HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 5. RÉSZ

A mostani kalandbeszámolót Malakiás atya játékosának köszönhetjük, aki még a játék után, éjszaka megírta a beszámolót, hogy ne merül feledésbe semmi! Hálás köszönetem érte.

"Mindnyájótok okulásaként írom le, én, Tekintetes Malakiás Atya, ím így történt, hogy éjjnek évadján lármára, zajra lettünk figyelmesek, s hogy kiszaladtunk, láttuk a falusiak szégyenletes félelmit holmi élőholt zombiktól, kik az én Uram, Loviatár nevének hallatán s jelitűl megrökönyödvén futásnak eredtek, erre az együgyű falusiak felhergelték őküt, kik fájdalmat nem érezhetnek, így Loviatárnak nem kedvesek."

(Malakiás atya hatékonyan elűzte őket, de a falusiak védekezését vezető Kellernek természetes 1-est dobtam intelligenciára, így a szituációt teljesen félreértelmezve rohamra vezette a falusiakat, akik a zombik felén meg is törték az űzést, mivel megsebezték őket.)

"Na igenám, de sebtiben leharcoltuk mindet kik visszamaradtak, a buta falusiak persze mit sem segítettek, én mégis Uram áldását irányítottam feléjük pofonok képiben, de azok mit sem értettek mindebből, hát meg akartak engem szégyeníteni, de a fájdalom mit tőlük szenvedtem csak megerősített hitemben, hogy ezen falusiak csupán barmok, nem érdemesek a szent fájdalomra, mit a szent szűz mére ki rájuk - én képemben."

(Malakiás atya a Szent Korbáccsal - Thorn Whip - próbálta nevelni a népet, de mivel nincsenek jóban a falusiakkal, azok a kezükben szorongatott fegyverszerűségekkel nemes egyszerűséggel 0 HP-ra ütötték, miután megnyerték a kezdeményezést. Egyre egyértelműbb, hogy a csapat és a falusiak között kibékíthetetlen ellentét van.)

"Pihenni tértünk hát bosszankodva, s másnap útra keltünk újra a börtönhöz, mit eleddig félig bejártunk már. Tovább indultunk felfedező utunkon hát, először ím hát ráleltünk Loviatár szentélyére (áldassék a fájdalom, mi tengerként önti el az emberiséget), melyet pókháló borított, s ugyancsak hamar 3 mérgespók telepedett reánk, miket megcsapkodván meg is öltünk vala. A szentélyben megtaláltam Szent Brútusz Alkarcsontját, mit a fájdalom szegei jártak át, mégsem fertőződött el a seb, s így hosszú élettel és fájdalommal ajándékozta meg őt Loviatár - így tartja a legenda."

"Találtunk még több helyütt, mozgó, haragvó tárgyakat - izzó billogot, láncokat, a varrodában viszont ráleltünk Verosianna suttogó szellemére - megtudtuk, hogy az őrök láncolták ide, hogy ne zavarja a harcot a lázadókkal szemben, aztán itt halt éhhalált szegény, és szelleme itt sínylődik, míg az 5 kísértetet le nem győzzük. Megtudtuk, hogy a kísértetek kedvenc tárgyai lehetnek gyenge pontjaik, és hogy kettő fenn, három lenn, a labirintusban van. Megtudtuk továbbá, hogy volt férje is lenn a  labirintusban volt, és van valami tárgy nála, ami nagy hatalommal bír, s tán megmentheti szegény asszony lelkit."

"Megígértük hát, hogy megteszünk mindent, és neki is szaladtunk a Dudásnak, hiszen róla már tudtuk hol van. A Dudásnál voltak vérszopó denevér-szúnyogok is egy kalickában, és a harc kezdetén csontvázak jelentek meg, akik lassították a csatát. Jómagamat megbénítottak, véremet szívták, és majdnem meg is ragadtak, Huber lecsapott egy csontvázat (korábban egy zombit is, amire nagyon büszke volt), Sin pedig leverte a Dudást."

Sin elhúzta a Mételymocsári Dudás nótáját!

"Felbátorodván tetteinken tartottunk egy rövid pihenőt, majd kerestük  következő kísértetet. Reá is találtunk hamar, egy nagyobb cellában. Beléptem, s megláttam az ágyon heverni egy csontvázat, rúnákkal díszített láncokba tekerve, ahogy közelebb léptem megvizsgálni, láttam, hogy különböző vallások szimbólumaival van tarkítva a lánc, de ekkor csontvázak özönlöttek be az ajtón, és mind engem, mind két társam lekaszabolták."

"Bizony, meghaltunk, de ez nem a történetem vége."

"Egy erdei kunyhóban tértem magamhoz, barátságos tűz lobogott, és egy kedves, idős férfi, Ilmater felszentelt papja biztosított jó szándékáról, feltámasztott engem, Ilmater útmutatása alapján, hiszen még Ilmaternek is feltűnt, milyen remek, hithű szolgája is vagyok én az uramnak, Loviatárnak. A jóságos Tamás atya sajnos a többieket nem tudta megmenteni, bizton mondhatom, mind Sint, mind Hubert tövises keblére öleli Loviatár a túlvilágon. Tamás atya dicsőíteni kezdte Ilmatert, hogy térjek meg hozzá, ha már feltámasztott. Háhh! Botor! Nekem csak egy igaz út létezik, a fájdalom útja, engem arról halandó vagy halhatatlan le nem terel!"

"Rossz ellenfelet választott a Sarlatán!!! Mert bizony nem Tamás atya volt az! S mi sem leheltük ki utolsó lehelletünk! Az egész csak szemfényvesztés volt. Átláttam már az illúzió csábító cifra gyolcsán! S megtörtem a sarlatán szellemét, aki szintúgy köddé vált."

Sarlatán Atya kísértete könnyűnek találtatott Malakiás atya fájdalomban edzett hite ellenében

A sok küzdelem kimerített benneteket, így ismét visszatértetek a faluba, hogy kialudjátok magatokat. Egy kiadós alvás után visszatértetek a börtönbe, ahol további helyiségeket fedeztetek fel:

• Tárgyalóterem: az életfogytiglani és halálos ítéletek fagyos hangulata materializálódik ebben a helyiségben. Az itt tartózkodók vére szó szerint megfagy - ahogy az elítéltek ereiben is megfagyott a vér, mikor meghallották a rájuk kiszabott büntetést.
  
  
• Börtönmúzeum: Nem tudni, hogy a vitrinben kiállított tárgyak honnan kerültek ide, de az biztos, hogy valaki ízléses múzeumot rendezett be belőlük. A legnagyobb örömötökre!
  
  
• Gyakorlóterem: Az egykori gyakorlóterem a kiképzés és edzés helyszíne volt a börtönőröknek, illetve itt lehetett egy liften leereszkedni a alsó szintre is. A lift már nincs meg, a helyén tátongó lyukon csordogál le a tó vize a börtön mélyen fekvő szintjére. Ideérkezésetekkor három Lángoló Koponya röppent fel innen és támadott meg benneteket. Nagy nehezen legyőztétek őket és csak reménykedtek, hogy nincs több.

"S ím, itt írom e sorokat a régi, beomlott liftakna mellett, mielőtt leereszkednénk a sötétségbe én, Tekintetes Malakiás Atya."

Malakiás atya zárószavai ellenére visszatértetek a faluba, hogy Karvaly beazonosítsa a talált varázseszközöket és kipihenjétek a lángoló koponyákkal vívott csatát.

Összegzés:

Eltelt napok: 11

Felírat a falon: V E R O (Nem került fel új betű ezen a játékalkalmon.)

Σ TP: 7050

Zsákmány:

• Tolvajszerszám +1 (Minden olyan tevékenységre adja a bónuszát, amihez tolvajszerszám szükséges: zárnyitás, zsebmetszés, csapdák semlegesítése.)
  
  
• Bronz medál (Katonai kitüntetés a Ragyogó Hadjáratból - amikor legyőzték a Suttogó Zsarnokot - értéke 40 arany.)
  
  
• Festmény (I. Sztavián királyt ábrázoló művészeti alkotás, értéke 100 arany.)
  
  
• Ezüst hajtűk (Egy nemesleány mindennapi hajápolásának eszközei, a szett értéke 35 arany.)
  
  
• Kígyófejes tőr (+1-es tőr. Ki mer ráhangolódni? ;) )
  
  
• Villámló dobócsillagok, 12 db (Mint a Villámok Dárdája - Javelin of Lightning - de nem töltődik újra, ha a villám-képességét használják megsemmisül.)
  
  
• Ékkövekkel díszített varázsvessző (Varázslövedékek Vesszelye - Wand of Magic Missiles)

Igényesen befotózott képek a börtön felfedezett részeiről:

HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 4. RÉSZ

Boronakő taktikus felfedezését kintről befelé kezdtétek. Mivel korábban már kiderült, hogy a kis tóban különös, kigyulladó és tüzet fújó - hajigáló csontvázak laknak, azt a területet felfedezettnek minősítettétek. Helyette a falakon belül álló kis házat vettétek célba. Hamar kiderült, hogy ez lehetett a börtönparancsnok és felesége hivatali lakása. Sok minden itt nem derült ki, az viszont még ennyi év után is látszott, hogy a szobák rendben voltak tartva, erőszaknak nyoma sem volt. A konyha, a társalgó, a hálószoba és a kialakítás alatt lévő gyerekszoba is rendezett volt, csak az idő vasfoga hagyta rajta a nyomát. Az viszont olyannyira, hogy az emelet padlózata meglehetősen instabilnak bizonyult, így inkább magára hagytátok a házat, mielőtt a padlódeszkák nyikorgásánál rosszabb dolog is történik.

A következő átvizsgálandó célpontotok a két még éppen maradt bástya volt, amiken keresztül a börtönt övező fal gyilokjárójára lehet feljutni. A délebbi bástya lakatlan volt, így ezen keresztül másztatok fel a falra. Ezen végighaladva, a másik bástyához közelítve egy csapat patkány vetette rátok magát. Ne bizonyultak komoly ellenfeleknek, de a vékony gyilokjárón azért macerás volt megküzdeni velük. (Sin le is lökte Törzsurat, csak hogy odaférjen a harchoz - vagy fordítva?) A patkányok szétzavarása után konstatáltátok, hogy nincs itt semmi érdekes, így a főépület felé vettétek az irány.

A főbejáratot túl rizikósnak ítéltétek, így az oldalsó teraszon keresztül próbáltatok bejutni, ami láthatólag rendelkezett egy ajtóval a börtön emeleti szintjére. Ahogy a lépcsőkön felsétáltatok, egyértelművé vált, hogy nem egyszerű teraszról van szó, hanem egy kivégzőhelyről: az akasztófák helyet látszott a padló, ahogy a bakó is, de még régi vérfoltokat is felfedeztetek. A sokkoló élményt az zavarta meg, amikor a régi hóhérfejsze a magasba emelkedett és a szellemalak nektek rontott! A küzdelemben néhány ütésváltás és varázslat után kiderült, hogy a hóhér alakja valójában képzelgés csupán, egyedül a fejsze valódi. Törzsúr hirtelen ötlettől vezérelve eldobta az egyik fejszéjét, hogy megragadja a gyilkos kedvében lévő másikat és mindenki, talán még a saját meglepetésére is sikerrel járt. A fejsze jóleső érzéssel feküdt a kezébe, a tapasztalt harcos pedig szinte érezte a fegyver vérszomját, de azt is, hogy kiváló eszköze a vérontásnak, így megfeledkezve a Huber által elbűvölt eszközéről már fel is övezte magát új zsákmányával. (A gazdátlanul maradt eszközt Malakiás atya rosszat sejtve vette magához.) Pár pillantást Karvaly is vetett a fegyverre és megállapította, hogy nem hagyományos hóhérbárd. Bár azokkal nincs tapasztalata, azt észrevette, hogy a fejsze tövénél, ahol a fém fej a fa nyéllel találkozik, egy régi nemesi ház szimbóluma díszeleg: a Naláczi családé. Sokat nem tudott azonban róluk, ami azonban nem csoda, hiszen a Választófejedelemség megalakulásakor elég sok nemesi család vére hullott. Alkalmasint, valami nagyobb városban vagy jobban ellátott könyvtárban biztosan többet lehet megtudni róluk.

Az első kísérteties találkozáson túltéve magatokat beléptetek Boronakő börtönébe és megkezdtétek a felderítését. Egy rövid folyosón végighaladva egy régi étkezőbe jutottatok, ahol a rabok és talán az őrök is étkezhettek. A szemlélődéseteket furcsa zümmögés zavarta meg: a helyiség túlvégén, ahol a fal némileg leomlott, három Szipoly (denevérszúnyog) bukkant fel és a friss, meleg véretekre pályázott!

A szipoly-trió nem szép látvány, de cserébe legalább nem is aranyosak...

Törzsúr alig várta, hogy új szerzeményét ezeken az istentelen kreatúrákon próbálja ki. Sajnálatos módon azonban ahogy az egyik szipoly a küzdelem hevében szívni kezdte a vérét, eluralkodott rajta az őrjöngő düh és mindenkivel végezni akart, tekintet nélkül arra, hogy az illető barát vagy ellenség. Így bár a kis vérszívóktól gyorsan megszabadultak, a fő veszedelemmé a bekattant Törzsúr lépett elő. Végül legyőztétek őt (az emlékeim megkoptak, nem emlékszem hogy Malakiás atya vagy Sin fogott padlót), de elhasznált varázslatokkal, sebesülten a további felfedezést túl kockázatosnak ítéltétek meg. Mivel az emelet távolabbi folyosórészéről andalító zenét hallottatok, ami mögött a Mételymocsári Dudás kísértetét sejtettétek, így a Malakiás atya által megtalált, a földszintre vezető lépcsőn keresztül elhagytátok a szintet. A földszinten csak a kijárat felé vezető utat fedeztétek fel, ahol a főbejárat mögötti szobában bezáródó ajtókkal és fájdalmasan sivító kísértetkoponyákkal találkoztatok. Szerencsére ezek komoly fenyegetést nem jelentettek, így elhagytátok az épületet és az ájult Törzsurat cipelve visszatértetek Hollósárba.

Az nyilvánvalóvá vált, hogy a derék zsoldos valami átok befolyása alá került. Ez volt a gyanúja Vazul atyának is, aki bár képes Loviatartól kapott hatalmával átkokat eltávolítani, aznapra nem kérte ezt a csodát az istennőtől. A csekély szolgálatért a jó atya mindössze 100 aranypénzt kért. Mivel ennyi készpénzetek nem volt (vagy legalábbis nem Törzsúr botorságaira), abban maradtatok az öreg pappal, hogy a harcos minden bizonnyal szívesen a templomnak ajándékozza a nagy erejű gyógyitalát (a 4d4+4 -est), csak szabadítsák meg kínos helyzetéből. Az alku megköttetett. Mivel Törzsúr átkos eszközét még eszméletlenségében is elfehéredő ujjakkal szorította, őt a templomban hagytátok, ti pedig visszatértetek Kendrához.

Kendra sajnálkozva adta tudtotokra, hogy valamikor nap közben Gibs kereket oldott. Sajnos nem tudja mikor, végezte a dolgát, valamikor délután jutott eszébe, hogy illene ételt vinni a fogolynak, de akkor már nem volt ott. A nyomokból arra következtettetek, hogy kiügyeskedte magát a kötélből és az ablakon keresztül távozott. Érdemi nyomokat nem hagyott maga mögött és nem is látta senki (tekintve, hogy képes varázslattal láthatatlanná válni, ez nem olyan meglepő) és bár másnap ellenőriztétek, de a kunyhójába sem tért vissza.

Másnap reggel Vazul atya megtörte az átkot Törzsúron, aki így képes volt letenni a fegyverét. Bár eljátszott a gondolattal, hogy megtartja és további próbát tesz vele, végül győzött a józan esze és megegyezett a pappal, hogy becsomagolva nála hagyja, hátha tanulmányozni akarjátok még később.

Az újabb megjelenő, véres "O" betű a falon csak hab volt a tortán. Mivel az előző napon kellőképpen leamortizálódott a csapat, Verosianna nevének, illetve annak hosszának fényében úgy döntöttetek, hogy legyen ez egy pihenőnap és csak másnap indultok vissza Boronakőbe...

Megjegyzés: Vagy ezen, de talán még az előző alkalmon, amikor mindenki ott volt, megbeszéltük, hogy csapat TP -t használunk, vagyis mindig mindenki ugyanannyi TP -n áll. Mivel mindenki lehetősége szerint jön játszani, nem akarunk kiszúrna azzal, aki család, munka vagy bármi más miatt ki kell, hogy hagyjon egy-két alkalmat. A nem jelenlévő játékos karaktere nem vesz részt a kalandban, de cserébe nyomozhat valamilyen témában, ami érdekli. (Jelen esetben ez lehet a nevesített rabok, de akár a Naláczi család is.)

Összegzés:

Eltelt napok: 9

Felírat a falon: V E R O

Σ TP: 4500

Zsákmány:

• Szent Brútusz Alkarcsontja (Mint a Félelem Vesszeje - Wand of Fear - de csak akkor töltődik újra, ha Loviatar-hívő hangolódik rá. A Parancsvarázsnál csak a "Szendvedj!" parancsot lehet kiadni, ami a grovel-el egyenértékű, de láthatóan szenved a célpont. A Rettegés Kúpja esetében kibírhatatlan fájdalmat okoz (aki arra immunis az erre is), ez elől menekülnek az áldozatok.)
  
  
• Berzerker Csatabárd (a Naláczi család címerével) (Berserker Battleaxe, DMG p155)

A Naláczi család címere, ahogy az átkozott csatabárdon látszik