A Monarchia előtt: az 1820-as évek kalandjai #4 [SWADE: 1820s]

Összefoglaló ezúttal a Milady tollából, kiegészítve egy kicsit:

Thaco felépülését megvárva (közben Amália szülei érte jöttek és némi tiszteletteljes ajándék átadása után maguk vitték haza a kisasszonyt) úgy döntöttünk, utánanézünk a háznak, amit Wilhelm szelleme mondott nekünk a mocsári cigány javasasszony segítségével.

Ruzena Dragomir, a mocsári javasasszony

A Práter melletti kis lakás környékén összetalálkoztunk egy helyi csövessel, aki elmondta, hogy a bent lakók franciául beszéltek és orrfacsaró szag áradt belőlük, de a házba belépve már hűlt helyét találtuk a bonapartistáknak. Hosszas körbe szimatolás után (szó szerint😉) Thaco és Cirmi orrát megütötte a különös szag. Cirmit emlékei rögtön a messzi Afrikába repítették, ahol a fekete elfek sámánjai főztek hasonló szagú főzeteket. (Itt vannak még dolgok de Petra úgy döntött nem osztja meg velünk, szóval az információ készlethiányos). Miután a szagnyom kihalt, úgy bölcs döntésünk alapján arra jutottunk, hogy felbérlünk egy bonapartista zsoldos csapatot, hogy megtalálják azt a bonapartista zsoldos csapatot, akiket Amália grófkisasszony elrablására béreltek fel. Itt jött képbe Sisi szakértelme és jártassága az udvarban. Megtudta, hogy van egy özvegy borkereskedő asszony, Katharina Vögel, aki egész képben van Bécs zsoldos-bérgyilkoshálózatával. Több se kellett, első adandó alkalommal felkerestük az özvegyasszonyt, aki egy kis beszélgetés után Louies-hoz irányított minket.

Katharina Vögel, az özvegy borkereskedő

Louie-t és zsoldos csapatát felbéréltük saját társaik megtalálására, így 2-3 napon belül a szemünk előtt állt annak a csapatnak a maradéka, akikkel nemrég egy kellemes találkozónk volt Bécs sötét utcáin. Amikor megláttak minket, hirtelen a fegyvereik után nyúltak, de mindenkinek sikerült megőriznie a hidegvérét és Cirmi kiküldése és 1000 bécsi váltó átadása után hajlandóak is voltak beszélni. Megtudtuk tőlük, hogy Metternich kancellár egyik embere, Ulrich von Zastrow báró bérelte fel őket és adta nekik a meglehetősen archaikus számszeríjakat és a hozzájuk való lövedékeket, a lelkükre kötve, hogy azokat használják először. Amáliát mindenképpen élve akarta, míg minket akár halva is, ha akadályozzuk őket.

Ulrich von Zastrow báró, Metternich (egyik) jobb keze

Ezek után rengeteg teóriát gyártottunk, hogy vajon kinek kellhet Amália és miért? Metternichnek? A bárónakk? Hozzá akarják adni valami harmadik személyhez? Miért jobb parti a magyar grófkisasszony, mint a pedigrés német özvegy nemesasszony, aki fel akarja szedni a bárót? (Sisi továbbra is remek forrása az udvari pletykáknak és információknak.) A magyar család pontos birodalmi státuszának kivizsgálása érdekében még egy (utazással együtt 2 hetes) villámlátogatást is tettünk a Körtéssy-Tarnócz birtokon, de a család szerint sincs sem rokonsági, sem vagyoni, sem természetfeletti ok, ami miatt az ő lányuk lenne a favorit. És persze még mindig ott a kérdés, hogy mi köze az egészhez Ferdinánd főhercegnek?

A kérdések szaporodtak, de válaszolni önerőből egyre sem tudtunk, így marad az, hogy valakit meg kell kérdeznünk a háttérről. Az egyértelmű volt, hogy az érintettek (gyanúsítottak?) közül senki sem fog önszántából beszélni. Vagy Metternichet, vagy a bárót kellett szóra bírnunk és ezek közül egyértelműen a báró a gyengébb láncszem, már csak azért is, mert Metternich testőre valami sok csatát látott „nyugalmazott” tábornok. Meg persze ha kenyértörésre kerülne sor, akkor egy báró hidegre tételét talán meg lehet úszni, Metternichét aligha. :P

Viktor von Hauer tábornok, Metternich testőre

Sisi gyorsan kiderítette, hogy nem messze a Hofburgtól van egy jónevű fogadó, ahol a báró szívesen fogyasztja el a vacsoráját. Már csak azt kellett kitalálnunk, hogy miként bírjuk szóra. Egy vacsora utáni rajtaütés tűnt a legegyszerűbbnek, de ezt elvetettük, mert senki sem bízott benne, hogy a harc hevében Cirmi nem fog végezni vele és akkor búcsút mondhatunk a válaszainknak. Sajnos elegendő terhelő bizonyítékunk sem volt, hogy érdemben megzsaroljuk és válaszadásra kényszerítsük, így valami más megoldás után kellett néznünk. Végül arra jutottunk, hogy megkeressük a mocsári javasasszonyt, hátha van valami alkalmas főzete. Volt is igazságszéruma, ami állítása szerint bárki nyelvét megoldja. Meg is szabadított minket érte a maradék pénzünkért…

De legalább működött! A grófnő Thaco figyelemelterelésének segítségével belecsempészte a szérumot a báró borába, aki aztán minden kérdésre úgy dalolt, mint a kismadár! Kiderült, hogy valójában Metternichnek kellett a lány. Azt a főnök nem kötötte az orrára, hogy miért, de az biztos, hogy a sikertelen elrablási kísérlet után letett róla és bármi is a terve, más megoldás után nézett. Ennél érdekesebb volt, hogy kiderül, a báró és az özvegy borkereskedő együtt dolgoznak, ráadásul nem csak ők, hanem a mocsári javasasszony is! Úgy tűnik, hogy sikerült végig látogatnunk és felhívni magunkra az egész Metternich-pókháló figyelmét és valószínűleg amint összerakják a képet, a halálunkat akarják majd!

A kilátások nem voltak túl fényesek, amikor az eszünkbe jutott, hogy a megszállt, bolond hercegnő nyomát teljesen elhanyagoltuk, pedig ott még lehet valami. Sisi intézett is egy gyors találkát vele a Hofburg kertjében, ahol azt mondta, hogy éjfélkor legyünk a Szent István katedrálisban. Eléggé be voltunk rosálva ahhoz, hogy így is tegyünk. A nyitott templomban a gyér fények a kriptákhoz vezettek, ahol találkoztunk is a hercegnővel, akiről kiderült, hogy Mária Terézia szelleme szállta meg valamiként. Elmondta, hogy Metternich vette rá a herceget, hogy hívja meg a Amáliát, bár a miértet nem kötötte az orrunkra az után sem, hogy léleklátó képességével meggyőződött róla, hogy hűségünk a Habsburg család iránt megingathatatlan. Elintézte, hogy kapjunk császári meghívót az őszi udvari bálra, addig érinthetetlenek vagyunk. Viszont elküldött minket Franciaországba, hogy felkutassunk egy könyvet és hozzuk vissza neki – és csak neki! Három helyszínt nevezett meg, ahol a könyv lehet. Ezzel utunkra bocsátott minket.

A megbízás után távoztunk. Thaco még küldött egy szolgát a mocsári cigányasszonyhoz, hogy figyelje meg, de van egy olyan érzésünk (meg a mesélő is azt mondta ;) ), hogy őt sosem látjuk viszont…

Most ideje felkészülnünk egy hosszú és minden bizonnyal kalandos és veszedelmes franciaországi utazásra, hogy megszerezzük Mária Teréziának, amire szüksége van Metternich ellen.