D&D5.5: A Skarlát Citadella #3

Játékszervezés:

A korábbi magas létszám helyett ezúttal csak három játékos jött össze, így generáltam néhány csatlóst, akik közül egyet fel lehet bérleni (5 at / nap + arányos rész a zsákmányból). A bevetésükre végül nem került sor, mert Gabi az utolsó előtti pillanatban szólt, hogy a fia is jönne játszani (párévente egyszer ő is felbukkan nálunk játékosként), így hogy ne kelljen új karakter generálni, ő megkapta a szintén beugró játékos Botond karakterét, Negrót. Főként azért, mert a párbajhős harcos (champion, aminek adná magát a bajnok, de ezt mostanában inkább a paladin helyettesítésére használom, mint valamilyen ügynek a bajnoka) még mindig az egyik legegyszerűbben játszható karakterek egyiket. Akkor leszek bajban, ha egyszerre bukkan fel a játékon Botond és Peti... ...de minden problémával majd akkor foglalkozunk, amikor előkerül. 😉

Résztvevő karakterek:

• Fantom (sötételf árnyak útja szerzetes 3; Hanna)

• Az Árny (istenvérű orvgyilkos zsivány 3; Opete)

• Sir Woodberg, "Woody" (istenvérű pszi penge zsivány 3; Gabi)

• Negró (ember párbajhős harcos 3; ezúttal Peti)

D&D5.5: A Skarlát Citadella #2

Játékszervezési betekintő a külső olvasóknak:

A második játékalkalmon jól megfigyelhető volt a játékaink azon sajátossága, hogy egy meglehetősen nagy játékosbázissal vagyunk megáldva, de közel sem biztos, hogy minden játékalkalmon mindenki ott tud lenni (jelen esetben ha mindenki jelen van az 9 játékost és a mesélőt jelenti). Ezért úgy játszunk, hogy bármilyen fejlődési mechanikát is használunk, mindig csapat szint van: amikor a kalandban résztvevő karakterek szintet lépnek, akkor azoknak a karakterei is szintet lépnek, akik nem tudtak ott lenni a játékalkalmon.

Senkire sem jellemző, hogy "ma nincs kedvem" indokkal kihagyna alkalmakat, a "munka", "családi program" és a "betegség" kulcsszavak körül kell mindig keresni a mulasztás okát. Ezért nem tartjuk jó megoldásnak azt, hogy külön-külön fejlődjenek a karakterek és valaki jelentősen kisebb túlélési eséllyel csöppenjen bele egy kalandba csak azért, mert egy ideig elvitte az élet.

Ez természetesen ráadás munkát is ró a játékosokra, mivel hosszabb kihagyás után a karaktere akár több szintet is léphetett, így át kell olvasni, hogy mit is tud pontosan. Bár ez a mostani egy tanuló kampány, így igyekszünk mindent megnézni a szabálykönyvekben a sok apró változás miatt, azért nem baj, ha a karakterére vonatkozó faj- és kasztképességeket mindenki fejből tudja.

A fentiek miatt azon sem szoktunk sokat morfondírozni, hogy hová tűnt egy-egy karakter, aki az előző alkalmon még jelen volt, illetve hogy került oda valaki, aki eddig a közelben sem volt. A jelenlegi kampányban ez egyelőre nem probléma, hiszen minden leereszkedés után a karakterek visszatérnek a bázisul szolgáló faluba, ahol mindenki több-kevesebb időt tölt pihenéssel. Akik kihagynak alkalmakat, azonak van lehetőségük szabadidős tevékenységeket (downtime activity) végezni. Más kampányokban egyszerűen életbe lép a hitetlenkedés elengedése (suspension of disbelief) és örülünk, hogy minden esély ellenére ismét sikerült összehozni egy játékalkalmat és egyszerűen csak élvezzük a játékot.

Ennyi alapozó után térjünk rá a cselekményre!