#2 fejezet, 2025 augusztusában:
A körülbelül 3,5 évig játszott D&D kampányunkat (Hoard of the Dragon Queen, Rise of Tiamat és még egy hozzáköltött rész, amiben a Magic: the Gathering világvége-lényei, az Eldrazi -k akarták elpusztítani az Elfeledett Birodalmakat) egy utolsó, 20. szinten játszott kalanddal búcsúztattuk. Ez egy rövid, de annál durvább kazamata kaland és „bossharc” volt, amire egy egész napos játék keretein belül került sor. Ilyet nem csináltunk szerintem 20 éve (kivéve a táborokat) és szóltam előre, hogy én azért 10+ órát nem szándékozok mesélni, a kampány lezárása csak 5-6 óra játék lesz, így valaki még készüljön valami egyszerűbbel. Jelentkezők voltak is, de végül csak úgy esett, hogy nekem kellett elvinnem a játékidő maradék részét is. Arra én sem voltam készen, hogy felvezessek egy új, akár közepes távú kampányt is akár (őszintén szólva azt sem tudtam, hogy milyen rendszerben szeretnék mesélni), így amikor a lányommal beszélgettünk, felmerült, hogy folytathatnánk a Milady-s játékot. Mivel ez elég megúszós megoldásnak tűnt, végül így is lett!
A D&D kampány lezárását követő pizza-szünetben mindenkinek volt ideje elkészíteni egy Savage Worlds karaktert, amivel csatlakozhatott a Milady kompániájához, majd sor került a rövid játékra:
Reggel a Milady és védence, Amália grófkisasszony hintóra ültek, hogy Bécsbe induljanak a tavaszi császári bálba. A világcsavargó Jack nem bukkant fel (a játékosa nem része az állandó csapatunknak), amit Aurélia grófnő annyira nem is bánt, van neki elég baja a saját embereivel:
- Vadia, az Afrika szívéből származó félvad párducember-nő
- Thaco von Fledermausenhöhle, a fiatal magyar-német vajákos suhanc
- Várkonyi Aladár, magyar alkalmazott fizikus
- Silas “Redcap” Malone, amerikai wannabe pisztolyhősnő
- Telekessy Alfonz báró, magyar huszártiszt
Ők korábban csak egy, a Tarnóczy-Körtéss birtoktól 1 napi hintóútra lévő fogadóban szálltak meg és ki-ki a maga hobbijával mulatta az időt, míg a Milady -re vártak. (Mivel korábban szó sem volt róla, hogy ez egy kampány lesz és 2 játékoson kívül több is játszik majd benne... ;) ) A grófnő épségéért Telekessy báró aggódott a legjobban, mert bár mindannyian tudják, hogy tud vigyázni magára, ő még a többszöri határozott „nem” ellenére is bízik benne, hogy házasságra léphet Auréliával és ezzel magasabb társadalmi rangra és vagyonra tesz szert. Megérkezésük után a grófnő gyorsan beavatta a csapatot a legújabb feladat hátterébe. Mivel meglehetősen gyanús volt a meghívó maga, valamint a küldönc meggyilkolása is, éltek a gyanúperrel, hogy a pár napos útjuk Bécsig nem lesz eseménymentes. Vadia nem tágított úrnője mellől, Silas és Alfonz azonban körbejártak a fogadó környékén és találtak is arra utaló nyomokat, hogy valakik leskelődtek az ablakoknál, azonban a nyomokat nem voltak képesek visszakövetni (ahhoz egy emeléssel sikeres Túlélés kellett volna), így megelégedtek annyival, hogy a gyanújuk nem alaptalan és valóban számíthatnak hívatlan társaságra.
Másnap reggel aztán a Tarnóczy-Körtéss – címeres hintó már teljesen megtöltve indult tovább a császári város felé: Silas és Aladár a hintó belsejébe préselték be magukat Aurélia és Amália mellé, míg Telekessy báró és Thaco lovon kísérték őket. Vadia a bakon kapott helyet, bár nem mondhatjuk, hogy a kocsis nem jött tőle zavarba. Hál’istennek a lovak jobban bírták a jelenlétét.
A hintó mögött lovagló Thaco és Alfonz valamikor koradélután lett figyelmes arra, hogy az előttük lévő bokrokban mintha rejtőzne valaki. A báró oda is ugratott és senki sem lepődött meg, amikor egy orvlövészt talált ott, aki kétségbeesésében rálőtt, azonban a lövése célt tévesztett. Ebben a pillanatban lőtt a másik oldali bozótosban lévő orvlövész is – vagy csak lőtt volna, mivel a puskája besült! A huszártiszt utasítására a hintó meg sem állt erre a közjátékra. A két legény épp végzett a támadókkal, amikor egy nagyjából féltucat lovast jelző porfelhőt vettek észre maguk mögött, ami igyekszik felzárkózni hozzájuk!
Alfonz harci kiáltására Amália grófnő is kinézett a hintóból és meglátta a közeledő támadókat, így a hintó utasainak kalandozásképes része is felkészült a harcra: a Milady előkereste megbízható íját, míg Aladár egy, Silas pedig kettő pisztolyt készített elő – ki-ki vérmérséklete szerint, ugye.
A csapat lovasai hamar összecsaptak az érkezőkkel, akik az orvlövészekhez hasonló zsoldos bérenceknek néztek ki, fegyvereik és beszédük alapján valamiféle talján szabadcsapat lehetett. Alfonznak és Thaconak sikerült hármukat feltartóztatni, a többiek a vezetőjükkel az élen azonban tovább száguldott a hintó felé. Egyértelmű volt, hogy hamarosan utólérik azt. Thacoék rövid kardpárbajba bonyolódtak a taljánokkal, de a fiatal vajákos hamar megunta az adok-kapokat és az elemésztő természet savas váladékával megpecsételte a martalócok és lovaik sorsát.
Közben a maradék lovasok a hintó utasainak lövéseinek ellenére útólérték a hintót. Vadia jó érzékkel szúrta ki a csapat vezérét és vetette rá magát a hintó tetejéről, így az ő párosuk is külön harcot folytatott, miközben a hintó és üldözőik tovább haladtak.
Miután a támadókat sikerült több kisebb csapatra osztaniuk, a Milady megállíttatta a hintót, épp akkor, amikor Silas egy jól célzott lövéssel a túlvilágra küldte a hintóra átugrott zsoldost. Bár Aladár a tudományokhoz jobban ért, mint a pisztolyokhoz, egy támadóval ő is végzett. Az utolsó menekülni próbált, de a grófnő felszólítására megadta magát.
Mivel láthatólag Vadia elbírt a talján vezérrel, Thaco és a Telekessy báró elszáguldottak mellettük, hogy kisegítsék a hintó utasait. Épp akkor értek oda, amikor a többiek vallatni kezdték a fogjot. Sok idejük nem maradt, mert pár perc múlva megérkezett a feltépett torkú taljántól véres Vadia és mindenki tiltakozása ellenére kivégezte a megmaradt szerencsétlent is (igen, vannak problémák a könyörtelen és vérszomjas macskaemberekkel). Halála előtt még annyit megtudtak tőle, hogy Bécsben bérelték fel őket, hogy rabolják el a grófkisasszonyt és a vezérük Francesco kapitány volt.
Mivel a helyzetből többet nem tudtak kihozni, a hullák gyors elföldelése után továbbindultak Bécs felé, amit el is értek - és ezzel le is zártuk az aznapi játékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése