HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 2. RÉSZ
Másnap reggel egy kiadós alvás után úgy döntöttetek, hogy a csapat két részre oszlik: Sin és Törzsúr elmegy Boronakő romjaihoz és körülnéznek, mivel egy kísértetjárta börtön mégis csak érdekes hely. Közben Huber, Karvaly és Malakiás atya a professzor házi könyvtárát veszik ostrom alá és a lehető legtöbbet próbálják megtudni a naplóban olvasottakról: a börtönről, a Suttogó Ösvényről és a könyvekről.
A lezárt könyvekkel nem jártatok szerencsével. Felnyitni nem akartátok őket, a kis könyvtárban pedig semmi említés nem esett róluk. A börtönnel és az Ösvénnyel már szerencsésebbek voltatok. Megtudtátok a börtön rövid történetét, illetve azt, hogy a tűzvész idején több különösen veszélyes bűnözőt is fogva tartottak ott, bár a neveik nem szerepeltek a professzor nyilvántartásában. Az Ösvényről azonban részletes feljegyzései voltak egykori mentorotoknak: a Suttogó Ösvény egy főként nekromantákból álló titkos szervezet, akiknek a céljai közül csak az egyik az, hogy ők maguk is élőholtként tegyenek szert öröklétre. A másik, talán még aggasztóbb céljuk, hogy visszahozzák a létezésbe az egykori mágus-hadurat, akit Suttogó Zsarnokként ismernek és évszázadokig tartotta rettegésben Usztalav népeit. Mire a könyvekkel végeztetek, rátok is esteledett és a Sin-Törzsúr páros is visszatért - bár jó híreket nem hoztak...
A vándornő és a harcos útja a börtön romjaiig zavartalan volt, igazából nem több egy három órás laza sétánál. Odaérve a Sin próbált misztikus úton ráhangolódni a környékre, hogy megérezze, pontosabban bizonyosságot szerezzen arról, hogy a környéket kísértetek, de legalábbis élőholtak járják. Azonban, ahogy mondani szokták, ne tedd fel a kérdést, ha nem vagy felkészülve a válaszra: területen Sin úgy érezte magát, mintha félrehúzna egy függönyt azzal, hogy a természetre hangolódik és felfedi magát mérhetetlen számú, az életerejére pályázó éhes lélek előtt. Törzsúr csak annyit látott, hogy a nő jeleket rajzol a porba a börtön kapuja előtt, majd mágiahasználatra jellemző révületbe esik - a következő pillanatban pedig halkan felsikolt és izzadtságtól leverve magzatpózban nyöszörög a földön. Arról fogalma sem volt, hogy ez volt a jobbik eset, mert Sinnek sikerült időben lezárnia az elméjét a holtak előtt. Nem tehetett mást, mint hogy visszatámogatta a nőt a faluba.
Megjegyzés külsősöknek: Sin a vándorok Primeval Awareness képességét használta. Az általam adott leírás nagyjából annyi volt, hogy ahogy ő megérzi az élőholtakat, azok is megérzik őt és magán érzi az élet iránti szentségtelen étvágyukat. A lehengerlő létszámuk miatt egy Bölcsesség mentőt kértem, ami a vétés mértékétől függő kifáradást eredményezett volna (meg egy kis kellemetlenséget későbbre ;) ), de sikerült a mentő. A játékos azonban úgy döntött, hogy a karakterének ez sok volt és bár játéktechnikai hatást nem kapott, az a nap a karaktere számára véget ért. :)
A faluban hazafelé tartva Törzsúr hallotta, hogy a falusiak sutyorognak valamiről, de fontosabbnak találta hazavinni a társát pihenni. Malakiás atya merészkedett ki a nép közé és több-kevesebb sikerrel kifaggatta őket: kiderült, hogy a falu egyik központi házának oldalára reggelre valaki vörössel egy "V" betűt festett. Ezt megvizsgálva annyi derült ki, hogy állati vér, ami enyhén mágiát sugároz. (Ha jól emlékszem ezt már Karvaly állapította meg egy Mágia Észlelése varázslattal.)
Este megbeszéltétek a másnapi tervet: az olvasni szerető csapattagok tovább kutatnak, Sin pihen, Törzsúr pedig majd csinál, amit akar... Malakiás atya a helyi templommal való barátkozás érdekében rituális ostorozásban vett részt. Emiatt másnap kicsit kimerült volt, de sikerült jó viszonyba kerülnie Vazul atyával, aki meggyőződhetett vallásos elkötelezettségéről.
A másnapi nyomozásotok sikertelen volt. Úgy tűnik a professzor házi könyvtárának tartalma kimerült, így más források után kellett néznetek. Huber és Karvaly a faluházat és a helyi iskolát vette célba. A faluházban Kandallós Vendel szabadkozva kimentette magát, miszerint a temetői mészárlás - ahogy a helyiek emlegetik - élénken él az emberek emlékeiben és bár a tanácsnokok meg tudták akadályozni a lincselést, nem vetne jó fényt rájuk, ha az idegeneket a települési íratok közelébe engednék. "Értésétek meg, ez egy kis, zárt közösség, a professzor ittlétét sem nézték jó szemmel, ti pedig az ő pártfogoltjai vagytok, akik már érkezésük napján vérfürdőt rendeztek, még ha csak önvédelemből is. Nekem semmi bajom veletek ugye, Petros is jó cimborám volt, de engednem kell a falubéliek felé is, hogy szigort mutatok felétek. Ha kicsit elfogadtatnátok magatokat, akkor persze jobban tudnék én is..."
Az iskolában sem jártatok szerencsével, mivel a könyvtáros, Gorován tanár úr a Kigöngyölődő Tekercs Könyvtára és Okítási Centruma intézményébe jó pár aranyat el akart kérni tőletek a könyvek használatáért. A használati díj lealkudása nem ment túl fényesen, így egy pár perces vita után Gorován Alendru egyszerűen rátok csapta az ajtót.
Közben Törzsúrnak (úgy emlékszem) eszébe jutott, hogy a professzor naplója említett egy temetői rejtekhelyet szellemvadász felszereléssel. Malakiás atya frissen szerzett kapcsolatát kihasználva meg is beszélte Vazul atyával, hogy engedélyezze a kripta felnyitását szelleműző felszerelés keresése céljából, azzal a feltételezéssel, hogy a kripta valójában nem tartalmaz holttestet. Vazul atya az alábbi feltételekkel engedélyezte ezt:
1. Este csinálják, hogy a lehető legkevesebb szemlélődő legyen.
2. Velük tart az egyik kispap.
3. Ha megtalálják a felszerelést, azt először Vazul atyához viszik, aki eldönti mit tarthatnak meg.
A kripta felfedezése simán ment: Huber a zárfeltörő rutinjával meg tudta mondani a kripta lakatjáról, hogy nyitva van, csak úgy állították, hogy az óvatlanul arra pillantóknak zártnak tűnjön, így a bejutással nem volt gond. Odabent évtizedes por gyűlt össze, így jól kivehetőek voltak a néhány hetes lábnyomok, amik a feltételezések szerint Lorrimor professzor lábnyomai voltak. Ezeket követtétek a kripta földbe süllyesztett részébe, ahol a kő szarkofágban valóban nem volt holttest, helyette tárolóként funkcionált, benne a következőkkel. (Azonosításukra később, a templomban került sor Karvaly által, mivel korrektek voltatok és semmit sem nyúltatok le, bemutattátok őket Vazul atyának, de az egyszerűség kedvéért itt leírom őket pontosan.):
- (Szellemtábla - Vazul atya eltette, mert veszélyesnek ítélte meg)
- 1db Élőholtak Végzete számszeríjvessző (+1-es, élőholtak ellen +3d6 sebzés)
- 12db +1-es számszeríjvessző
- 12db ezüstözött nyílvessző
- 5db Gyógyital (BA: 2d4+2 hp / A: 10 hp)
- 2db Védelem a Gonosztól és Jótól tekercs (papi, eredetileg 3 volt, Vazul atya eltett egyet)
- 2db Szelleműző flaska (Csak élőholtakon működik, de rajtuk úgy sebez, mint Szétzúzás (Shatter) varázslat: 10' láb sugárban 3d8, NF 15 Állóképesség mentő felezi, de szent sebzés, nem mennydörgés. Ebből is több volt, Vazul atya kettőt hagyott nálatok.)
- 50 arany
A békés zsákmányszerzést csak két óriás százlábú zavarta meg, akik a kripta oldalsó repedésein éppen hazatértek. A kalandozók (és a kispap) figyelmetlenségét kihasználva alaposan megmarták a kispapot és Hubertet (bár a törpében a mérgük nem sok kárt tett), de a gyorsan reagáló Törzsúr egy-egy fejszecsapással végzett velük.
Ez után visszatértetek Loviatar templomába Vazul atyához, azonosítottátok a varázstárgyakat, az atyánál hagytátok a neki járó "tizedet" majd ismét nyugovóra tértetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése