Kalandozók és Kazamaták

HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 1. RÉSZ

Mindannyian levélben értesültetek jótevőtök, Lorrimor professzor haláláról és hogy megemlített benneteket a végrendeletében. Lánya, Kendra kérésére Hollósár (Ravengro) falucskájába utaztatok és valahol útközben találkoztatok. A pár napos út alatt volt lehetőségetek ezt-azt megtudni a többiekről, néhány kisebb küzdelemben pedig kicsit kiismertétek egymást:

• Fekezekéz Huber, törpe férfi alkimista varázsműves, aki mindenféle főzeteivel van a csapat hasznára, illetve Törzsúr örömére mágikus rúnákkal látja el a fejszéit.
   
• Karvaly, angyalvérű férfi nekromanta varázsló, aki varázshatalma mellett jelentős mágiaelméleti ismereteit és nyomozói képességeit hozza az asztalhoz.
   
• Sin, ember nő szörnyvadász vándor, a páros tőrharc, a mérgek, a méregkeverés és az usztalavi szörnyek hallgatag gyilkosa és titkaiknak ismerője.
  
  
• Malakiás atya, angyalvérű férfi Loviatar egyházában a Rendteremtő Fájdalom ágának papja, magányos vándor, aki a Fájdalmas Szűz kínoktól hemzsegő útján újabb, szokatlan ösvényeket keres.
  
  
• „Törzsúr”, ember férfi bajnok harcos, egykori sorkatona majd zsoldos, a két szekercével vagdalkozás avatott szakértője.

Végül a temetés reggelén érkeztetek. Célirányosan a professzor házát kerestétek, de ez is elég volt ahhoz, hogy rájöjjetek: a helyiek nem szeretik az idegeneket és még a professzort is annak tartották. Végül csak megtaláltátok a kis kúriáját a falu szélén, bemutatkoztatok Kendrának és egy rövid beszélgetés után elindultatok a szertartásra a helyi temetőbe.

Sajnos a ceremónia nem volt eseménytelen. A helyiek egy csoportja az halottasmenet útját állta és veréssel fenyegetett meg mindenkit. A professzor nekromata foglalkozása nem aratott osztatlan sikert a helyiek körében. Kendra próbált érvelni, de a csőcseléket sem ő, sem a jelen lévő elöljárók nem tudták megnyugtatni. A rövid harcban sem a Törzsúr, sem Karvaly nem fogta vissza magát, így mikor a csatabárdal csonkolt és lángcsóvával perzselt holttestek száma féltucatra nőtt, a maradék elmenekült. Furcsa mód a felbujtó – Gibbs, egy évek óta itt élő egykori zsoldos – az első fejszecsapásra menekülőre fogta, miután pedig Karvaly egy sorozat varázslövedéket eresztett bele, szabályosan kámforrá vált…

A csetepaté zajára megérkezett a helyi Loviatar-pap is, Vazul atya, aki a sopánkodó városvezetőkkel közölte, hogy a temető csendjét és a szertartás békéjét felzavarókat az istennő végtelen bölcsességében gyors, fájdalommentes halálban részesítette agressziójuk céljai által, így mivel nem szenvedtek eleget a halálért, a túlvilágon elnyerik majd méltó büntetésüket. Ezért az ügy további felhánytorgatására ok nincsen. (Az istenítélet híre elterjedt a faluban és az elöljárók is próbálták elejét venni a gyűlölködésnek – több-kevesebb sikerrel – így nem gyűlt össze lincselő tömeg, de a csapatot még hűvösebben fogadták mindenhol.) Ezek után a temetés gond nélkül lement.

A temetőből visszatérve Kendra egy szűk körű halotti torra hívta a csapatot, ahol megismerhettek azokkal a falubéli elöljárókkal, akik ismerték és kedvelték a professzort:

A jelen lévő elmondták Hollósár és Boronakő Börtönének rövid történetét: A Hollósár fölött uralkodó nemesi család építette a Boronakő Börtönt (Harrowstone Prison), hogy az usztalavi rabok elszállásolásából és kivégzéséből pénzt keressen. A vállalkozás jól működött, Hollósár kis mezőgazdasági közösségből prosperáló faluvá lett, ami teljesen berendezkedett a börtön kiszolgálására és a félévente érkező rabkaravánok fogadására. Ötven évvel ez előtt azonban ismeretlen okból tűz ütött ki a börtönben, amit úgy tűnik, hogy senki sem élt túl, a hősies börtönparancsnokot, Lyvar Hawkran-t és a feleségét, a jószívű Vesoriannát is beleértve. A helyiek nem merték megközelíteni a helyet, mert hamar elterjedt, hogy az kísértetjárta hely. Egy ideig várták, hogy a földesúr majd csapatokat küld, vagy legalább kalandozókat, azonban ez nem történt meg és a tűzvész után kilenc évvel bekövetkező Polgári Lázadás elsöpörte a helyi nemesi családok nagy részét – és Hollósár reményét is arra, hogy segítséget kapjanak a szellemjárta börtönnel kapcsolatban. Jelenleg a börtönt kerülik, az ország Észak-Nyugati része (Lozeri, Canterwall, és Vieland) pedig polgári képviselőkön keresztül, Választófejedelemség néven.

A tor után a csapat visszatért Kendrával a házukba, ahol tovább beszélgettek a professzor gyanús haláláról: a börtön környékén kutakodott, mikor ráesett egy vízköpő darabja és olyan szerencsétlenül találta el, hogy az ütéstől szörnyethalt. A testet Keller, a Kopó találta meg, miután Kendra jelentette, hogy az apja reggelre sem ért haza. Végül megérkezett Vendel tanácsnok, aki ismertette a professzor végrendeletét:

A végrendelet felolvasása után Kendra a nevezett lezárt ládához vezette a csapatot, ami a következő köteteket rejtette:

• A Nemes Szem Könyve: borítóján egy egyszemű szkarabeusz domborművét viselő kötet (lezárt*)
  
  
• A Téboly Valója: aránylag vékony, elsőre bőrkötésesnek tűnő könyv, de egy rövid vizsgálat is megmondja, hogy valójában ismeretlen, ruganyos anyag borítja (lezárt*)
  
  
• Éhséged Szolgálatában: fa táblákba kötött írásmű, aminek a szélét harapásnyomok „díszítik” (lezárt*)
  
  
• Árnyakból Szőtt Levelek: fekete selyembe burkolt kötet (lezárt*)
  
  
• Lorrimor professzor naplója: a professzor naplója, ami sok, a jelenlegi történések szempontjából lényegtelen információt tartalmaz, de az utolsó oldalakon vissza lehet követni a haláláig vezető eseményeket

* A lezárt kötetek dupla fémpánttal vannak lezárva hosszában és keresztben, valamint lakat rögzíti őket. A fémpántokon a figyelmes szemlélő apró rúnajeleket talál, egy Mágia Érzékelése hatására pedig Abjuráció (védelem) típusú mágiát sugároznak.

A professzor naplójában az alábbi megjelölt bejegyzéseket találtátok:

Mivel ekkor már későre járt, a professzor házában, mely itt tartózkodásotok alatt a szállásotok lett, nyugovóra tértetek.