Kalandozók és Kazamaták

HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 3. RÉSZ

A temetés utáni naptól számolva harmadik nap reggelén újabb betű jelent meg a már említett ház oldalán, illetve az egykori börtönparancsnok, Lyvar Hawkran főtéri szobrát is meggyalázta valaki egy adag ürülékkel. Most már a "V" és "E" betűk díszelegtek a falon. Csapatostul vonultatok ki szemrevételezni az eseményt. Mivel semmit sem tettetek azért, hogy a falusiak jobban elfogadjanak benneteket, ezért továbbra is megvető tekintettel néznek rátok és el is tisztulnak a környékről, mikor arra tartotok - mintha pestist vagy legalább hasonló ragályos betegséget terjesztenétek.

A gazda annyit azért elmond nektek, hogy megpróbálta lemeszelni szép fehérre a ház oldalát, hogy eltüntesse az ocsmányságot, de hiába: olyan, mintha a feliraton nem fogna a mész meg bármi más sem. Az öreg nem tud mit kezdeni vele, nem örül neki, nincs jó érzése ezzel kapcsolatban, de azt mondja, ő legalább nem látja, nem úgy a többiek. Ezzel és egy vállrándítással Janó gazda rágyújt egy pipára és visszaül a tornácra.

Valahogy ekkortájt jutott eszetekbe a temetői balhé során hirtelen kámforrá vált Gibs.A határozat az lett, hogy még egy délutánt rászántok az olvasásra, ami ez alkalommal azt jelentette, hogy Malakiás atya a helyi templomban kamatoztatja kapcsolatait, Karvaly és Huber pedig még egyszer átnézi a professzor íratait, hátha eddig valami elkerülte a figyelmüket, majd másnap reggel meglátogatjátok Gibs-t.

Karvaly és Huber olvasgatása túl sok új információt nem hozott, de feltűnt neki, hogy az egykori börtönparancsnok feleségét Verosianna-nak hívták és arra gondoltatok, hogy az eddig fölvésett "V" és "E" akár az ő nevének kezdete is lehet. Ez a gyanútok csak megerősödött, amikor Malakiás atya estefelé visszatért a templomból és beszámolt az ott találtakról. Szerencsétekre Loviatar papjai pontos feljegyzéseket vezettek a rabokról, mivel a kínvallatás és a elkövetett bűnök miatti büntetés pontos kiszámítása és betartása az ő felelősségük volt. Kiderült, hogy a tűzvész előtt Boronakő olyan jó hírnek örvendett Usztalavban, hogy egyre veszélyesebb bűnözőket hoztak ide, az öt legrosszabb hírnevűek pedig a következők voltak:

• Sarlatán atya: egy szélhámos, aki különféle istenek papjának adta ki magát és gyűjtött adományt és egyéb ajándékokat. Az egyetlen, akinek nem tapad vér a kezéhez, azonban az "istenek ellen elkövetett bűnök" miatt Boronakőbe került.
  
  
• A Mételymocsári Dudás: gyerekgyilkos, aki a "skót"dudájával a falvakból a közeli mocsárba csalta a gyerekeket, ahol a kis kedvenc szipolyai (denevér-szúnyog szörnyek) lakmározhattak belőlük.
  
  
• A Fejező: egy őrült, aki abban lelte örömét, hogy napokig követte az áldozatát és csak akkor csapta le a fejét a szekercéjével, mikor az már majd bele őrült a nem alaptalan üldözési mániába.
  
  
• A Koszosvízi Mészáros: egy törpe kovács, aki egyszer idegállapotba jött és betörte a felesége fejét a kovácskalapáccsal. Próbálta összerakni a fejet a darabokból, de egy hiányzott a koponyából. Onnantól mániája lett, hogy ha azt a darabot megtalálná, az asszony is újra élne és jobb híján idegen koponyák betörésével kereste a hiányzó darabot.
  
  
• A Betűző: egykori varázsló, aki a nevekben rejlő mágiát kutatta. Valamitől bekattant és gyilkolni kezdett. Elmélete szerint ha a gyilkosság előtt szépen lassan, napok alatt felírta az áldozat nevét valahová, ahol az látta, akkor gyilkosság által megkaparinthatta a lelkét.

Innen egyenes út vezetett benneteket a feltételezéshez, hogy legalább a Betűző szelleme kísért Boronakőben és valóban a börtönparancsnok felesége, Verosianna nevét készül felvésni a falra. Hogy mi célból, arra ötletetek sincs, mivel a feljegyzések szerint a nő is meghalt a tűzvészben. Az este folyamán, az új információk birtokában még egyszer meglátogattátok Janó gazdát, aki elég idős volt, hogy emlékezzen az ötven évvel ez előtti eseményekre. Ő azt mondta, Verosianna egy áldott jó teremtés volt, hűséges a férjéhez és segítőkész a falusiakkal, mindenki csak jót tudott mondani róla. Ez utóbbi azért volt érdekes, mert fölvetődött valami elmélet, hogy a nő a férje dolgos napjai mellett biztos összeszűrte a levet valakivel. Semmi erre utalót nem találtatok, de azért nem engedtétek el ezt az elméletet. :)

Alvás után felkerekedtetek, hogy meglátogassátok és szóra bírjátok Gibs-t. Nem volt nehéz megtalálni a faluszéli tanyáját és éppen nem is volt otthon, így önhatalmúlag átvizsgáltátok a házat. Semmi különöst nem találtatok, a jelek szerint egy teljesen átlagos életet él itt valaki, ami egybevág azzal, amit a faluban mondtak róla: visszavonult zsoldosként az összekuporgatott pénzén vette a tanyát vagy 10 évvel ez előtt, elég magának való, sokat nem beszél, időnként bejár a kocsmába, de akkor is csak iszik és hallgatja a többieket. Mondhatni beilleszkedett.

Amikor a tanya környékét kezdtétek átvizsgálni, megjelent Gibs és két vérebe a patak felől. Rövid szóváltás alakult ki, amiben a felek ellenérdekeltek voltak: ti kérdéseket akartatok föltenni, Gibs meg azt akarta, hogy húzzatok a birtokáról a francba. Már nem emlékszem, hogy ki kezdte a balhét: vagy Törzsúr rántott fejszéket vagy Huber lőtt egy számszeríjvesszőt vagy varázstrükköt Gibs-re, de az események gyorsan elharapództak: Gibs az agresszióra egy Tűzgolyóval válaszolt! Huber még időben a háztetőre Tündérlépett, így megúszta a lángoló poklot. Törzsúr egy villámgyors vetődéssel elkerülte a tűz nagy részét, így könnyebb sérülésekkel megúszta, Malakiás atya azonban érezni akarta a fájdalmat (ez legalábbis jobban hangzik, mint az, hogy elszúrta az ügyesség-mentőt), aminek hatására gyorsan össze is esett. A ház oldalánál felbukkant a még mindig bent kutakodó Sin és Karvaly is, de mire odaértek, Gibs már egy tucatnyi Sirolm (dretch) démont is megidézett, amik közül az egyik bűzös felhőt okádott magából. Ha a tűzgolyónál még csak gyanús volt, itt már kezdett biztossá válni, hogy a fickó több, mint egy egyszerű veterán. Hosszú küzdelem bontakozott ki, aminek a kulcs-momentumai voltak:

• Huber gyógykenőcsöt (varázsműves-féle Gyógyító szó) dobott Malakiás atyára, aki így képes volt kivonszolni magát a veszélyzóna közepéről.
  
  
• Törzsúr és Sin jól állták a sarat a démonokkal szemben.
  
  
• Karvaly varázslövedékek tucatját küldte Gibs-re, majd cicázott a nyomába szegődő démonokkal.
  
  
• Mire Gibs a semmiből előhúzott, démonrúnás pallosával közelharci távolságba ért, Malakiás atyának sikerült Személy Bénításával cselekvésképtelenségre kárhoztatni és így tartani (egyszer ugyan lerázta magáról, de kapott még egyet).
  
  
• Törzsúr és Sin, miután pár démontól megszabadultak, a megbénult Gibs-t ütötték, mint a répát.
  
  
• Törzsúr egy szerencsés csapása után Gibs koncentrációja megtört a megidézett démonok fölött, amik egy bűzös pukkanásban eltűntek - pont mikor körbevették és bedarálták volna a varázslataiból kifogyott Karvalyt.
  
  
• Huber tűzlövedéke kiütötte Gibs-et.

Ez után a szokásos procedúra következett: megkötözés, hazacipelés, magához térítés, kivallatás. Malakiás atya kínzó tudományára nem volt szükség, Gibs elég közlékenynek bizonyult. Elmondta, hogy évekig zsoldoskodott és próbált előre jutni a katonai ranglétrán, de az előléptetés elkerülte. Egy alkalommal lehetősége volt paktumot kötni egy démonnal, aki hatalmat kínált neki, ő pedig belement. Egy ideig élvezte a hatalmát és szép vagyonra is szert tett vele. Egy idő után azonban rádöbbent hibájára és szerette volna visszakapni a lelkét, de a démon persze csak nevetett rajta. Ekkor megfogadta, hogy visszavonul és többet nem használja a képességeit, hátha az segít rajta. Most is csak elkeseredettségében vetette be őket ellenetek. Ami még érdekesebbé tette a meséjét, az az, hogy pár hónapja furcsa álmai vannak, alig tud aludni és néha valami idegen akarat hatására nem önmaga. Mint kiderült, ő festette fel a betűket önkívületi állapotban. A használt eszközöket meg is találták a tanya melletti szénásba rejtve. Pár hete rejtélyes csuhások jártak a faluban, akik azt ígérték, ha segít nekik Boronakő környékén, akkor megszabadítják a démoni rabszolgaságtól. Ráállt az alkura, a csuhások pedig elvégezték a dolgukat - valami rituálét - a börtönnél. Összekülönböztek a professzorral és ők ölték meg majd balesetnek álcázták. Aztán persze leléptek anélkül, hogy rajta segítettek volna. Aztán a rémálmok még rosszabbak lettek, az idegen akarat pedig a professzor temetése utáni éjszakán vette át az uralmat először fölötte.

Abban maradtatok, hogy a ház vendégszobájában tartjátok fogva és vártok az alkalomra, amikor megint elveszti önmagát, akkor majd egy Védelem a Gonosztól és Jótól varázslattal próbáljátok a megszállásnak elejét venni. Ez pár nap múlva meg is történt, a varázslat hatására azonban a megszállás megszakadt Gibs pedig hetek óta először jót aludt.

Az eltelt napok alatt Huber, Törzsúr és Malakiás atya is ellátogatott Boronakőbe, ahol megtalálták a kultisták rituáléjának nyomait, de értelmezni nem tudták. Szétnéztek a börtön szélénél, ahol a kis tóból 3 csontváz mászott elő, akik hamarosan parázslani kezdtek, szájukból tüzet fújtak és karmolás mellett tűzlövedéket is lőttek a szemükből. Ezen meglepetések ellenére sikerült legyőzni őket, de inkább hazavonultatok, hogy majd Karvallyal térjetek vissza a rituálé-maradék azonosítására. Ez később meg is történt, a varázsló megállapította, hogy valami nekromantikus, szellemek elfogására használt egyedi rituálét hajtottak végre, amivel pár nap alatt be lehet fogni egy, a varázskörön belül lévő szellemet vagy lelket, akkor is, ha nem látják. Hogy ez a lélek ki lehetett, arra egyelőre nem volt tippetek.

Hazatérés után, másnap reggel szembesültetek vele, hogy az idegen akarat valaki mást talált meg magának, mivel reggelre egy újabb betű került a falra: "R".

Úgy döntöttetek nincs értelme tovább halogatni Boronakő alaposabb felderítését...

Mivel úgy tűnik, hogy fontos, ezentúl legyen itt egy összegző:

Eltelt napok: 7

Felírat a falon: V E R