A Szivárványsárkány nevű kocsma sörrel és füsttel átitatott falai között a kikötő söpredékének jó része múlatta az időt, amikor egy idősebb úriember és barátai állítottak be azzal, hogy embereket keresnek egy expedícióra. A kocsma tagjai közül többen érdekesnek találták az ajánlatot, köztük Ottokár (az én karakterem – egy kigyúrt ember), "Vödrös" Thaum a cseles (vagy csalis) (Pisti karaktere – egy ork), és Hirthalion Ieston (Bulldy karaktere – egy gombafejű elf, bőrvértben, hátán íjjal).
Az expedíció lényege az volt, hogy az úriember rokonát (vagy maradványait) kéne megkeresni, aki egy hajóút során eltűnt, és egy szigetre tartott.
A kaland:
Másnap el is indultunk, az út eseménytelenül telt, a szigethez érve találtunk ott egy tornyot, amire egy lebegő hajó volt feltűződve – láthatóan romos állapotban mindkettő, illetve kissé arrébb egy közepes hajó (kb. egy brigg) volt kikötve – békésen közeledtünk a hajóhoz, és szót tudtunk érteni a legénységgel. Elmondták, hogy a sziget nyersanyagai érdeklik őket, de a szigeten Vadak (félig ember, félig állat népség – az elfek rabszolgafaja) találhatók, viszont pár nap múlva megérkezik a Juhász (a szökött rabszolgák elintézője).
Úgy döntöttünk, szétnézünk azért a szigeten, először felmentünk a toronyba, ami majdnem összeszakadt alattunk – de nem találtunk érdemlegeset. Kicsit beljebb mentünk a szigetre, ahol találkoztunk is a Vadakkal, akikkel szintén szót tudtunk érteni. Elmondták, hogy ők, amikor ide érkeztek, nem találtak itt senkit, viszont van egy hely: a Büdös lyuk, ahonnan eszméletlen bűz árad, és ők oda nem mentek. Mi elmondtuk nekik, hogy jön a Juhász, ettől láthatóan megrettentek, és megígértük nekik, hogy ha van rá mód, elvisszük őket magunkkal, ha megmutatják a Büdös lyukat.
A hajóról hoztunk erősítést (ugyanis volt még vagy 5 "übertápos" NPC a hajón – köztük egy pap – Küklomész). A lyukhoz érve megerősítettük, hogy valóban igencsak büdös. A pók vállalta, hogy lemászik körülnézni, illetve egy fáklyát is bedobtunk – lenn, temérdek csont között egy látszólag rothadó, élőholt császkált, és suttogta, hogy „gyertek...”
Ilyen kedves meghívásnak természetesen nem mondhattunk nemet, egyesével másztunk le, ahol gyorsan felpattant pár csontváz is, hogy beálljanak a táncba. A harc során először a pók, majd a pap is megfeküdt, de sikerült leverni az ellenfeleket, és megmenteni bajtársainkat.
Itt megtaláltuk az elveszett rokon halálának bizonyítékát, Thaum eltette az élőholt pár fogát emlékül, majd elindultunk vissza Bőségre – a kapitány némi alkudozás után felengedte a Vadakat is a fedélzetre.
Epilógus:
A visszaút során a fogakból narancssárga derengés szállt ki, és megszállta a kapitányt, aki átváltozott egy hasonló élőholttá, majd ránk támadt, de Ottokár szerencsésen átrúgta a korláton – majd megállapítottuk: van egy hajónk. (A képen látható kis lélekvesztő.)
