Játékos Karakterek: Thaco von Fledermausenhöhle [SWADE: 1820s]

Thaco - bár ezt mindenki előtt titkolja - egy szegény magyar legény, aki fiatal árvaként bolyongott a kelet-magyarországi lépvidéken. Egy nap a jószerencséje a német von Fledermausenhöhle házaspár útjába vezette, akik eltévedtek a vidéken. Thaco segített nekik visszatalálni a civilizációba, a jó németek pedig - meghallva szomorú helyzetét - örökbe fogadták és nevükre vették.

A család egyszülött saját gyermeke, a gonosz szívű Wilhelm azonban riválist látott örökbefogadott öccsében és mindent megtett, hogy elmarja a szülei mellől. Annyit áskálódott, hogy végül maga esett bele: gonoszságára fény derült és apja kitagadta a családból és az örökségből. Thaco sosem feledte származását, mindig szívesen foglalkozott a személyzettel, otthon érezte magát közöttük. Sosem feledkezik el róluk, ha olyan helyen jár, mindig "kerít" nekik valami finomságot. Ez akkor is így van, ha nem a saját családja szolgálóiról van szó, így mostanság éppen Aurélia grófnő bécsi szolgálóit örvendezteti meg az innen-onnan szerzett finom falatokkal.

A Monarchia előtt: az 1820-as évek kalandjai #1 [SWADE: 1820s]

#1 fejezet, valamikor 2024-ben:

- Délután bemegyünk a városba, tartsd életben a gyerekeket.

- Apa, mesélsz nekünk valami szerepjátékot? Valami Habsburgos lehetne…

- Ha vannak kész karakterek, mire végzek a mosogatással, akkor lesz játék.

A “kampány” 0. játékülésének mindhárom mondata. :)

Hogyan született ez a kampány, ami akkor még csak egy gyors játékalkalomnak volt szánva?

Az első játékülés egy nagyjából 3 órás alkalom volt, ennyi idő volt a mosogatás vége és a feleségem és a barátnője visszaérkezése között. Becsületére legyen mondva, Hanna megküzdött a magyar nyelvű SWADE könyvvel és elkészült a két karakter: Mecklenburgi Aurélia grófnő, aki Milady álnéven egyfajta éjszakai, titkos igazságtevő és Jack, az amerikai fél-elf szerencsevadász. A világról annyit tudtak, hogy az 1820-as évek Magyarországán fog játszódni és pont annyi mágia lesz benne, amennyit ők a játékos karakterek által behoznak. Tehát ha valaki behoz egy fantasy fajt, akkor a világban vannak fantasy fajok. Mivel Jack játékosa a fél-elfet választotta fajnak, így annyit már tudtunk, hogy valahol a világban vannak elfek és talán más fajok is, de ezen túl nem gondolkodtunk. Mivel varázshasználót senki sem hozott, így azt mondtam, hogy nyílt, látványos mágia nincs a világban: egy repülőszőnyegen közlekedő, tűzgolyókat hajigáló varázsló legfeljebb valamiféle csúcsponton jelenik meg, de vannak varázsfőzetek, átkok és a valós alappal rendelkező hiedelmek, amiket a hatalmon lévők, ha nem is nyíltan, de használnak. Mire ezt végig gondoltam, a kisebb mosogatni valók el is fogytak. Innen még jó 30-45 percem volt kigondolni a szűkebb játékkörnyezetet és a kalandot, majd kértem a lányoktól 15 percet, hogy kigondoljak pár nevet és bele is vágtunk.

Játékos Karakterek: Sissy [SWADE: 1820s]

 SISSY

A Hofburg Hárpiája

Sissy egy osztrák főnemes eltitkolt gyermeke, aki sokáig azt hitte, hogy anyja pénzének köszönheti udvarhölgyi életét, de a közelmúltban kiderült számára, hogy az apja nem más, mint Ferdinand von Trauttmansdorff-Weinsberg herceg, I. Ferenc császár udvarmestere.

Halálos ágyán anyja megeskette az alig 20 éves Sissyt, hogy senkinek sem árulja el ezt a titkot, mert azzal olyan célkeresztbe helyezi magát az udvarban, amire nem biztos, hogy fel van készülve. Anyja szerint az egyetlen esélye, hogy a pozícióját megtartsa, ha a herceg elismeri lányának és a nevére veszi. Sissynek annyi tud, hogy az apja nem kíván foglalkozni vele, pont elég neki, hogy pénzeli. Sissyt a nemesi társasági élet keménnyé nevelte: titkolózó, makacs, megtorolja az őt ért sérelmeket és kellőképpen pénz- és hataloméhes. Azonban jól játsza a játékot, így a háta mögött a mindenkiről tudó, nem befolyásos mégis befolyásos nőt csak a "Hofburg Hárpiája" becenévvel illetik. Ő pedig egy cseppet sem bánja.

Játékos Karakterek: Macklenburgi Aurélia grófnő, a Milady [SWADE: 1820s]

 MECKLENBURGI AURÉLIA GRÓFNŐ ("Milady")

Víg özvegy, világutazó és titkos jótevő

Aurélia sosem tudta elképzelni, hogy otthon ülő nemesasszony legyen, akinek az élete értelme az évi két bál, amin a férje kegyéből részt vehet. Komoly hozománnyal rendelkezett és szabadelvű apját meggyőzve egy idős nemeshez ment hozzá, aki a házasságkötésük után néhány évvel elhunyt. Ekkor kezdődött az élete.

Megboldogult férje örökségének ráeső részét pénzé tette és utazni kezdett szerte Európában. Az utazás azonban nem elégítette ki a kalandvágyát, így álruhában kalandorkodni kezdett és olyan ügyek mellé állt, amiket a férfiközpontú társadalomban a szőnyeg alá söpörnek. Egy zárdasorstól megmenekített leány, egy megszégyenített erőszakos férj, falusi lányokon élősködő martalócok hullái mutatták az útját. Az osztrák és magyar földeken hamar híre ment a fúriának, aki Milady néven oszt igazságot és csak Aurélia körültekintésének köszönhető, hogy nem kötötték még össze kettőjüket.

Játékos Karakterek: VADIA [SWADE: 1820s]

VADIA ("Cirmi")

macskaember verőleány, a Milady testőre és házikedvence

Vadia afrika szívéből származik, ahol a népe évszázados háborút vívott a pókimádó fekete elfekkel. Ebben a harcban a macskaemberek álltak nyerésre, ám mielőtt végleg kiírthatták volna az elfeket, megérkeztek az európai hódítók és mindkét népet szolgasorba kényszerítették.

Vadia a macskaemberek között is egzotikusnak számít a fekete szőrével, vadsága miatt pedig miután elhurcolták, hamar egy küzdőveremben találta magát, ahol mások szórakoztatására kellett ölnie. Ez nem tett jót az amúgy is kegyetlen természetének. Ahogy belefáradt a vég nélküli küzdelmekbe harcai egyre rövidebbek és így kevésbé szórakozatóak lettek. Valószínűleg rövid időn belül végeztek volna vele a gazdái, ha nem figyel fel rá Macklenburgi Aurélia grófnő - a Milady - és vásárolja ki. Mellette Vadia valamelyest visszailleszkedett a társadalomba, de legalább is jó ügyekért engedi szabadjára a vérszomját.

[SWADE] Az Élet Fájának Gyümölcsei #3

(Az 1940-es évek kalandorai #3)

Úgy két hét kényszerpihenő és a LaCroix professzorral való telegráf-váltás után sikerült egy hajót fognunk, ami visszavitt minket Londonba. Mint kiderült, a megmentett angol nemes (aki annyira semmilyen szerepet nem játszott később sem, hogy fel sem írtam a nevét) is csak ezt a hajót érte el. Londonban egy közepes környéken lévő szállodában szállásoltuk el magunkat. A legtöbbünknek semmi sem tűnt fel a londoni életben, Jaquelin-nak azonban feltűnt, hogy az újságok címlapjain és mindenféle szórólapokon valami 50 évvel ez előtti gyilkost másoló emberölésekről van szó. Persze nem szólt róla nekünk...