2015. november 1., vasárnap

Az elsüllyedt vasököl hajó (II. rész) (Gabi)



Megtudtuk, hogy a sziget, aminek a közelében a hajó van, Főnix szigete. 2 hónapnyi hajóútra van, a világ tüzesebbik felén, és goblinok is lakják - el is kezdtük szervezni az expedíciót, amíg Kovács Jánost vártuk az irányfölddel. Ennek keretein belül jól berúgtunk, másnap pedig a városőrség dörömbölésére ébredtünk. Ottokár meztelenül nyitott ajtót, de ez nem rettentette el a városőrséget, akik letartóztatási paranccsal jöttek. A vád szerződésszegés, a vádló pedig Himalaya professzor. A nagyobb értékeinket és pluszos fegyvereinket lefoglalták, a csapat nagy részét bebörtönözték, ahol Ottokár eldöntötte, hogy igencsak kellemetlen rab lesz, és a csapattal együtt - néha felváltva - egész nap énekelt. A börtönőrök már nem bírták a kornyikálást, így olyan csendvarázslatot helyeztek a cellára, amitől nem hallottak belőlünk semmit - nem tudták, hogy ez egy ördögi terv része...

Koholt vádak alapján, bizonyítékhamisítással, sztárügyvéddel ellenünk elég hamar kiderült, hogy nem győzhetünk, az elszelelt Titánusz sem tűnt úgy, hogy segítségünkre siet, így kénytelenek voltunk megszökni. A börtön rácsait együttes erővel kitéptük, amiből szerencsére semmi nem hallatszott a csendvarázs miatt, és elszeleltünk. Egy útba eső szigeten feltankoltunk szárított halból és vízből, illetve verbuváltunk magunknak egy törpe szövetségest, Gróint (Ádám karaktere). Az út unalmasan és eseménytelenül telt, de előbb-utóbb megpillantottuk Főnixet, ahol egyből 3 kalózhajónak tűnő tákolmány vett minket célba, így úgy döntöttünk, kikötünk.

A kaland:
A városban elég kellemetlen fogadtatásban volt részünk, mindenki balekoknak hívott minket, cetlit is kaptunk a hátunkra - Ottokárátragasztotta a sajátját egy helybélire - és megtudtuk, hogy hivatalosak vagyunk az esti balek-bálra. Kicsit még lődörögtünk a városban, ahol egy kocsmában találkoztunk Dáriusszal, aki Hirthez hasonlóan gomba alapú elf, de nem volt túl barátságos.

Elmentünk hát a balek-bálra, ahol a kihívás rengeteg alkohol elfogyasztása volt. A szabályok egyszerűek, minden körben más frakció mondja meg, hogy kinek kell innia (akin van sapka, akit anya szült, akinél van kard), illetve ha valaki azt mondja "Kalózkirály", akkor azt kell mondani, hogy "éljen", különben inni kell. Ottokár érezte, hogy ez az ő versenye. A városban amúgy öt frakció volt: Kukások (és goblinok), Kalózok (és élőholtak), Lázadók, Elfek és Kultisták. Az egész várost pedig a Kalózkirály - aki a pletykák szerint egy nő vámpír - tartotta markában különböző proletárdiktatórikus kommunista eszmékkel. A csapat jól bekajált az esemény előtt, majd nekivágott a kihívásnak. Haver atya az első kortynál kidőlt, a többiek tartották magukat, végül Hirth és Ottokár között dőlt el a verseny, amikorHirth magára borított egy vödör kétes eredetű alkoholt őrjöngve - majd kidőlt. Stílusban mindenképp győzedelmeskedett, de Ottokármaradt talpon, így ő lett a díszbalek. Megkérdezték a Kukások, lenne-e kedve csatlakozni - volt.

A többieknek egy próbát kellett kiállniuk, hogy csatlakozzanak, a roncsok közül kellett guberálni. Ez elég egyszerűen hangzik, de amikor két ember méretű rák kergeti az drága kalandozót, már nem az... Pedig pontosan ez történt, A csapat megpróbált leszámolni a rákokkal, de aztán jobb belátásra tértek, és megfutamodtak egy ereklyével, ami Hirthet bejuttatta a kukásokhoz, a többiek még kicsit kutatgattak, és megtalálták a Jangling automatont, amit már régóta kerestek a Kukások, így az egész csapatot bevették (-1 karizma +3 észlelés +3 értékbecslés) - kivéve Kázmért, aki nem kérte. Kaptunk tetkót is - kukából mászik elő egy kukac. Itt kiderült, hogy Hirth, Dáriusz és Rikárdó (a Kukások főnöke) unokatestvéri szinten rokonok (illetve a Kukások ki is olvasták az emlékeit)

Elnyertük Rikardó bizalmát, és megkérdeztük őket az elveszett hajóról - Alkatrazról. Kiderült, hogy a hajót már átkutatták, és meg is lett a sérült sztáziskamra, amit eladtak a Kultistáknak. Rávettük őket, hogy segítsenek visszaszerezni, és hosszas levélváltás, hamisítás, terelés, miegymás során sikerült is összehozni a találkozót egy a szigettől egy napra lévő sziklán azzal, hogy Kázmér az őrült próféta ki tudja nyitni - némi ellenszolgáltatásért a kamrát.

A találkozón részt vett közülünk Ottokár, Hirth, Gróin, Kázmér, Haver atya, Titánusz, Rikárdó és a Jangling automaton, a kultisták közül pedig a csápkarú főpap, egy segédpap, két testőr és 4 ministráns, akik a sztáziskamrát hozták nagy kántálás közepette. A főpap ledobta elénk a kialkudott 10.000aranyat, mire Ottokár szabadon engedte a krákent. Eleinte nem állt túl jól a szénánk, Gróin ésKázmér is elég nagy pofonokat kapott, és az életbe visszatérő hullák sem segítettek sokat, de aztán lassan és biztosan - főleg Haver atya isteni közbenjárásával, ami elűzött három holtat, és Hirth opportunista coup de grace-ával, amivel kivégezte az alpapot, fordult a kocka. A főpap sajnos elmenekült teleportálással mikor már látta, hogy nem győzhet...

Epilógus:
Az arany átkozott volt, de a vasöklöknél becseréltük a fele értékben simára, ezt a csapat döntése alapján el is verjük mind dorbézolásra...

Az elsüllyedt vasököl hajó (1. rész) (Gabi)


Már egy hét eltelt az előző kalandok óta, és egy este vendégül láttuk Sidneyt a hajónkon, aki átadott nekünk egy meghívót az ünnepi könyvhét gálájára, amit nagyon szívesen el is fogadtunk. Megtudtuk tőle, hogy a pénzváltáshoz Himalaya professzort kell keresnünk, mert ő a legjobb a szakmában - viszont kissé zsugori, és hogy az apja kétségbe van esve mert ellopták egy könyvét. Egyszer csak Kovács János - a vasököl - jelent meg a hajónknál, aki elmondta, hogy egy újabb titkos vasököl küldetésre küldene el bennünket: egy elsüllyedt hajót kellene megtalálnunk és egy ereklyét megszereznünk, de ehhez először egy exsztáziskamrát kellene szereznünk. Nem tudja mi az, de kell. Némi leitatással még tudtunk belőle kicsikarni némi plusz infót arról, hogy életet lehet vele meghosszabbítani.

Másnap Hirth és Ottokár elindult a könyvtárba, ahol kissé furcsán fogadtak minket, majd a nap folyamán egy láthatatlan valami próbált kizsebelni minket, egyszer sikerrel is járt - megfújt öt színes krétát és ami fájóbb, 4 liter rumot. Először megpróbáltunk utánajárni a sztáziskamrának: nem sok sikerrel, csak azt tudtuk meg, hogy a kígyóemberek használtak ilyet mielőtt kihaltak volna.

Ezután elmentünk Fox professzorhoz, akinek visszaszolgáltattuk a naplóját (amit mi loptunk el legutóbb), nagyon hálás volt, kaptunk egy varázstekercset (ami számunkra használhatatlan), és megtisztelt minket azzal, hogy mellette ülhetünk a fogadáson.

Ezek után meglátogattuk Himalaya professzort, akihez csak úgy sikerült bejutnunk, hogy egyrészt az asszisztenslányokat Ottokárizmaival levettük a lábukról, másrészt megmutattunk egy 4000 éves ezüstpénzt. Benn Himalaya késségesen fogadott, megmutattuk neki az ezüstöt, ami nem sokat ért, majd az elektrumot, amitől elállt a lélegzete, felajánlott érte először egy másik érmét, majd inkább 1000 aranyat, és egy +1-es hosszúkardot és egy mentőjavító gyűrűt - gondolkodási időt kértünk, majd a mérges lányhoz beugrottunk, aholOttokár készíttetett egy füstbombát a láthatatlan támadó ellen, ezután elindultunk vissza a hajónkhoz, hogy a fogadásra készüljünk.

Ámde utunkat állta 4 részeg. Ottokár csak hadonászott, Hirth lassan levert egyet, amivel sikerült őket megfélemlíteni, és nyugodtan sétáltunk tovább, amikor feltűnt kb. 8 íjjász a háztetőkön, 4 fegyveres útonálló és a főnökük, és azt mondták, van nálunk valami ami az övék. Mi ezt nem egészen így láttuk, mégsem akartunk csatába bonyolódni a látható túlerővel, ezért a futást választottuk. A főnökük ostora rátekeredett Ottokár lábára, aki ezt egy ügyes mozdulattal levágta magáról, majd a közeli pékség ajtaján bevetődtünk. Kitámasztottuk az ajtót asztalokkal, lócákkal, de hiába, hatalmas erővel rúgták be az útonálló haramiák. Kiugrottunk egy oldalsó ablakon egy sikátorba, Ottokár bedobta a füstbombáját, ami szerencsére lelassította az üldözőket.

De még nem ért véget a hajsza. Két íjász leugrott a tetőről és a többiek is loholtak a nyomunkban. Hirth már eleve sebzett volt, de még nyílvesszőt is kapott, dobótőrt is, átugrottunk a szomszédos házba, majd hátul ki, és rohantunk a sikátorokban, míg le nem hagytuk őket.Hirth bekötötte sebeit az ájulás szélén, majd próbáltunk visszalopakodni a hajónkra. Egy másik csapatba botlottunk, itt már láttuk, hogy esélyünk sincs még futni sem, még többen voltak. Odaadtuk nekik a pénzt, ők pedig elengedtek, de a főnökük még elejtette, hogy az egyik adminisztrátorlány árult be minket, Rózsi...

A kaland:
Visszaérve a hajóra nem kockáztattunk, elindultunk a Hídutakra, ahol Haver atya összehozott egy találkát a bankos Bakkancsos Zsolttal, akinél elég rossz árfolyamon, de beváltottuk az összes ezüstünk és majdnem minden elektrumunk és platinumunk. Így VIP tagok lettünk a banknál. Az keletkezett bevétel nagy részét természetesen el is szórtuk, vettünk egy +1-es kispajzsot és +1-es szablyát Ottokárnak és egy +1-es pallost Hirthnek. Szereztünk még információt a gyíkemberekről, akikről kiderült, hogy a jeges részeken éltek, három várost említettek meg a források - Avatar, Zebula és Ankar. Elsőnek Zebulát látogattuk meg.

Egyre hidegebb lett, és már majdnem megfagytunk mire odaértünk, vettünk meleg szőrmeruhát (Ottokár hódprémből) az egész csapatnak, és pótoltuk az alkoholhiányunkat is az errefelé elég drága pálinkából. Ottokár mindenkit meghívott a kocsmában, majd nem túl sikeresen próbált információt gyűjteni a gyíkemberekről, helyette inkább elkezdte uszítani a népet a közeli jégtrollokra. Végül odébbálltunk Ankarba, ahol Hirth ment el a falu bölcséhez, aki bár eleinte bizalmatlan volt, aztán mégis kiadta a gyíkemberek barlangjának helyét, és hogy mit szeretnek - a yamyam gyökeret és a jókedvet.

El is mentünk a barlanghoz, Ottokár, Hirth, Kázmér és Haver atya. A barlangnál 6 jégtrollal futottunk össze, akik bár ellenségesek voltak, nem támadtak ránk amíg barátsággal közelítettünk - egyikőjük azonban betegnek tűnt. Kázmér a tánc egyetemes nyelvével próbált szót érteni velük, elég sikeresen, majd Hirth jelezte nekik, hogy meg kívánjuk gyógyítani rühes társuk. Haver atya csodát tett, eztán a lények már nem voltak ellenségesek. Mögöttük Hirth 3 csapdát is felfedezett, melyeket kikerültünk, azonban a lefelé vezető létrán nem talált csapdát - pedig 3 is volt, mindhármat Ottokár szenvedte, de Haver atya enyhített fájdalmain.

Lenn egy fogadóterembe értünk, ahol meleg volt, az asztalon egy rózsa és egy kóddal nyíló ajtó - a kódot ugyan nem találtuk ki, de kopogásunkra egy szerkezet jelent meg, akivel tudtunk beszélni - elmondtuk jöttünk célját, és beengedett, bevitt minket az itt "élő", egyik utolsó gyíkemberhez, Andi46-189MA-hoz, aki a sztáziskamrájában üldögélve tengette félig élő napjait. Kázmér táncolt neki, amit nagyra értékelt, és adott nekünk egy mobil-sztáziskamrát. Ottokár megsajnálta a lényt, és megkérdezte, mire vágyik - ő a yamyam gyökerek után áhítozott, a Ottokár pedig megígérte neki, hogy amint tud, hoz. Így is lett, a csapat ugyan elfelejtette, hogy hol is járt, de Ottokárban égett a vágy, hogy szerezzen, majd ide visszahozzon yamyam gyökeret. A csapat azonnal teljesítette is ezt, a gyíkember pedig megköszönte a csemegét, cserébe adott Ottokárnak egy +1-es pajzsot, amit Haver atya kapott meg, és egy amulettet, amivel kapcsolatba tud velünk lépni később Andi.

Ezután visszatértünk Árnymenedékre, ahol Ottokár és Hirth visszamentek a könyvtárba elintézni az üzletet Himalayaval. Ottokárfelkereste Rózsit, és mivel Hirth lebeszélte a hatóságokról, így csak megígérte neki, hogy "ki lesz taposva a bele" - erre elég jó esély is nyílt, mivel Ottokár beköpte a vasöklöknek Rózsit, aki ezután biztosan átesik pár hét kínvallatáson - és a kellő büntetésen, ami valószínűleg megváltás lesz már eztán.

A következő rész tartalmából:
A csapat elindul az elsüllyedt hajóhoz Titánusszal, Kovács János testvérével. A hajón egy sérült sztáziskamrában egy veszélyes lény él, amit át kell raknunk a működő sztáziskamrába. Még rendelkezésünkre áll majd egy információ, amit csak legközelebb tudunk meg...

A könyvek titkos nemi élete (Peti)


A csapat úgy döntött, elkíséri Sidney-t Árnymenedék szigetére, a pezsgő kultúra és civilizáció bástyájára - a könyvtárba. Odaérve Sidney elment beszámolni az útról, a többieket pedig hívatta Azmodeusz professzor - Sidney riválisa - aki megkérte a csapatot, hogy segítsenek egy kényes ügyben.

Néhány nappal ezelőtt Sidney apja (az öreg Fox professzor) a jelek szerint megőrült, és bezárkózott a keleti szárnyba, ahová több embert is utána küldtek, de egy sem tért vissza. Azmodeusz enyhén utalt rá, hogy az sem lenne baj, ha az öreg nem élve jutna ki, de valahogy jusson ki, és Sidney ne tudjon az esetről. Kázmér azzal a feltétellel fogadta el a feladatot, ha Azmodeusz táncol neki - ő pedig (látszólag) táncolt is. A csapat mindezért cserébe örökös tagja lehet a könyvtárnak, ami számos előnnyel jár.

A csapatnak kicsit gyanús volt a dolog, főleg hogy Sidney-t alig érték el. Körülszaglásztak kicsit a könyvtárban, szert tettek pár új ismerősre (Iodamusz, Rut, Liea (méregkeverő) és Liua (történész) illetve Geda professzor (varázsló). Hirt egy kis méregre, Kázmér egy új pajzsvarázslatra tett szert, illetve átkutattuk a professzor irodáját, és megtaláltuk a titkos varázslófeljegyzéseit.

A kaland:
A csapat elindult a keleti szárnyba, ami egy keresztfolyosóból - egyik végén bejárattal, két oldalt lépcsőházzal - és négy nagyobb könyvtári szobából állt. A könyvtári szobákban egy kis palló volt, a falakon könyvek, a kettő között azonban hiányzott a padló, és felfelé és lefelé könyvek sokasága látszódott. Lentről halk papírsuhogás hallatszott. Az egyik szobában, mikor Kázmér kimondta, hogy "... lemenjünk..." a padló megmozdult, és kiderült, hogy lift. Kázmér hamar rájött az irányítás trükkjeire, Hirt éles szemével pedig ereszkedés közben észrevett egy szintet, ami más volt mint a többi - itt a falakat trófeák borították. Kicsit körbenéztek, de egyelőre nem találtak semmit, minket viszont megtalált egy repülő könyvraj, de végül sikerült őket leverni, így mentünk tovább le. Még vagy 10 perc ereszkedés után elértük a könyvtár alját. Itt kicsit körülnéztünk, találtunk pár érdekesebb könyvet, köztük egy varázskönyvet is, majd egy ajtón keresztül egy barlangba értünk.

A barlangban elindulva átkeltünk egy földalatti patakon, majd egy 5 ágú elágazáshoz értünk, ahol kis világító tündérszerű lények repkedtek. Hirt megpiszkált párat, akik meg is támadták. A kis lényeket elég nehéz volt eltalálni szerencsére nem ütöttek nagyot. Kázmért eléggé meglepte a róluk visszapattanó varázslata, de végül sikerült ellenállnia, hogy táncba kezdjen. Végül a két kis lény nem bírta a harcot. A csapat úgy döntött visszamegy a trófeákhoz, ahol Hirt ki is szúrt egy nyílvesszőt a falon, amit egy ügyes mozdulattal meglasszózott. A nyílvessző elég különlegesnek tűnt, nem tudtuk meghatározni az anyagát, valami fekete, és egyenetlen anyagból volt.

Újra a barlangban elindultunk előre-jobbra, ahol egy elágazásnál újra csak jobbra fordultunk, és itt egy szobára leltünk, amiben két oldalt szekrények, középen egy idézőkör mögött egy idős férfi olvasott, a szobában pedig mindenfelé könyvek rohangáltak. Ő volt az öreg Fox professzor. Kedvesen megszólítottuk, ő úgy gondolta, a segítség vagyunk, amiért küldött, és elzavart minket a 22/Bx4-es emeletre. Kázmér itt maradt segíteni (keresni egy könyvet a békák nyálkamirigyéről), Hirt, Ottokár és Haver atya pedig elindultak az ominózus emeletre.

Az említett emeleten a csapat szembetalálta magát a Démonidézés kezdőknek című könyvvel, ami kinyílt, és egy démon mászott elő belőle, Hirt azonban az új nyílvesszőjével egy lövéssel leterítette. A nyílvesszőnek nem esett baja, ám miközben odament Hirt, nem számolt azzal, hogy a könyv még él, és lesből rátámad - azonban hamarosan szétvertük. A többi könyv között megtaláltuk még az A háború művészete című könyvet, ami szintén ránk támadt, de szintén levertük, és megtaláltuk a kristályokat is, amiért az öreg Fox professzor minket küldött.

Visszatérve a professzor a kis kék lények (csillámok) mágiaerősítő erejének segítségével varázsolt valamit a kristályra, ami ettől ragyogni kezdett. Ezután az öreg elvezetett minket a kristálybikához, akivel - Hirt lasszótudományának újbóli csillanásával - megetettük a kristályt, és vártunk...

Kis idő elteltével nagy csikorgások közepette a kristálybika megemésztette, majd előadta a kristályt - a kísérlet sikerült. Hirt újra a lasszót vetette be. Az öreg lekapcsolta az élő könyveket, és ezek után már nyugodtan visszatérhettünk a felszínre.

Epilógus:
Sidney újra találkozhatott apjával, és a keleti szárny újra biztonságos lett. Mindenki örült, csak Azmodeusz tűnt úgy, hogy más végkifejletre számított...

A Homok Átka (Bulldy)


Három hónap telt el az előző kaland óta, ennek során elhagytuk Bőséget, és Hídutakon, a bazárokkal és kocsmákkal tarkított szigetcsoporton kötöttünk ki. Kázmér álmában megjelent Lillend, Fesztivál kígyótestű, női felsőtestű angyala, aki különböző hasznos áldásokkal látta el hithű prófétáját. Kázmér a kutyáját (Büdös) próbálta taníttatni táncolásra - kevés sikerrel. Ottokár egy parancsszóra világító polip-tetoválással lett gazdagabb szőrös mellkasán, Hirt pedig egy pallosba ruházott be, majd megkérte Ottokárt, vezesse be a (számára) szokatlanul nagy fegyver használatába. Ottokár szíves örömest segített - vetetett az elfel egy hordó sört, majd a kocsma előtti udvaron bal kezével felemelte a hordót, úgy ivott belőle, miközben a jobbjával a pallost forgatta (nem túl ügyesen). Elég hamar vége lett a bemutatónak, mivel berúgott, de a helyiek elismeréssel tapsolták a mutatványt.

A kaland:
Ottokár erős másnapossággal, és a hordóval az ágyában ébredt, amit vitt magával mindenhova, és "Kedvesem"-nek becézgette. A kocsmában üldögélve a csapathoz ült egy vörös, göndör hajú, kicsit szeplős, lány (Sidney Fox - NPC), és elmondta, hogy egy expedícióra szeretne velünk elmenni, persze egyenlő részben részesednénk a bevételből, őt a tudásszomj hajtja, könyvtáros/felfedező, és egy piramist kellene megkeresnünk, benne a régen halott III. Szekh-pa-mefer fáraóval, hogy többet tudjunk meg letűnt koráról. Természetesen elfogadtuk, és kineveztük a hónap munkaadójának.

Ekkor betoppant 4 úriember (zsoldosok, egy rivális könyvtárostól), akik a lányt követelték. Rövid szóváltás után megegyeztünk, hogy a kérdést a kocsmai verekedés ősi szellemében fogjuk megoldani, ezzel Ottokár a zsoldosok közé is hajította kedves hordóját, amitől az egyikük elterült. A heves csatában székek törtek (Ottokár fején), és söröskupák röpködtek, és bár két zsoldos elmenekült, elégedett mosollyal nyugtáztuk az újbóli testmozgást.

A két hetes út eseménytelenül telt, csupán Kázmérnak sikerült támadásra tanítani harci ebét, és megérkeztünk a homokviharral telt szigetre, amin végül úgy döntöttünk, hogy a hajóról leszereljük az iránytűt, és azzal találjuk meg az utat a homokvihar gyenge látóterében. A homok kellemetlen volt, de legalább a ragyogástól védett valamennyire.

Megérkeztünk egy kis épülethez, ami a piramis előterébe vezetett. Hatalmas kőajtókon át Ottokár merészkedett előre - vesztére, mert szikladarabok potyogtak a nyakába a lefelé vezető lépcsőn - ezután már megfontoltabban haladtunk, főleg mivel a mögöttünk lévő ajtó lezárult. A piramis egészében mindenfelé hieroglifák voltak, amikből Sidney és Kázmér által sok mindent megtudtunk a fáraóról és tetteiről. Egy folyosón át egy fáklyatartókkal körbevett, oltáros terembe érkeztünk, ahonnan csak egy út vezetett tovább, mégsem arra mentünk. A fáklyatartókat próbálgatva kettő is elfordult, és 1-1 titkos utat nyitott balra és jobbra. Balra indultunk, ahol egy terembe értünk, amiben 2 csónakot találtunk - mint Haver atya megjegyezte, valószínűleg a túlvilágra jutást szimbolizálták.

Az egyik csónakból hatalmas szkarabeuszok hada csordult elő, de Ottokár gyors mozdulattal rájuk rántotta a másik csónakot, majd rövid habozás után csapdát állítottunk nekik, de végül a szkarabeuszok a csapda előkészítésébe - a csónak felgyújtásába haltak bele.

A szobából kijutva egy körfolyosón elhaladtunk két ajtó mellett a fáraó jelzésével, majd egy hasonló terembe jutottunk, ahová Ottokáróvakodva lépett be - nagyon okosan, hiszen csak ez mentette meg attól, hogy belé fúródjon két nyílvessző, a szobában ugyanis 2 harci szekéren 2-2 csontváz álldogált - mint az kiderült a bedobott fáklya fényénél. Ottokár Kázmér varázstámogatásával felfegyverkezve, nagyítva berontott, hogy felborítsa a szekeret - amin csúfosan megbukott, de szerencsére a többiek kisegítették. Mindenki osztotta a pofonokat, és a csontvázakat hamar leabáltuk. A csata fényét emelte, hogy mikor Ottokár levágta az utolsó előtti csontváz fejét, a lerepülő fejet még levegőben egy forgó rúgással megrúgta, és a repülő fej az utolsó csontvázat telibe találta, aki ettől holtan rogyott össze.

A csapat pihent egyet, majd felfedezte a fáklyás szobából vezető teremcsoportot, amiben egy áldozati tál, egy ajtó a túlvilágra, és oldalt az élet és halál istenének szobra volt. A szobrokban Kázmér ügyesen megsejtette a mágiát, Hirt pedig kipiszkált egy-egy varázstekercset belőlük. Az egyik élőholtak bénítására volt jó, a másik pedig élőholtak felgyújtására.

Ezek után megpróbáltuk az egyik ajtót, ahol egy kis papirusztárat láttunk, Sidney már majdnem rárabolt, de a szemközti ajtó melletti két őrszobor elég fenyegető volt. Kis tanakodás után az ajtó kinyílt, és egy fekete kezű, beesett szemű nő lépett ki rajta, lenge ruhákban, enyhén remegő léptekkel. Természetesen, mint minden jól nevelt kalandozó, illedelmesen köszöntöttük őt, és a később kilépő másik hölgyet is (Szelenetka és Bastekati), és kedves beszélgetésbe elegyedtünk. Elmondtuk nekik amit tudni akartak a világról, és ők cserébe elmondták, hogy a fáraó őrzői. A prófécia szerint miután a világnak vége lett, a fáraónak fel kellett volna ébrednie, hogy újra uralkodjon a világon, de ehelyett valami más, gonosz szellem költözött belé, és most próbál kitörni a piramisból.

A lányok elmondták, hogy 2 titkos ajtó is van, amin át a fáraóhoz juthatunk, de ha kiengedjük, és kiszabadul, sötétséget hoz a világra. Elmondták még, hogy van egy titkos szoba, ahol elementált lehet idézni, illetve a még fel nem nyitott ajtó mögött a trófeakamra van, amiben a fáraó vadásza és annak a párduca van. Őket - mint az később kiderült, igen okosan - nem bolygattuk.

Hamar megfogant a terv: idézünk egy elementált, nekiugrunk a fáraónak - de beomlasztjuk magunk mögött az ajtót - ha meghalunk, nem szabadul ki, ha nem, kijövünk a másik titkos ajtón (amiről ő nem tud). Így is tettünk, benyitottunk, és elénk tárult a kincseskamra, közepén az élőholt fáraóval. Ottokár látszólag átpártolt, azt mondta, kiszabadítani jött nagyurát, aki ezért cserébe meg is akarta ajándékozni a csapatot, hogy utána igába hajtsa a világot. A helyzetet kihasználva Ottokár és az elementál közel merészkedett a fáraóhoz, Hirt pedig lesből indította a támadást - ami balul sült el: páni félelem sodort végig a csapaton, Hirt földbegyökerezett lábakkal nézte a harcot, ami nagyon jól indult, hiszen bár a fáraó sebzéstűrésén túl még húsrohasztással is próbálkozott, az élőholtak elleni mágikus tűz, és pár jó dobás, na meg persze a kalandozók együttes ereje és odaadása nyomán egyszer csak a fáraó holtan esett össze.

Epilógus:
A hullát átadtuk a lányoknak, a rakás kincset pedig zsebre raktuk - a vadászt és a párducot meghagytuk ínségesebb időkre, és nyugodt szívvel lebegtünk el új kalandok felé.

A Vasöklök (Gabi)

Hirt elmondta, hogy Vernek kapitánytól megtudta, hogy a varázskő a cél megközelítőleges távolságát képes megbecsülni. Eltelt egy esztendő, kis vállalkozásunk jelentős fejlődésnek indult, csapatunk bővült egy taggal - Kuyo-val (Gizi karaktere), a szemrevaló elf hölggyel, akinek a hátán hosszú íj, testén kivert bőrvért (bikini) feszül, szőke hajkoronájából pedig egy napraforgó kacsintgat. A csapat a Vadaktól mentette meg, és a hónapok során könnyen beilleszkedett, és részesült is a bevételből. Kázmér ezalatt úgy tűnt, teljesen a vallás rabja lett, prófétának képzelte magát.

A bevétel nagy részét mindenki, okosan vagy kevésbé okosan, de elköltötte. Egyesek még úgy is meg tudták forgatni a pénzt, hogy az csapaton belül találjon új gazdát (aki elherdálta). Ottokár immár kicsit sunyibban, a Szerencsevadász a szokásosnál is vagányabban (elől lángok, hátul cápafaragványok, óriáspolipos vitorlák, tintahalas orrdísz (ami hetente egyszer életre kelthető)) és jobban felszereltebben (alkoholos szekrény), Kuyo divatosabban és ismeretekben gazdagabban, Hirt pedig sokkal tapasztaltabban képviselhette a csapatot. A csapat új, lángokkal teli trendi egyenruháján rengeteg plecsni kapott helyet (a hónap kalandozója, stb.), ami bárhol felkelti a figyelmet.

A kaland:
A városban furcsa esetek történtek: eltűnések, gyilkosságok, levert hangulat. A csapat épp egy kocsmában tengette szabadidejét, amikor felkereste őket Kovács János, hogy megbízza őket Zakariás tanácsnok megfigyelésével, és információszerzéssel - természetesen a legnagyobb titokban.

Hirt és Kázmér egy vetélytárs tanácsos (Effron (akinek a fia szintén az eltűnt halottak között volt)) utáni nyomokat kezdte el követni, és így jutottak el a gazdag negyedbe. Itt Hirt kifigyelte a házakat, és tudomást szerzett egy jól értesült futárfiúcskától némi zombi őrségről, illetve egy óriásdenevérről, ami a házat időnként elhagyja. Kuyo és Ottokár a részeges dokkmestert faggatták ki, aki szintén a gazdag negyedbe irányította őket. Az az ötletük támadt, hogy azzal a szöveggel próbálják megtalálni, hogy ajándék bort visznek neki. MiutánKuyo az először kiválasztott bort szétverte Ottokár fején, ki is választottak a hajóról egy értékes bort (Ottokár még máig nem egészen hiszi el, hogy a bor gyümölcsből készül). Pár zsoldostól megtudtuk (Kuyo női bájait bevetve), hogy melyik ház, ahol a célszemély él, de nyugtalanító dolgokat hallottunk csontvázakról, zombikról és hatalmas patkányokról. Betértünk a templomba is, ahol találkoztunkLukrátésszel (továbbiakban Haver atya), akitől, miután leitattuk, megtudtuk, hogy bizony, a palotában élőholt őrség lakozik, ami a városban nyílt titok. Az atyával nagyon megkedveltük egymást, és megígérte, hogy majd eljön inni a hajónkra is.

Jelentettünk Kovács Jánosnak - némi plusz aranyat kicsikarva - a hallottakat, ő elmondta, hogy a Vasöklök nevű rendfenntartó alakulat tart errefelé (melynek ő is tagja), álljunk be hozzájuk - ha jót akarunk. Jót akartunk. Megkért, hogy szervezzünk még be akit lehet, így is tettünk, rövid idő alatt beszerveztük a Vadakat (a dokkmester SZÍVES segítségével), Haver atyát (az abbé kisebb megvesztegetésével) és 10 zsoldost - a pénz és dicsőség(es halál) ígéretével. A csapat még egy angyali áldásra is szert tett.

Meg is érkeztek a Vasöklök százával - 5 tank, és pár hadosztály, könyvtárosok, miegymás - az egész város féltette a valagát, mert a régi mondás szerint "a Vasöklök még a seggünkbe is benéznek".

Hirt figyelmeztetni próbálta Vernek kapitányt, de a kapitány már az ellenséges oldalon állt, és nagylelkű ajánlatot tett, hogy változtassuk meg hűségünk - kaptunk is egy karperecet, mellyel a csatornákban elkerülhetők a patkányok - de mi maradtunk a Vasöklök oldalán. A karperecet megkapták a Vadak, hogy verjék végig a csatornát, mi többiek készültünk az ostromra, amelynek elején megismerkedhettünk Titánusszal, a Vasököllel, és Lady Anasztáziával (akinek több szerep nem jutott).

Az utcákon hömpölyögtünk kevés ellenállással, aztán elértük a házat - itt hatalmas csata alakult ki: a varázslók egy védelmi gömböt vontak a ház köré, amin élőholtak csak nehezen jutottak át - madár- és embercsontvázakkal küzdöttünk, az ellenfél varázslója majdnem szétfoszlatta a védőkört, de Kuyo jól helyezett nyila kizökkentette, így benyomultunk a kertbe, ahol ügyesen kivédtük a csontvázsereg nyilait, majd továbbhaladtunk a házba, ahol az óriáshangyán lovagló varázslóval találtuk szembe magunk - a varázsló sebei nyomban be is forrtak, így a hangya csápjait kezdtük csépelni. Mindenki odatette magát, de végül Ottokárnak sikerült levágni az egyik, Titánusznak a másik csápját - mindkettőt hatalmas savhányás követte, amelyben mindketten majdnem odavesztek. A titokzatos varázsló, amint látta, hogy a csata nem az ő medrében halad... eltűnt. A harcban (az általunk ismertek közül) csak 9 zsoldos vesztette életét.

Epilógus:
A házban még találtunk értékeket, bár csak néha tudtunk nyugodtan ügyködni a Vasöklöktől, de Kuyo elf szeme az értékekhez, ésHirt elf szeme mindenhez, ami rejtett, hasznosnak bizonyult. A palotát sajnos nem tarthattuk meg, de eléggé le is amortizálták a harc alatt, szóval nem is biztos, hogy baj. A Vasöklök átvették az uralmat a város felett, és valóban mindenkinek eléggé a körmére néztek. Köztük leginkább Kázmérnak - a vélt prófétának, akiről hosszas kínzás után megállapították: lehet, hogy tényleg próféta?

Az elveszett sziget (Peti)






A visszaút eseménytelenül telt, azonban a kikötőbe érve a dokkmester azonnal kiszúrta, hogy nem a szokásos kapitány van a hajón. Gyorsan el is küldött valakit a helyi erők képviselőéért, Vernek kapitányért, aki elmondta, hogy kétféleképp lehet ezt elintézni: vagy a hivatalos, bürokratikus úton, ami hónapokig is eltarthat, vagy elvégzünk egy kicsit titkos küldetést, és a hajó a miénk, és a kapitány eltűnése el van felejtve.

A feladat kb. 2kg kristály (az iránytű alapanyaga) begyűjtése egy ideje elveszett szigetről, amiről most úgy tűnik, sikerült szerezni egy kis földet. A csapat – jobb híján – elfogadta a küldetést. Küklomész a csapattal maradt – látva, hogy ránk számíthat, a többi NPC szétszéledt. A csapathoz ekkor csatlakozott még – Verner kapitány parancsára két kezdő varázsló – Tim, a meglepően erős (Csaba karaktere), és II. Kázmér, a meglepően karizmatikus (Gabi karaktere) varázsló, akiknek ez lett a „vizsgaküldetése” – ha túlélik, hivatalosan is dolgozhatnak varázslóként.

Hirthalion átkutatta a hajót, amin talált is egy titkos rekeszt, és kinyitva azt a benne lévő csapdát is sikeresen elkerülte. Belül talált egy maréknyi drágakövet, aminek a felét be is vallotta a csapatnak. A kristályok egy részét Thaum egy régi ismerősénél, a törp Gorbolónál beváltották pénzre, ám az egyik kristályra azt mondta, értéktelen üveg.

A kaland:
Másnap útnak is indult a csapat, majd egy kb. hetes út után az iránytű elkezdett körbe-körbe forogni. Hirthalion éles elf szemével kiszúrt egy csillogó valamit a távolban, és azt követve végre elérték a szigetet. A sziget felfedezése lassan indult, de a csapat ügyesen kihasználta a közeli erdőt, hogy biztonságban legyen a ragyogástól. Az első érdemleges dolog, amit találtak, a Vadak egy faluja volt. A két varázsló, magabiztosan indult meg feléjük, békés szándékokkal: a falu fele szétszéledt, a másik fele védekező állásba helyezkedett. A varázslók mágikus bemutatója inkább megrettentette a Vadakat, mintsem lenyűgözze őket. Hamarosan a két varázsló megkötözve hevert a központi kunyhóban – az étkezőben.

Mi – többiek – tanácstalanul néztük ezt végig, majd láttuk, hogy egy futár (nyúl) indul el a faluból. Követtünk mindannyian, egy tavat megkerülve egészen egy barlangig – kis idő múltán a futár egy másikkal (polip) távozott. Ezután a barlangban a maradék rettegő falusit találtuk, köztük egy idősebb nyúllal próbáltunk meg kommunikálni, majd egy kis kitérő után megkértük, hogy segítsen kiszabadítani új társainkat. Bele is ment azzal a feltétellel, hogy utána békén hagyjuk őket.

A sziget további felfedezése viszonylag eseménytelenül, és eltévedéstől mentesen telt, a csapat talált egy hatalmas tátongó lyukat a földön, körülötte pocsolyákkal – mint kiderült, valami gejzír féle tör ki innen kb. 12 óránként. A csapat lemerészkedett a járatba, ahol meg is találták a keresett kristályokat, de csak kis mennyiségben. Azért kitermeltek belőle kb. 50dkg-ot, amikor is egy hatalmas zárt ajtóhoz értek, előtte a földön furcsa gombokkal. Az ajtón lévő írásból kisilabizálták, hogy ez a szárnyasgyík szentélye, ami egy rituális tánccal nyitható ki.

A csapat odébb egy hatalmas vaskaput is talált, ami valószínűleg a víz folyásának szabályozását szolgálta, és megtalálta a barlangrendszer két további (egyik beomlott, ami a falusiakhoz vezet) kijáratát.
A szigeten találtak még egy furcsa kőképződményt, amin százával sütkéreztek a ragyogásban a gyíkok. Az éles szemű Hirthalion megfigyelte a lények párzási rituáléját, és megmutatta Kázmérnak, aki az ajtó nyitásánál a mozgáskultúra koronázatlan királyának bizonyult, és a kapu kitárult.

Benn a falon három szarkofág, körben hat szobor, és középen egy kristályállványon egy ládikó. És kettő tollasgyík. A tollasgyíkok azonnal a csapatra vetették magukat, először Ottokár, majd Küklomész zuhant a földre. Ottokárt még meg lehetett menteni, és a csapat győzedelmeskedett, de milyen áron? Küklomész már sosem tért vissza hazájába. A csapat egy lasszóval felkapta a kristályt, és a kinyíló szarkofágok láttán már rohant is vissza a hajóhoz. Az egyetlen, aki kissé hátra maradt, Thaum volt, kíváncsisága lett a veszte, ahogy a hajótól ötven méterre utol érte a borzalmas, rothadó szárnyain repülő ősi tollasgyík múmia, és darabokra tépte. A többiek elhajóztak Bőség felé...

Epilógus
A városban leadtuk a zsákmány bevallani való részét, Hirthalion elment Gorbolóhoz a maradék kristállyal, aki bevezette az elfet egy ópiumbarlangon keresztül főnökéhez, aki nem volt más, mint Vernek kapitány, aki egy „előnyös” üzlet keretében elmondta az elfnek, hogy mire képes az egyik drágakő, amit talált a maradék kristály ellenében.