2016. október 10., hétfő

Gyűrűsvár kampány - A Sóbánya Ura, 1. rész (5. játékalkalom)



Szorgos mindennapok

Image resultKedvenc kalandozóink jópár napot pihentek az előző kalandjuk óta. Tordek és Krodwen napjai csendesen teltek. A törpe láthatóan nehezen találja a helyét a várban az emberek között, leginkább Xantus atya társaságát kedveli, akinek az övéhez hasonló az értékrendje és küzdőstílusa.

A sötét tünde sem a közvetlenségéről híres, amikor nem Erdan hercegre vigyáz - márpedig a várban nagyon nem kell rá vigyázni - akkor a várban megforduló kereskedőkkel beszélget. Egy újabb karavános erősítette meg, hogy keletre van egy sátorváros, amit a titokzatos Polgármester ural. Új hír volt számára - és mindenki más számára is a várban - hogy egy pár napi járóföldre lévő sóbánya ismét üzemel.

Xantus atya és Norren napjai aktívabban telnek. Hiróniász papja a korábban zsákmányolt fegyvereket feláldozva próbálta ismét megszentelni Gyűrűsvár kápolnáját. Ez korábban is Hiróniásznak volt szentelve, ám a várúr - egyben Hiróniász paplovagja - halála óta üresen állt. A küzdelemben a gonosztól elragadott fegyvereket a Vitézség Istene méltó áldozatnak találta, így Xantus atya újjá szentelhette a kis templomot. Bár a felújítás még ráfér (jelenleg meglehetősen puritán és ütött-kopott), de már betölti eredeti funkcióját: szent terület a jóság bajnokai számára! A rövid és hivalkodásmentes ceremónián a csapat mellett tiszteletét tette Linda úrnő, Merida és Erdan herceg is, valamint néhány várkatona. (Kasszandra, Nerull papnője később gratulált...)

Norren főként a két hölgy, Merida és Kasszandra társaságában töltötte az időt. Nem lepte meg, hogy kettőjük közül Merida volt a barátságosabb. Mint kiderült a fiatal tenh-i nemes azért jött Gyűrűsvárba, hogy valós harci tapasztalatot gyűjtsön és felkészüljön a hadjáratra, amikor a seregek megindulnak otthona felszabadítására. Fiatal és optimista, de tudja, hogy hosszú még az út mind előtte, mint Tenh többi lakója előtt, mielőtt fegyvert ragadhatnak hazájukért. Vele ellentétben Kasszandra sokkal titkolózóbb volt a múltjával kapcsolatban. Norren nem tudta kihúzni belőle, hogy az Iuz elleni harcon kívül más kötődése is van-e a környező területekhez, vagy hogy mi más motiválja a rivális hit gyilkolásán kívül. A Nerull papok veszett hírére a koponya-mintára festett arcú papnő még nem szolgált rá, de egyértelművé tette, hogy számára az élet azon pillanatai, amikor nem oltja ki egy Iuz-hívő életét csak a várakozás percei.

Gyülekező!

Linda úrnő újabb gyűlésén a csapaton kívül a tünde herceg és Belissica két küldötte is részt vett. Az aktuális problémák közül (a kőbánya meglátogatása-felfedezése, a Polgármester sátorvárosának meglátogatása és szándékainak kipuhatolása, az újraindult sóbánya felfedezése) a csapat a sátorváros felkeresését választotta. Az úrnő pillanatnyilag nem tudott nekik pénzbeli jutalmat ígérni, de a szokásos alkun (a feladat elvégzése alatt szerzett zsákmány a csapatot illeti) túl felajánlotta, hogy ha a titokzatos Polgármesterrel jól alakulnak a dolgok, a csapat hivatalosan is Gyűrűsvár nagyköveteként léphet fel. Ez a lehetőség leginkább Norren-t villanyozta fel - bár őt is csak mértékkel - a többieket jobban vonzotta a senkiföldjén várható "esetleges" csetepaté lehetősége.

Úton

A sátorvárosig tartó utat jó egy hétnek becsülte a csapat a kereskedők beszámolója alapján. Próbáltak lovakat kunyerálni az úrnőtől, de nem jártak sikerrel. Így maradt a már jól bevált gyaloglás.
Hogy a tíz napnyi élelemmel takarékoskodjanak, útba ejtették az egyik Gyűrűsvárhoz tartozó falut, ahol a számításuknak megfelelően megvendégelték őket. (Mivel korábban az itteni elöljáró lepaktált a kultista-banditákkal, Ádám előző karaktere, a félork Arg, néhány még általa is toborzott és kiképzett katonával rendett tett és azóta ő a falu vezetője - mindez "műsoridőn kívül" történt.)

További két nap út a dombok között, majd felhangzott a várva-várt csatazaj! A társaság a legközelebbi dombtetőre rohant, hogy megszemlélje mi történik: a dombok között két lovag harcolt négy ember-ló lénnyel - ez utóbbiakat Norren magabiztosan kentaurként azonosította. A lovagokon Xantus atya a Pajzsföldek régi címerét vélte felfedezni, ami neki elég is volt, hogy meginduljon lefelé a dombról és egy fénylövedékkel (Guiding Bolt) bizonyítsa pártállását. A lent küzdő felek egy pillanatra lefagyta, mert ők sem tudták, hogy a frissen érkezők kinek a pártján szállnak be a küzdelembe, de az égett lószőr szagára mind a lovagok, mind a kentaurok villámgyorsan kapcsoltak: a páncélosok eget rengető "A Pajzsföldekért!" kiáltással sarkantyúzták támadásra csataménjeiket, a kentaurok pedig kettéoszlottak, ketten a lovagokkal vették fel a harcos, ketten pedig az érkezőktől tisztes távolban célra emelték íjaikat.
A kalandozók részéről a tündevérűek, Norren és Krodwen viszonozták a nyílvesszőket, míg Xantus atya újabb fénylövedék mellett, Tordek pajzsnának védelmében kimérten közelített. Hátul a lovagok kiegyenlített adok-kapok játékba kezdtek a másik két bestiával. Néhány lövésváltás után a kentaurok megunták a dolgot, ledobták íjaikat és pikáikat a törpének és a papnak szegezve rohamra indultak. Xantus atya komoly sebet kapott, ahogy támadója teljes súlyát és lendületét beletette a támadásba, Tordek pajzsáról azonban szikrát hányva csúszott le a pika hegye. Az ember-ló rohamát távolban hallható mennydörgés - vagy üllőn csattanó kalapács? - és a törpe bajnok harci kalapácsa állította meg. Sorsát Hiróniász papja pecsételte meg, aki miután lesúlytott kalapácsával, itenének erejével még visszakézből is odavert ellenfelének. Mindeközben Krodwen - a szemét vakító napfény ellenére - is több nyílvesszőt küldött prédájául választott ellenfelébe, Norren pontos lövései pedig végeztek vele. A háttérben a lovagok is több sebből vérezve ugyan, de legyőzték egyik támadójukat. Az utolsó bestia menekülőre fogta, de nyílvesszők és egy fénylövedék végzett vele.

Image result

A lovagok - Sir Tobias és Sir Frank - köszönete mondtak a segítségért. Elmondták, hogy a Szent Védelmezők Lovagrendjéhez tartoznak. A szerencsés túlélők közé tartoznak, az utóbbi időkben a Nyr Dyv nevű beltenger partvidékén hadakoztak. Ott most nagyjából béke van, ám ők nem tudtak nyugton ülni, tudván, hogy otthonuk a gonosz igáját nyögi, így nekiindultak, hogy felfedezzék mi van északabbra. Ők is hallottak a sóbányáról, így arra vették az irány. Hallottak róla, hogy a kentaurok szokatlanul agresszívak lettek. Amikor látták őket közeledni próbáltak barátságosak lenni, de az ember-lovak kérdés nélkül támadtak.

A csapat rövid egyeztetés után megállapodott a két lovaggal, hogy velük tartanak a szegről-végről útba eső sóbányához. Újabb két nap séta, mire elérték a bányát kiszolgáló falut. Mivel nem voltak biztosak benne, hogy a falubéliek barátságosak, így a már jól bevált megfigyeléshez folyamodtak. A drow és a dalnok felváltva kémlelték a települést, míg a vértes szakosztály a megfigyelő domb környékét biztosította. Jó két nap alatt leszűrték, hogy a falut egy csapat harcos uralja, akik nem bánnak túl jól a helyiekkel, már-már rabszolgaként bánnak velük. A harcosok vezére egy nagydarab fickó két karddal és féltucat harci kutyával az oldalán. A bányát viszont láthatóan nem használják, mivel semmi mozgás nem volt arra a faluból. Kikémlelték az éjszakai őrségváltást is, és úgy döntöttek, hogy a következő este Norren és Krodwen behatolnak, lerendezik az őrség nagyját egy valakit pedig elfognak, hogy kivallatásával több információt szerezzenek. A tervük bevált: Norren altatás varázslata álomba ringatta a négyfős őrség felét. A harmadikkal Krodwen pengéi végeztek és a negyedik sem húzta tovább - mielőtt kiálthatott volna, a sötét tünde kardmarkolata őrá is álmot hozott.

A vallatáskor Tordek elővette a kevésbé kedves énjét és egy vaskesztyűs pofon után, harci kalapácsára támaszkodva tette fel kérdéseit. Az elfogott katona pontosan tudta, hogy miféle szituációban van és ha kedves az élete, akkor együttműködik. Beszámolt arról, hogy összesen két tucat zsoldos ("Pontosabban már csak húsz..." - jegyezte meg a féltünde) van a faluban. A vezetőjük egy Brolin nevű veterán. Mindannyian a Félelmetes Narzugon szolgálatában vannak, aki Iuz ügyeit kívánja előmozdítani. A falusiakkal bányásztatja a sót, aki pedig kidől, az Iuz új élőholt seregét gyarapítja, ami a gonosz pap szintén a bányában gyűjt. Pontosabban tette ezt eddig, mert pár napja egy csapat kentaur támadta meg a bányát. Az ott lévő őröket megölték. Narzugon nem bocsátkozott velük harcba, tanítványait a közeli sátorvárosba küldte még több zsoldosért. Elmondta, hogy Narzugon a falu melletti kisebb dombon lévő erődített házban tanyázik csatlósaival, a veterán zsoldossal, annak kutyáival és néhány lóval. A csapat az előadott információ mennyiségét elégségesnek ítélte, így a foglyot csak leütötték.

A terv gyorsan megszületett. A lovakat el kell tulajdonítani és a jó ügy érdekébe állítani - vagyis a parti fog rajta utazni. Mivel nem tudták, hogy Iuz papjának mekkora a hatalma, a vértes szakosztályt sikerült lebeszélni a frontális támadásról. Tudták mikor érkezik az aznap éjszakai váltás, így néhány köpennyel a csapat négy tagja álcázta magát, a többiek pedig a házak között vártak. Az álca elégséges volt, sikerült rajtaütni a váltáson és végezni velük, mielőtt riadóztathattak volna. Az erődített ház udvarán belül őrködő, félálomban lévő katonák sem jártak jobban. Mondani sem kell, hogy a drow Krodwen élen járt az éjszakai rajtaütés kivitelezésében. (Norren nem is tudta, hogy örüljön vagy sajnálkozzon, hogy az amúgy türelmes és higgadt sötét tündének mennyire a vérében van a gyors és csendes gyilkolás...). A lovak elkötése problematikus volt, mivel az utazólovakon kívül egy bősz harci mént is találtak az istállóban. Ugyan tisztes távolság tartásával sikerült kordában tartani, de szöszöltek annyit, hogy az amúgy inkább éjszaka aktív Narzugon észrevette őket. A lovakkal épp távozófélben lévő csapat így Iuz papjával, a veterán harcossal, hat kutyájával és még két katonával találta szemben magát a szűkös udvaron.
Image result

Egyik fél sem szaporította a szót. Bár Narzugon próbált valami sötétet és félelmeteset mondani, szavait elnyomta a rohamozó Sir Tobias és Sir Frank, valamint Tordek és Xantus atya páncéljának hangja, az éjszakába pedig "Hiróniász!", "A Pajzsföldekért!" és "Megdöglötök, disznók!" kiáltások hasítottak. A harc nem tartott sokáig. Bár Iuz papja rövid időre varázslattal megbénította a két lovagot, Xantus atya és Tordek hamar lerendezte a páncélját nem viselő Brolint, akinek a kutyái szóhoz sem jutottak, leginkább azért, mert Norren újabb álomvarázsának hatására az igazak álmát aludták, miközben gazdájuk az életéért küzdött. Látva a Narzugon körül kialakult tumultust, Krodwen a két őrrel vette fel a harcot, de azok nem igazán voltak ellenfelei álmosan egy nekihevült sötét tündének. A csapat így különösebb erőfeszítés nélkül szecskázta fel a falu zsarnokait.

Odabent megtalálták a maradék zsoldost, akiket fogságba vetettek. Zsákmányként magukhoz vették Narzugon pénzes ládikáját, de az igazi kincs a gonosz pap fekete teljes lemezvértje volt, ami Xantus atya legnagyobb örömére nem volt elcsúfítva Iuz szimbólumával, így Hiróniász papja büszkén feszíthet benne.

Reggel megkeresték a falu eredeti elöljáróját és ismertették vele a felszabadítás tényét. Rajta és a többi falusin is eufórikus érzés lett úrrá, amit korábbi zsarnokaik, a zsoldosok felakasztásával koronáztak meg. Bár ez igazán egyik kalandozónak sem tetszett, úgy gondolták nem az ő feladatuk ítélkezni. A zsoldoscsapat egyetlen túlélője a korábban elfogott tag, akinek felajánlották, hogy a sóbányában lévő kentaurok ellen harcolva bizonyíthat az életéért...

FOLYTATJUK...

2016. október 8., szombat

Gyűrűsvár kampány - A Kultisták Barlangja (4. játékalkalom)

Bevezető


Jó pár hónapja, megy már a kampány egy meglehetősen lassú menetben: gyakorlatilag havi egy játék jön össze. Emiatt megkérdeztem a csapatot, hogy mennyire tartják vállalhatónak a többkarakteres játékot. Bár én találtam ki, hogy így legyen, a tapasztalatok alapján arra jutottam, hogy a ritka játékalkalmak miatt nem fog menni. Mielőtt azonban lefújnám, azért megkérdezem a csapatot is. A válasz nem meglepő, mindenki azt mondja, hogy maradjuk az egy karakter - egy játékos felállásnál, így legalább ritkább játékalkalmak mellett is lesz fejlődés. Nincs is ezzel gond, azonban a csapat jelenlegi felállása elég egyoldalú: három közelharcos. Földobtam a lehetőséget, hogy a sokoldalúság érdekében lehet "SPAR Budget" módban karaktert váltani, vagyis a faj-kaszt ritkaság figyelembe vételével, a TP megtartása mellett új karaktert hozni. A félork harcos játékosa élt is a lehetőséggel, így helyette egy félelf bárd csatlakozott a csapathoz. Továbbá érkezett egy régi-új játékos is, akivel anno együtt húztuk-vontuk a M.A.G.U.S. szekerét. Most kedvet kapott a D&D-hez, így már négy stabil játékos van a partiban! :)
(Az írásokban dőlt betűvel az NJK-k, vastag betűvel a JK-k nevei szerepelnek.)

A Bál

Mivel a csapat korábban nem foglalkozott Gyűrűsvár diplomáciai ügyeivel (nem is gondoltam, hogy egy népi hős félork, egy egykori katona törpe és Hiróniász papja érdekelt lenne ebben :) ), így Linda úrnő sűrű levelezésben volt Fényes Tekintélyű Belissica Bárónővel, Urnst Báróságának uralkodójával. A nemes hölgy mindenképpen vendégül szerette volna látni Linda úrnőt és kíséretét, aki minduntalan azzal bújt ki a látogatás alól, hogy a vár ügyei nem teszik lehetővé, hogy napokra távozzon. Azonban nem akarta elveszíteni a bárónő bizalmát és pénzügyi támogatását, így felajánlotta, hogy szívesen vendégül látja őt és kíséretét. Belissica válasza nem késett, megüzente, hogy egy kisebb diplomáciai küldöttséget indít útnak.

Linda megkönnyebbült, hogy nem a bárónő jön, mert úgy érezte, hogy nem tudná kellő pompával fogadni. (Valóban, a vár újjáépítése még folyamatban, bármilyen fényűzésnek még csak nyoma sincs.) Úgy döntött, hogy szűk körű fogadás helyett utcabált, pontosabban várudvar bált fog tartani, amire bárkit szívesen lát. Meginvitálta a korábban érkezett tünde herceget, Smaragdlevél Erdan-t és annak testőrét, a sötét tünde Krodwen-t is. 

Az esti esemény délutánján meg is érkezett a küldöttség - griffháton! A küldöttség vezetője a bárónő fővadásza, Gregor volt. Csatlakozott hozzá fél tucat igazi városi ficsúr, világot még nem látott nemesifiak, valamint Merida, Tenh egy menekült nemesi családjának harcos leányzója, Kasszandra, Nerull papnője, aki a bosszúvágyát szeretné kiélni Iuz hívein és Norren, a félelf dalnok.

A bál jól sikerült. A fiatal nemeseket hamar kiütötte a karcos helyi pálinka, Norren mindenkivel váltott néhány mondatot és tanult pár helyi dalt a falusiakból verbuvált "együttestől". Xantus atya kihasználta az alkalmat, hogy a varázslónak kinéző Erdan-ból kihúzzon egy kis segítséget a korábban talált mágikus sisak varázserejének felderítésére (sikerrel: a sisak egy Nyelvek Sisakja, ha a viselője koncentrál, akkor megért minden olvasott vagy hallott szöveget), valamint megemlítette, hogy jó volna egy treant is valahonnan - erre azonban már csak mosolygott a tünde herceg. A törpe Tordek is tartalmasan töltötte az estét: végre rendes sört ihatott, nem csak a szokásos hígított lőrét. A szótlan sötét tünde, Krodwen, egy vendégeskedő kereskedő figyelmét keltette fel, aki meglátta benne az egzotikumot és mindenképpen faggatni akarta - nem sok sikerrel. Krodwen viszont megtudta, hogy a vártól keletre, jó egy hétnyi gyaloglásra egy sátorváros van, amit a Polgármester néven nevezett alak irányít.

A látogatás maradéka eseménytelen volt. Linda úrnő körbevezette a vendégeket a várban és kilovagoltak a környékre, majd a még mindig másnapos nemesek hamar nyugovóra tértek. A csapat másnap reggel indult vissza griffháton, Merida, Kasszandra és Norren azonban a várban maradtak, hogy Linda úrnő segítségére legyenek.

A Kultisták Barlangja

 A vendégek távozása után Linda úrnő ismét "konzoltációt" tartott. Jelenleg két megoldásra váró feladatot látott. Az egyik a már sokat emlegetett kőbánya kérdése, a másik pedig a falvakban toborzó banditák problémája. A csapat úgy gondolta, hogy ideje lezárni a kérdést a haramiákkal. Xantus atyához és Tordekhez csatlakozott még Norren és Krodwen, így négyen vágtak bele a kalandba. (Pontosabban hárman, mivel Tordek játékosan befutott ugyan, de el is kellett mennie.)

A sötét tünde vándor javaslatára nem mentek be a faluba, ahol korábban a banditák tevékenységét tapasztalták, hanem egy közeli dombról figyelték meg jó két napig. Úgy tűnt a falu teljesen normális életet él: a helyiek dolgoznak, este kicsit kieresztik a gőzt, majd másnap folytatják. A megfigyelést és a türelmet siker koronázta, mivel a második nap délutánján kiszúrtak két fickót, aki láthatóan nem helyi volt. Rövid időt töltöttek az elöljáró házában, meg két jól megpakolt hátizsákkal távoztak. A csapat tisztes távolból követte őket.

A falutól jó egy napi járóföldre, egy dombok közti barlangba vezetett a két ismeretlen útja. A csapat ismét a várakozás mellett döntött. Az éjszakai őrszem észre is vette az ökör húzta kordét, amit csuhások és fegyveresek kísértek. A szekérről úgy féltucatnyi rabszolga került elő, akit fogva tartóik bekísértek a barlangba. A kalandozók ekkor elérkezettnek látták az időt a behatolásra. Bár kívül, a dombok közt nem volt őrszem, belül jól szervezett őrségbe botlottak. Véres küzdelem bontakozott ki, amiben csak a szerencsén múlott, hogy Gyűrűsvár emberei nem hagyták ott a fogukat. Végül a fegyveresek vezérének halála billentette feléjük a mérleg nyelvét, a többi martalóc a barlang belsejébe menekült. Mielőtt követték volna őket, a kalandozók felderítették a többi helyiséget: lakószobát, konyhát, élelmiszerraktárat találtak - valamint egy mellékfolyosó végében lévő szakadékban egy lovag csontvázát. Éppen maradt, címeres kardját magukhoz vették.

A barlang alsó szintje meglehetősen kihaltnak bizonyult, egészen egy masszív kétszárnyú ajtóig. Itt a csapat azt sejtette, hogy a korábban elmenekült banditák és a kint látott csuhások lehetnek. Próbáltak haditervet készíteni, hosszú elmélkedésüket azonban a kétszárnyú ajtó kitárulása megszakította.

KéptalálatAz ajtóban egy lila bőrű, bronz vértbe öltözött csápszakállas alakot pillantottak meg, aki nekik szegezte kiegyenesített kaszáját és közölte velük, hogy eljött pusztulásuk órája. A csapat korábbi harcban szerzett sebeik ellenére sem futamodott meg és felvették a harcot a lénnyel. Xantus atya, bízva Hiróniászban, a hősiesség és bátorság istenében, félelmet nem ismerve fogadta és viszonozta a lény támadásait, míg Norren és Krodwen varázslatokkal és nyílvesszőkkel ostromolták. A lény meglehetősen ellenállónak bizonyult minden támadással szemben, de Xantus atya kitartása meghozta gyümölcsét és a sötét tünde vándor egy pontos nyílvesszője után a lény lilás füstben, egy sejtelmes "Találkozunk még!" búcsúzás közepette eltűnt.

Az ajtó mögött aztán megtalálták a maradék fegyverest és csuhást: valamiféle démoni gömböt tápláltak életerejükkel önkívületi állapotban, a korábban látott rabszolgákkal együtt. A csapat kimentette a még élő foglyokat, egy túlélő kultistát pedig kivallatás céljából szintén magával vitt. Xantus atya egy jól irányzott csapással megsemmisítette a gömböt, ami viszonzásként olyan erővel vágta a falhoz, hogy a pap eszméletét vesztette. A kalandozók végül sebzetten, fáradtan, erőtartalékaik végére érve emelkedett ki a kultisták barlangjából, hadizsákmányként magukkal víve az ökrös kordét is. Gyűrűsvárba menet kifaggatták a kultistát, aki elmondta, hogy a vezérük szerezte valahonnan a gömböt, amivel mások életereje segítségével túlvilági lényeket lehetett megidézni. Mikor a csapat megfutamította a martalócokat a szektavezér mindenkit felajánlott a gömbnek, hogy meggyorsítsa a démon érkezését. Kiderült, hogy ők toboroztak banditákat is, hogy idővel egész kis sereget adhassanak a megidézett démonok mellé - aki pedig nem ment bele ebbe, annak az életereje a gömböt táplálta.

A várba visszatérve a csapat beszámolt Linda úrnőnek a történtekről, valamint átadták az elfogott kultistát. Az néhány napig élvezte Gyűrűsvár korábban óriáspóktalanított tömlöcének vendégszeretetét, majd Linda úrnő példastatuálás végett felakasztatta.

A kampányban eltelt napok száma: 35
(3 nap "bál" + 5 nap kaland +5 nap pihenés)

Dátum a kampányban: Hideghatár hava, 7. nap
(Month of Coldeven, day 7)  

2016. október 5., szerda

Gyűrűsvár kampány - Mérges Pókok (3. játékalkalom)


Image result
A toborzást megjárt kicsiny csapat úgy döntött, hogy dűlőre viszi a Túlélés Törvényeit a használaton kívüli börtönben tanyát vert pókokkal. A katonák - elővigyázatosságból - rázárták a kazamata ajtaját a csapatra. Rövid alászállás volt, a csapat kora délután indult, nem sokkal sötétedés után menesztettek egy őrt az úrnőhöz, hogy valami mágikusat találtak, megvizsgálják. Több minden nem szivárgott ki az expedícióról. Egy őr pár nappal később, néhány sör után, a vár ivójában azt találta mondani, hogy aznap éjszaka Linda úrnő két testőrével rohamléptekben vonult le a csapat után, vissza pedig együtt jöttek. Talán még mondott volna valamit, de társa lepisszegte, azóta pedig szokatlanul szótlan. Az úrnő hivatalos verziója, hogy a csapat kiirtotta az ízeltlábúakat, megtalálta, hogy honnan jöttek és Xantus atya befalazta, befalaztatta a kétes járatot. 

Az igazi kirívó furcsaság Arg öltözékéhez nem illő sisakja, amit pókirtás óta visel.

(A csapatnak sikerült felszecskázni Gyűrűsvár mágikus védelmét fenntartó treant földi maradványait. Góm Apó, ahogy Linda úrnő nevezte, a földből merített mágikus energiákkal tartotta fenn a folyamatos védőmágiát, ám Iuz seregeinek nagyhatalmú, folyamatos mágiahasználata olyan mértékben igénybe vette, hogy elsorvadt és megőrült. A csapat a börtönből egy illúzióval rejtett folyosón jutott a vár alatti barlangba, ahogy nem volt más választásuk, mint legyőzni a kőkörök védelmében rájuk támadó lényt. Tettük következményeivel a vár úrnője szembesítette őket.)

A kampányban eltelt napok száma: 22
(1 nap kaland +7 nap pihenés, falazás)

Dátum a kampányban: Előkészületek hava, 22. nap
(Month of Readying, day 22)

Gyűrűsvár kampány - Aunt Linda wants YOU for Ringburg army! (2. játékalkalom)


Image resultLinda úrnő kérésére néhány vállalkozó szellemű, bátor egyén nekiindult a vidéknek, hogy a környező, bandita-súlytotta falvakból némi utánpótlást toborozzon Gyűrűsvár megfogyatkozott hadállománya számára. A helyi újoncokkal az úrnő nem titkolt szándéka, hogy azok járőrként, mint helyi arcok biztosítsák a vár közvetlen környékén élő falusiakat és fenntartsák az adófizetési kedvet. Három kalandor szellemű jótét lélek ajánlkozott a feladatra: Arg, a félork harcos, Tordek, Moradin bajnoka és Xantus atya, Hiróniász szent embere. A nap hátralévő részében felkészültek a többnapos gyalogútra, valamint a környékbeli falvakról faggatták a várban lévőket, bár a félork helyiként - lévén az egyik faluból származik, ahol a kovács befogadta és felnevelte - nagyon jó helyismerettel rendelkezett.

A kis csapat jó egy hét után tért vissza a várba egy tucatnyi frissen toborzott falusi legénnyel. Ez volt a jó hír. A rossz, hogy vártól nyugatra lévő faluban a környéken tevékenykedő banditák beelőzték a vár megbízottjait és magukhoz csábították a tetterős fiatalokat. Linda úrnő toborzói finoman puhatolóztak, nem akarták, hogy erőszakba torkolljon a beszélgetés, beérték a félfüllel hallott információval. Kevésbé nyugtalanító, de nem elhallgatandó, hogy a kis csapat találkozott egy magát Sebastian atyának mondó alakkal, aki Tritereon - a szabadság és önvédelem istene - nevében arra buzdítja a környékbeli falvak lakosait, hogy rendeződjenek be önvédelemre, tanulják ki ők maguk a fegyverforgatást, ne hagyják magukat kiszolgáltatni holmi földesúrnak-asszonynak. Segítségképpen a vártól délre fekvő falvak lakosait ki is képezte az egyszerű páncélok szakszerű viselésére és a lándzsa elfogadható használatára és elkészítésére.

A kampányban eltelt napok száma: 14

Dátum a kampányban: Előkészületek hava, 14. nap
(Month of Readying, day 14)