(Az 1940-es évek kalandorai #3)
Úgy két hét kényszerpihenő és a LaCroix professzorral való telegráf-váltás után sikerült egy hajót fognunk, ami visszavitt minket Londonba. Mint kiderült, a megmentett angol nemes (aki annyira semmilyen szerepet nem játszott később sem, hogy fel sem írtam a nevét) is csak ezt a hajót érte el. Londonban egy közepes környéken lévő szállodában szállásoltuk el magunkat. A legtöbbünknek semmi sem tűnt fel a londoni életben, Jaquelin-nak azonban feltűnt, hogy az újságok címlapjain és mindenféle szórólapokon valami 50 évvel ez előtti gyilkost másoló emberölésekről van szó. Persze nem szólt róla nekünk...
Miután a hotelben kipihentük a hajóút fáradalmait (és a játékon nem jelen lévő játékosok karakaterei a maguk útjára mentek Londonban), az Antonia, Jaquelin és Gerardus trió felkerekedett és meglátogatta a megmentett angolt. A hozzá hasonlóan unalmas családjával eltöltöttünk egy villásreggelit, de sajna még arra sem voltak jók, hogy Gerardus egy jót beszélgessen velük, mivel sem az utazások, sem a vadászat, sem az üzletelés nem érdekelte őket (a jó hollandusnak meg más témája nem nagyon van). A nap hátralévő részét céltalan bóklászással töltöttük, amiben próbáltunk pletykákat gyűjteni és az alapján valami nyomra bukkanni LaCroix Londonban eltűnt "C" csapatával kapcsolatban. Sajnos mind a városi túra, mind a hotel vendégeivel való csevegés eredménytelennek bizonyolt, egy, Gerardus enyhén nagyzoló vadásztörténeteire ráharapó, idősödő angol hölgyön kívül semmi nem akadt a horogra. Az öreg lerázta a lady -t (a többiek értetlen tekintetét látva csak annyit mondott, hogy öreg ő már az efféle kalandokoz) majd az egész csapat némileg csalódottan nyugovóra tért.
Másnap ismét nyakunkba vettük a várost, hátha ezúttal nagyobb szerensével járunk. Így is történt, pontosabban a szerencse botlott belénk: a Temze partján szinte fellökött minket egy ballonkabátos alak, aki egyenesen tovább rohant a folyónak és belevetette magát. Azt mindannyian láttuk, hogy egy nőről volt szó, de az arcát csak Jaquelin látta: a saját arcába nézett vissza! Gyorsan a folyóhoz rohantunk és kerestük az alakot, de elnyelte a víz, sehol sem láttuk felbukkanni. Percekig vártuk a felbukkanását és tanakodtunk, hogy mitévők legyünk, mikor zihálva ért hozzánk egy újabb ballankabátos alak: Ian Abberline (ahogy később bemutatkozott) magánnyomozó épp a legfrissebb másoló-gyilkosság elkövetőjét üldözte. Sajnos nem tudtunk hasznos információval szolgálni neki, de Gerardus karizmatikus (lásd az azonos nevű előnyt ;)) személyisége miatt szóba elegyedett velünk és felkereshettük a helyszínt is. Itt Jaquelin megállapította, hogy a gyilkosság módja valóban elég pontos... ...mármint ahogy ő olvasott róla... Közben megérkezett a hivatásos rendőrség is, akikkel Ian viszonyan nem volt felhőtlen így gyorsan távoztunk is. A magánnyomozó barátsága (különösen miután a csórónak kinéző Sherlock Holmes - utánzatot Gerarus meghívta egy kiadós ebédre) arra mindenképpen jó volt, hogy utánajárt a kapcsolatainál, hogy ki az áldozat.
Közben Jaquelin-nak eszébe jutott, hogy fel kellene keresni a helyet, ahol az őrült tudós fogva tartotta őt. A bejelentésre felvont szemöldököket látva az 50 éves lefagyasztást azért bátran elhallgatta. Mivel jobb dolgunk úgy sem volt és Ian kapcsolatainak is idő kellett, így ellátogattunk a környékre, hátha a lány felismeri a házat. Így is lett: az épület azonban elhagyatott volt, az ajtaja is zárva volt. Ez persze ne okozott gondot az álkulcsok használatában jártas lánynak, így gyorsan és feltűnésmentesen bejutottunk. Odabent szinte semmit sem találtunk, az egykori labornak is csak a maradványai voltak már meg. Sem Antonia, sem Gerardus nem ismert fel semmilyen eszközt. Jaquelin talált egy naplót a lefagyasztási kísérletről, azonban a technológiát ő sem értette. Az azonban kiderült, hogy a kísérletre azért került sor, mert valamiféle jövendölés szerint ő - mármint Jaquelin fogja vagy elhozni vagy megakadályozni az eljövendő világégést. Ez még a lány számára is nulla értelemmel bírt, nem hogy a többieknek, de úgy döntöttünk, hogy továbba kutakodás helyett távozunk, mivel a ház egy nem túl jó környéken volt és többször hallottuk, hogy manapság nem tanácsos éjszaka London utcáin járkálni.
Másnap az előre megbeszélt helyen és időpontban találkoztunk Ian-al, aki megtudta, hogy az áldozat Margaret Faurier volt, akit több társával együtt egy nagyobb könyvtár környékén láttak többször. Támadt egy gyanúnk, hogy a meglehetősen francia hangzású név esetleg az eltűnt "c" csapathoz tartozott, így ismét telegráfoztunk a professzornak. Estére meg is jött a válasza, miszerint igen, az említett hölgy a csapat tagja volt, a társai még Lady Isolde Withcraft, Dragan Vukovic, Otto Weissmann és Katarzyna Nowak. Mindenesetre míg a válaszra vártunk, elmentünk a könyvtárba, érdeklődni a kis csapat után.
Mivel némi személyleírást kaptunk róluk Ian kapcsolataitól, sikerült őket jól leírni a könyvtárba, ahol emlékeztek is rájuk. Egy bizonyos nem kölcsönözhető könyvet tanulmányoztak nagy erőkkel. Így tettünk mi is: kikértük a könyvet és tanulmányozni kezdtük. A könyből kiderült, hogy a drágakövek, amiket a professzornak keresünk az "Élet Fájának Gyümölcsei" névre hallgatnak. Az Élet Fája hasonló a bibliai Tudás Fájához, ám míg arról több feljegyzés és értekezés van, addig az Élet Fáját alig említik. A könyvből persze hiányzott egy lap, de a körülötte lévők mind egy Sambala vagy Shambala nevű, mitikus ázsiai várost emlegettek, ahol talán található egy az említett Élet Fájának Gyümölcsei közül. (Ha jól rémlik a könyv szanszkrit nyelvű részeinél jól jött Jaquelin titkosírás-fejtése.) Erős a gyanúnk, hogy az általunk eddig megszerzett két kő is ilyen Gyümölcs.
Az estére megjött csapattag-nevek listája alapján, Iannal egyeztetve összeraktuk a képet, miszerint a Hasfelmetsző Jack -et másoló gyilkos a "C" csapatot használja áldozatnak. Jaquelin, "a téma szakértője" segítségével kitaláltuk, hogy hol lesz a következő gyilkosság és odamentünk csapdát állítani. A Mitre Square -en Jaquelin egy raktárban, Antonia egy iskola mellett, míg Gerardus a templomtoronyban helyezkedett el. Éjszaka el is kezdődött az esemény. Bár a környéket gázlámpák világították meg, azok elkezdtek sorban kialudni. Gerardus így már nem láthatta a közeledő alakot, amint egy csatornából kijőve egy testet húz a tett színhelyére. Szerencsére a lányok, Jaquelin és Antonia még észlelték, így Jaquelin zseblámpával világította meg, hogy az öreg is láthassa, ő és Antonia pedig rárontottak. A kialakult küzdelem egyenlőnek tűnt, úgy nézett ki, hogy a hasonmása Jaquelint szeretné eltenni láb alól a bőre elől előugró karpengékkel, szinte nem is törődött az őt vehemensen döfködő Antóniával. Ekkor azonban új ellenfél csatlakozott a harcba! A csatornákból egy újabb alak tűnt fel, akiben a zseblámpa fényében a társunkat, Jean-t ismertük fel. Ő azonban a segítésünk helyett szintén Jaquelin-re rontott. Míg a lányok viaskodtak, Gerardus két jól célzott lövéssel próbálta Jean-t kivenni a harcból, aki a második találat után el is ódalgott. Jaquelin szerencsére derekasan állta hasonmása támadásait, aki több tiszta, végzetesnek tűnő szúrást is kapott Antóniától - még sem akaródzott neki összeesni! Az öreg vadász figyelemelterelő lövése elől is boszorkányos ügyességgel tért ki, miközben Antónia legalább kétszer mártotta bele a pengéjét. (Ian is próbált segíteni, de nem sokra ment a revolverével.) Már kezdtünk volna kétségbe esni, amikor Antónia egy újabb találata után a gyilkos egyszerűen - leállt?!?
Ahogy volt, térdre zuhant és nem mozdult. Gyanakodva közelítettük meg, miután meggyőződtünk róla, ha a negyediknek szánt áldozat, Otto Weissmann még életben van, csak eszméletlen. Rövidesen előkerült Jean is, aki immáron veszélytelennek tűnt és egy teljesen hihetetlen történettel állt elő: Jaquelin hasonmása egy robot a jövőből - csak úgy, mint ő - és átvette fölötte az uralmat. Az elszenvedett sérülések hatására azonban lemerült az akkumulátora, így tudtuk legyőzni. Némi tanakodás után megkértük Jean-t, hogy szedje ki a robot energiaforrását, nehogy újrainduljon és rá bíztuk (miután letette a nagy esküt, hogy már nem tudja átvenni fölötte az irányítást), hogy próbáljon meg többet megtudni tőle. Állítólag van valami memória izéje, amiben lehetnek információk.
Miután Ottót magához térítettük, megmutatta, hogy hol tartotta őket fogva a robot, így kiszabasítottuk Katarzynát is. Ők ketten gyorsan le is tettek róla, hogy tovább dolgozzanak az ügyön, inkább leléptek, még azt sem fogadták el, hogy Gerardus vegyen nekik egy-egy vasútjegyet hazáig.
Úgy emlékszem megtaláltuk a könyvtári könyv hiányzó lapját is, amit talán Otto segített lefordítani szanszkriról, így most van egy nyomunk 'SAMBALA' felé.
Az biztos, hogy Gerardus az hallottak és átéltek után alapos pusztítást vitt véghez este a szálloda alkaholtartalékában. 🙂
Azt persze még mindig nem tudjuk, hogy Jaquelin = Hasfelmetsző Jack, mert bár a fogságáról és valami kísérletről tudunk, az 50 év lefagyasztásról fogalmunk sincs.
Adri ez alkalommal nem játszott, inkább sütött egy tortát és csak hallgatta a játékot. 😃
