult, míg szellemkalapácsa nem csak a testet, de a lelket is próbára tette, kifáradás 3 formájában írtózatos, hasogató fejfájás képében. Ha ez nem lett volna elég, három újratermelődő szellemkoponya is fokozta a helyzetet a dobhártyaszaggató sikolynak álcázott Ádáz Gúnyolódásukkal (‎Vicious Mockery). A szellemkoponyákra fókuszáltatok, több stratégiát kipróbáltatok velük, de valahogy semmi sem akart működni. Már a szellemek össztüzében kihajogáltátok a szobában lévő koponyákat, szétszórtátok a törpe csontjait, de semmi. Végül valaki "minden mindegy" alapon leszedett még egy koponyát, aminek hatására a törpe szelleme egy kétségbeesett sikollyal eltűnt. (Nem derült ki, csak játékon kívüli beszélgetésből, hogy a törpe szellemének HP-ját a koponyák megölése csökkentette.)

A Koszosvízi Mészáros kísértete és kellemetlenkedő kiskedvencei

Egy rövid pihenő után felfedeztétek még ennek a szárnynak a maradékát, ahol megtaláltátok a kínzókamrát, amit Loviatar padlóba vésett szimbóluma díszített. Kínzóeszközök garmadáján túl megtaláltátok az egykori börtönparancsnok, Lyvar Hawkran megcsonkított holttestét, amin még díszelgett hivatalának egykori jelképe. Ezt gyorsan magatokhoz vettétek.

Mielőtt azonban visszatérhettetek volna vele Verosianna szelleméhez, Karvaly egy újabb bosszantó jelenést fedezett fel: a Gyászoló Szűz nevű vasszüzet, ami a csapdába esett Kendra Lorrimor illúziójával fájdalmas börtönébe zárta a nekromantát. Loviatarnak hála sikerült kiszednetek őt onnan, mielőtt komoly baj érte volna. Ez után visszatértetek a parancsnok özvegyéhez, aki tudomásul vette férje sorsát, átvette tőletek a börtönparancsnoki jelképet és biztosított benneteket róla, hogy ennek birtokában, ha megszabadultok a maradék két főbűnöstől, ő már könnyűszerrel véget fog tudni vetni a kísértéseknek. Újabb rövid pihenőt tartottatok itt, majd visszetértetek az alsó szintre.

A következő célpontotok az északi folyosó volt, ahol nem sokat kellett keresgélnetek a Fejező szelleme hamar előbukkant: a füstlidérccé lett egykori gyilkos szellemalakban is ügyetlenül totyogni látszott törött lábain, azonban mozgását meghazudtoló sebességgel suhan - rajtatok is keresztül! Malakiás atya és Drienna hiába állítottak fel pajzsfalat, a kísértet egyszerűen keresztülsuhant rajtuk, hogy Karvalyt vegye célba. Ő könnyebb sérülésekkel megúszta és eltávolodott a veszedelmes szellembárdtól, de Huber már nem volt ilyen szerencsés! A Fejező - nevéhez méltóan - egy természetes 20-as csapással lenyisszantotta az alkimista fejét, vagy legalábbis tette volna, ha valódi bárd van nála. A 8d8+3 nekró sebzés így is a földre küldte a törpét és csak a szívósságának köszönhette, hogy a szellemgyilkos nem tudta elszívni az életerejét és a szolgájává tenni őt! (Huber megdobta az ÁLL mentőt, így a maximális HP-ja nem csökkent nullára, ami azonnali halállal járt volna, illetve a Fejező kísértetként a maga oldalára állíthatta volna.) A talpon maradt Malakiás atya, Karvaly és Drienna össztüzet zúdított az ellenre, aki így hamar kilehelte bűnös lelkét. Vagyis annak a maradékát.

A Fejező rászolgált a nevére, még ha Hubernek piszok mázlija is volt a mentőjével! :)

Ekkor azonban már nem lehetett tovább halogatni egy komolyabb pihenőt, így visszatértetek Hollósárba - előtte a főcsarnokban lévő maradék csontokat Malakiás atya javaslatára a Fejező mély gödrébe söpörtétek, nehogy ismét jöjjenek a lángoló csontvázak - azzal a biztos tudattal, hogy van még időtök (Verosianna neve elég hosszú ;) ) és már csak egy kísértet maradt, akitől meg kell szabadulnotok: a Betűző!

Az éjszakai pihenő után még egyszer, utoljára visszatértetek Boronakő Börtönébe. Nem vesztegettétek az időt, azonnal az utolsó felfedezetlen szakasz felé vettétek az irányt. A déli szekcióban először a Betűző csapdájával kerültetek szembe, aminek hatására mindannyiótok nevének kezdőbetűi elkezdtek felvésődni a falakra. A hely átkutatása és a betűk törölgetése jól ment, bár Drienna és Karvaly kezdett belebolondulni a betű-átokba, Malakiás atya és Huber hathatós segítségével sikerült romba dönteni az illúziót. Megjelent végre a főgonosz, az egykori tűzvész és a mostani falubéli kísértések mögött álló gonosz zseni, Hean Feramin professzor, a Betűző!

A kísértet holtában is képes volt mágiát használni, aminek segítségével tűzdémon-szerű lényeket idézett meg, ő maga pedig a böröncellák közt anyagtalanul cikázva került ki a látókörötökből, miközben ellenvarázslataival szabotálta a ti mágiátokat, valamint varázslövedékeivel igyekezett hidegre tenni benneteket. A tüzet fújó és tüzes karmukkal támadó ördögöcskékkel (valójában elementálokkal, de a mefiteket könnyű alvilági lénynek nézni) eredményesen harcoltatok, Karvaly egyik varázslövedék sorozata meg is zavarta a Betűző összpontosítását, így kénytelen volt elengedni megidézett segítőit, akik saját síkjukra távoztak. Innentől egyszerűbb dolgotok volt, mivel mindenki őrá fordíthatta a reakciójával bekészített cselekvését, így még néhány környi harc után a gonosz nyelvész kísértete is a többi után távozott! Győztetek!

A Betűző létezésének "i" betűjére is pont került!

Győzelmetek után visszatértetek Verosianna-hoz, aki elmondta, hogy már nem érzi azokat a gonosz lelkeket, akik annyira szabadulni kívántak. A parancsnoki jelkép birtokában immár valóban kordában tudja tartani a többi ártó szellemet, így idővel a hely újra elcsendesül majd, csak ő marad itt, arra várva, hogy újra találkozhasson a férjével és majd együtt hagyhassék maguk mögött a nemlétet. Nem tudja, hogy ez lehetséges-e, de addig is azon fog dolgozni, hogy a börtönre - legalábbis a szellemvilágban - újra béke köszöntsön.

Hollósárban Vazul atyának és Kendrának is beszámoltatok a fejleményekről, mindketten örömmel fogadták a jó hírt. Végre a véres betűket is sikerült eltüntetni Janó gazda házának oldaláról, így az öreg is nyugodtan pipázhatott tovább.

Sajnos a faluban a megítélésetek nem sokat javult, így a harminc napból hátralévő tizenhét napban még kelletlenül bámultátok egymást a falusiakkal...

Összegzés:

Eltelt napok: 13

Felírat a falon: V E R O S (De a Betűző megsemmisülésével ez már lényegtelen.)

Σ TP: 10550

Zsákmány:

• Buzogány +1 
  
  
• 120 arany
  

HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 5. RÉSZ

A mostani kalandbeszámolót Malakiás atya játékosának köszönhetjük, aki még a játék után, éjszaka megírta a beszámolót, hogy ne merül feledésbe semmi! Hálás köszönetem érte.

"Mindnyájótok okulásaként írom le, én, Tekintetes Malakiás Atya, ím így történt, hogy éjjnek évadján lármára, zajra lettünk figyelmesek, s hogy kiszaladtunk, láttuk a falusiak szégyenletes félelmit holmi élőholt zombiktól, kik az én Uram, Loviatár nevének hallatán s jelitűl megrökönyödvén futásnak eredtek, erre az együgyű falusiak felhergelték őküt, kik fájdalmat nem érezhetnek, így Loviatárnak nem kedvesek."

(Malakiás atya hatékonyan elűzte őket, de a falusiak védekezését vezető Kellernek természetes 1-est dobtam intelligenciára, így a szituációt teljesen félreértelmezve rohamra vezette a falusiakat, akik a zombik felén meg is törték az űzést, mivel megsebezték őket.)

"Na igenám, de sebtiben leharcoltuk mindet kik visszamaradtak, a buta falusiak persze mit sem segítettek, én mégis Uram áldását irányítottam feléjük pofonok képiben, de azok mit sem értettek mindebből, hát meg akartak engem szégyeníteni, de a fájdalom mit tőlük szenvedtem csak megerősített hitemben, hogy ezen falusiak csupán barmok, nem érdemesek a szent fájdalomra, mit a szent szűz mére ki rájuk - én képemben."

(Malakiás atya a Szent Korbáccsal - Thorn Whip - próbálta nevelni a népet, de mivel nincsenek jóban a falusiakkal, azok a kezükben szorongatott fegyverszerűségekkel nemes egyszerűséggel 0 HP-ra ütötték, miután megnyerték a kezdeményezést. Egyre egyértelműbb, hogy a csapat és a falusiak között kibékíthetetlen ellentét van.)

"Pihenni tértünk hát bosszankodva, s másnap útra keltünk újra a börtönhöz, mit eleddig félig bejártunk már. Tovább indultunk felfedező utunkon hát, először ím hát ráleltünk Loviatár szentélyére (áldassék a fájdalom, mi tengerként önti el az emberiséget), melyet pókháló borított, s ugyancsak hamar 3 mérgespók telepedett reánk, miket megcsapkodván meg is öltünk vala. A szentélyben megtaláltam Szent Brútusz Alkarcsontját, mit a fájdalom szegei jártak át, mégsem fertőződött el a seb, s így hosszú élettel és fájdalommal ajándékozta meg őt Loviatár - így tartja a legenda."

"Találtunk még több helyütt, mozgó, haragvó tárgyakat - izzó billogot, láncokat, a varrodában viszont ráleltünk Verosianna suttogó szellemére - megtudtuk, hogy az őrök láncolták ide, hogy ne zavarja a harcot a lázadókkal szemben, aztán itt halt éhhalált szegény, és szelleme itt sínylődik, míg az 5 kísértetet le nem győzzük. Megtudtuk, hogy a kísértetek kedvenc tárgyai lehetnek gyenge pontjaik, és hogy kettő fenn, három lenn, a labirintusban van. Megtudtuk továbbá, hogy volt férje is lenn a  labirintusban volt, és van valami tárgy nála, ami nagy hatalommal bír, s tán megmentheti szegény asszony lelkit."

"Megígértük hát, hogy megteszünk mindent, és neki is szaladtunk a Dudásnak, hiszen róla már tudtuk hol van. A Dudásnál voltak vérszopó denevér-szúnyogok is egy kalickában, és a harc kezdetén csontvázak jelentek meg, akik lassították a csatát. Jómagamat megbénítottak, véremet szívták, és majdnem meg is ragadtak, Huber lecsapott egy csontvázat (korábban egy zombit is, amire nagyon büszke volt), Sin pedig leverte a Dudást."

Sin elhúzta a Mételymocsári Dudás nótáját!

"Felbátorodván tetteinken tartottunk egy rövid pihenőt, majd kerestük  következő kísértetet. Reá is találtunk hamar, egy nagyobb cellában. Beléptem, s megláttam az ágyon heverni egy csontvázat, rúnákkal díszített láncokba tekerve, ahogy közelebb léptem megvizsgálni, láttam, hogy különböző vallások szimbólumaival van tarkítva a lánc, de ekkor csontvázak özönlöttek be az ajtón, és mind engem, mind két társam lekaszabolták."

"Bizony, meghaltunk, de ez nem a történetem vége."

"Egy erdei kunyhóban tértem magamhoz, barátságos tűz lobogott, és egy kedves, idős férfi, Ilmater felszentelt papja biztosított jó szándékáról, feltámasztott engem, Ilmater útmutatása alapján, hiszen még Ilmaternek is feltűnt, milyen remek, hithű szolgája is vagyok én az uramnak, Loviatárnak. A jóságos Tamás atya sajnos a többieket nem tudta megmenteni, bizton mondhatom, mind Sint, mind Hubert tövises keblére öleli Loviatár a túlvilágon. Tamás atya dicsőíteni kezdte Ilmatert, hogy térjek meg hozzá, ha már feltámasztott. Háhh! Botor! Nekem csak egy igaz út létezik, a fájdalom útja, engem arról halandó vagy halhatatlan le nem terel!"

"Rossz ellenfelet választott a Sarlatán!!! Mert bizony nem Tamás atya volt az! S mi sem leheltük ki utolsó lehelletünk! Az egész csak szemfényvesztés volt. Átláttam már az illúzió csábító cifra gyolcsán! S megtörtem a sarlatán szellemét, aki szintúgy köddé vált."

Sarlatán Atya kísértete könnyűnek találtatott Malakiás atya fájdalomban edzett hite ellenében

A sok küzdelem kimerített benneteket, így ismét visszatértetek a faluba, hogy kialudjátok magatokat. Egy kiadós alvás után visszatértetek a börtönbe, ahol további helyiségeket fedeztetek fel:

• Tárgyalóterem: az életfogytiglani és halálos ítéletek fagyos hangulata materializálódik ebben a helyiségben. Az itt tartózkodók vére szó szerint megfagy - ahogy az elítéltek ereiben is megfagyott a vér, mikor meghallották a rájuk kiszabott büntetést.
  
  
• Börtönmúzeum: Nem tudni, hogy a vitrinben kiállított tárgyak honnan kerültek ide, de az biztos, hogy valaki ízléses múzeumot rendezett be belőlük. A legnagyobb örömötökre!
  
  
• Gyakorlóterem: Az egykori gyakorlóterem a kiképzés és edzés helyszíne volt a börtönőröknek, illetve itt lehetett egy liften leereszkedni a alsó szintre is. A lift már nincs meg, a helyén tátongó lyukon csordogál le a tó vize a börtön mélyen fekvő szintjére. Ideérkezésetekkor három Lángoló Koponya röppent fel innen és támadott meg benneteket. Nagy nehezen legyőztétek őket és csak reménykedtek, hogy nincs több.

"S ím, itt írom e sorokat a régi, beomlott liftakna mellett, mielőtt leereszkednénk a sötétségbe én, Tekintetes Malakiás Atya."

Malakiás atya zárószavai ellenére visszatértetek a faluba, hogy Karvaly beazonosítsa a talált varázseszközöket és kipihenjétek a lángoló koponyákkal vívott csatát.

Összegzés:

Eltelt napok: 11

Felírat a falon: V E R O (Nem került fel új betű ezen a játékalkalmon.)

Σ TP: 7050

Zsákmány:

• Tolvajszerszám +1 (Minden olyan tevékenységre adja a bónuszát, amihez tolvajszerszám szükséges: zárnyitás, zsebmetszés, csapdák semlegesítése.)
  
  
• Bronz medál (Katonai kitüntetés a Ragyogó Hadjáratból - amikor legyőzték a Suttogó Zsarnokot - értéke 40 arany.)
  
  
• Festmény (I. Sztavián királyt ábrázoló művészeti alkotás, értéke 100 arany.)
  
  
• Ezüst hajtűk (Egy nemesleány mindennapi hajápolásának eszközei, a szett értéke 35 arany.)
  
  
• Kígyófejes tőr (+1-es tőr. Ki mer ráhangolódni? ;) )
  
  
• Villámló dobócsillagok, 12 db (Mint a Villámok Dárdája - Javelin of Lightning - de nem töltődik újra, ha a villám-képességét használják megsemmisül.)
  
  
• Ékkövekkel díszített varázsvessző (Varázslövedékek Vesszelye - Wand of Magic Missiles)

Igényesen befotózott képek a börtön felfedezett részeiről:

HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 4. RÉSZ

Boronakő taktikus felfedezését kintről befelé kezdtétek. Mivel korábban már kiderült, hogy a kis tóban különös, kigyulladó és tüzet fújó - hajigáló csontvázak laknak, azt a területet felfedezettnek minősítettétek. Helyette a falakon belül álló kis házat vettétek célba. Hamar kiderült, hogy ez lehetett a börtönparancsnok és felesége hivatali lakása. Sok minden itt nem derült ki, az viszont még ennyi év után is látszott, hogy a szobák rendben voltak tartva, erőszaknak nyoma sem volt. A konyha, a társalgó, a hálószoba és a kialakítás alatt lévő gyerekszoba is rendezett volt, csak az idő vasfoga hagyta rajta a nyomát. Az viszont olyannyira, hogy az emelet padlózata meglehetősen instabilnak bizonyult, így inkább magára hagytátok a házat, mielőtt a padlódeszkák nyikorgásánál rosszabb dolog is történik.

A következő átvizsgálandó célpontotok a két még éppen maradt bástya volt, amiken keresztül a börtönt övező fal gyilokjárójára lehet feljutni. A délebbi bástya lakatlan volt, így ezen keresztül másztatok fel a falra. Ezen végighaladva, a másik bástyához közelítve egy csapat patkány vetette rátok magát. Ne bizonyultak komoly ellenfeleknek, de a vékony gyilokjárón azért macerás volt megküzdeni velük. (Sin le is lökte Törzsurat, csak hogy odaférjen a harchoz - vagy fordítva?) A patkányok szétzavarása után konstatáltátok, hogy nincs itt semmi érdekes, így a főépület felé vettétek az irány.

A főbejáratot túl rizikósnak ítéltétek, így az oldalsó teraszon keresztül próbáltatok bejutni, ami láthatólag rendelkezett egy ajtóval a börtön emeleti szintjére. Ahogy a lépcsőkön felsétáltatok, egyértelművé vált, hogy nem egyszerű teraszról van szó, hanem egy kivégzőhelyről: az akasztófák helyet látszott a padló, ahogy a bakó is, de még régi vérfoltokat is felfedeztetek. A sokkoló élményt az zavarta meg, amikor a régi hóhérfejsze a magasba emelkedett és a szellemalak nektek rontott! A küzdelemben néhány ütésváltás és varázslat után kiderült, hogy a hóhér alakja valójában képzelgés csupán, egyedül a fejsze valódi. Törzsúr hirtelen ötlettől vezérelve eldobta az egyik fejszéjét, hogy megragadja a gyilkos kedvében lévő másikat és mindenki, talán még a saját meglepetésére is sikerrel járt. A fejsze jóleső érzéssel feküdt a kezébe, a tapasztalt harcos pedig szinte érezte a fegyver vérszomját, de azt is, hogy kiváló eszköze a vérontásnak, így megfeledkezve a Huber által elbűvölt eszközéről már fel is övezte magát új zsákmányával. (A gazdátlanul maradt eszközt Malakiás atya rosszat sejtve vette magához.) Pár pillantást Karvaly is vetett a fegyverre és megállapította, hogy nem hagyományos hóhérbárd. Bár azokkal nincs tapasztalata, azt észrevette, hogy a fejsze tövénél, ahol a fém fej a fa nyéllel találkozik, egy régi nemesi ház szimbóluma díszeleg: a Naláczi családé. Sokat nem tudott azonban róluk, ami azonban nem csoda, hiszen a Választófejedelemség megalakulásakor elég sok nemesi család vére hullott. Alkalmasint, valami nagyobb városban vagy jobban ellátott könyvtárban biztosan többet lehet megtudni róluk.

Az első kísérteties találkozáson túltéve magatokat beléptetek Boronakő börtönébe és megkezdtétek a felderítését. Egy rövid folyosón végighaladva egy régi étkezőbe jutottatok, ahol a rabok és talán az őrök is étkezhettek. A szemlélődéseteket furcsa zümmögés zavarta meg: a helyiség túlvégén, ahol a fal némileg leomlott, három Szipoly (denevérszúnyog) bukkant fel és a friss, meleg véretekre pályázott!

A szipoly-trió nem szép látvány, de cserébe legalább nem is aranyosak...

Törzsúr alig várta, hogy új szerzeményét ezeken az istentelen kreatúrákon próbálja ki. Sajnálatos módon azonban ahogy az egyik szipoly a küzdelem hevében szívni kezdte a vérét, eluralkodott rajta az őrjöngő düh és mindenkivel végezni akart, tekintet nélkül arra, hogy az illető barát vagy ellenség. Így bár a kis vérszívóktól gyorsan megszabadultak, a fő veszedelemmé a bekattant Törzsúr lépett elő. Végül legyőztétek őt (az emlékeim megkoptak, nem emlékszem hogy Malakiás atya vagy Sin fogott padlót), de elhasznált varázslatokkal, sebesülten a további felfedezést túl kockázatosnak ítéltétek meg. Mivel az emelet távolabbi folyosórészéről andalító zenét hallottatok, ami mögött a Mételymocsári Dudás kísértetét sejtettétek, így a Malakiás atya által megtalált, a földszintre vezető lépcsőn keresztül elhagytátok a szintet. A földszinten csak a kijárat felé vezető utat fedeztétek fel, ahol a főbejárat mögötti szobában bezáródó ajtókkal és fájdalmasan sivító kísértetkoponyákkal találkoztatok. Szerencsére ezek komoly fenyegetést nem jelentettek, így elhagytátok az épületet és az ájult Törzsurat cipelve visszatértetek Hollósárba.

Az nyilvánvalóvá vált, hogy a derék zsoldos valami átok befolyása alá került. Ez volt a gyanúja Vazul atyának is, aki bár képes Loviatartól kapott hatalmával átkokat eltávolítani, aznapra nem kérte ezt a csodát az istennőtől. A csekély szolgálatért a jó atya mindössze 100 aranypénzt kért. Mivel ennyi készpénzetek nem volt (vagy legalábbis nem Törzsúr botorságaira), abban maradtatok az öreg pappal, hogy a harcos minden bizonnyal szívesen a templomnak ajándékozza a nagy erejű gyógyitalát (a 4d4+4 -est), csak szabadítsák meg kínos helyzetéből. Az alku megköttetett. Mivel Törzsúr átkos eszközét még eszméletlenségében is elfehéredő ujjakkal szorította, őt a templomban hagytátok, ti pedig visszatértetek Kendrához.

Kendra sajnálkozva adta tudtotokra, hogy valamikor nap közben Gibs kereket oldott. Sajnos nem tudja mikor, végezte a dolgát, valamikor délután jutott eszébe, hogy illene ételt vinni a fogolynak, de akkor már nem volt ott. A nyomokból arra következtettetek, hogy kiügyeskedte magát a kötélből és az ablakon keresztül távozott. Érdemi nyomokat nem hagyott maga mögött és nem is látta senki (tekintve, hogy képes varázslattal láthatatlanná válni, ez nem olyan meglepő) és bár másnap ellenőriztétek, de a kunyhójába sem tért vissza.

Másnap reggel Vazul atya megtörte az átkot Törzsúron, aki így képes volt letenni a fegyverét. Bár eljátszott a gondolattal, hogy megtartja és további próbát tesz vele, végül győzött a józan esze és megegyezett a pappal, hogy becsomagolva nála hagyja, hátha tanulmányozni akarjátok még később.

Az újabb megjelenő, véres "O" betű a falon csak hab volt a tortán. Mivel az előző napon kellőképpen leamortizálódott a csapat, Verosianna nevének, illetve annak hosszának fényében úgy döntöttetek, hogy legyen ez egy pihenőnap és csak másnap indultok vissza Boronakőbe...

Megjegyzés: Vagy ezen, de talán még az előző alkalmon, amikor mindenki ott volt, megbeszéltük, hogy csapat TP -t használunk, vagyis mindig mindenki ugyanannyi TP -n áll. Mivel mindenki lehetősége szerint jön játszani, nem akarunk kiszúrna azzal, aki család, munka vagy bármi más miatt ki kell, hogy hagyjon egy-két alkalmat. A nem jelenlévő játékos karaktere nem vesz részt a kalandban, de cserébe nyomozhat valamilyen témában, ami érdekli. (Jelen esetben ez lehet a nevesített rabok, de akár a Naláczi család is.)

Összegzés:

Eltelt napok: 9

Felírat a falon: V E R O

Σ TP: 4500

Zsákmány:

• Szent Brútusz Alkarcsontja (Mint a Félelem Vesszeje - Wand of Fear - de csak akkor töltődik újra, ha Loviatar-hívő hangolódik rá. A Parancsvarázsnál csak a "Szendvedj!" parancsot lehet kiadni, ami a grovel-el egyenértékű, de láthatóan szenved a célpont. A Rettegés Kúpja esetében kibírhatatlan fájdalmat okoz (aki arra immunis az erre is), ez elől menekülnek az áldozatok.)
  
  
• Berzerker Csatabárd (a Naláczi család címerével) (Berserker Battleaxe, DMG p155)

A Naláczi család címere, ahogy az átkozott csatabárdon látszik