Denebola kampány: eddig történt…

Rövid összefoglalók a denebolai kampány eddigi történéseiről. Az arány nem túl jó: másfél év, 8 játékalkalom. Ilyen az élet...

Összefoglalók a tovább után. 

[D&D3 (1.)] Az Elrabolt Kisasszony

Két kalandozó, Yi mester, a szerzetes, és egy megjegyezhetetlen nevű gyíkember vándor Kilián várúr elrabolt lányát próbálta megmenteni, sikertelenül. A lány egy félresikerült varázslata egy mágikus kaput aktivált, ami beszippantotta őt, a bátor kalandozók pedig utána indultak. Egy ismeretlen helyen lévő trópusi szigetre jutottak, ahol Yi mester, a gyíkember, a várúr félel varázsló barátja és a várnagy halálukat lelték, Linda pedig az itt élő törzs fogságába került.

[SW (1.)] Az Erdei Banya

A karakterek elkészítése után Rúfusz és Klex felkeresték az Erdei Banyát, hogy segítsen egy eltűnt parasztlány nyomára bukkanni. Néhány erdei harcon kívül más attrocitás nem érte őket. A Banya rút volt, mint a veszedelem, de Rúfusznak sikerült a „kedvében járnia” így az segített a csapaton. A banya fiai, látszólag ogrék, először bizalmatlanok voltak, de mikor látták, hogy az emberek jó szívvel viseltetnek a „Mama” iránt, ők is beszédesebbek lettek – már ami az intellektusukból tellett.

[SW (2.)] Az Elrabolt Parasztlány + Az Elrabolt Kisasszony vége

A csapat kiegészült Félix lovaggal és Skorpió Simonnal, a mesterlövésszel, így már négyesben indultak a Banya által megjelölt helyre, egy régi temetkezési helyre, ami az Árnyas-erdő és a Végtelen-mocsár találkozásánál van. Itt legyőztek egy csapat hobgoblin zsoldost, akik egy tolvajbandát védtek. Mint kiderült a tolvajok rabolták el a parasztlányt, mivel a főnökük, bizonyos Xantar, azt mondta nekik, hogy a parasztlány a kulcs egy itt található ősi kincseskamrához. A kalandozók támadása azonban megzavarta a tolvajokat a lány pedig bemenekült a zárt terembe, aminek az ajtaját valóban csak ő nyithatta. A csapat végül bejutott egy, Rúfusz által korábban elkunyerált medállal, bent megtalálták a lányt, illetve sikerült megállapodni a sírkamra élőholt és fa-humorú őrzőjével, hogy Rúfusz a medálért cserébe választhat egyet az itt lévő kincsekből, illetve a parasztlány kihoz nekik egy teleport-tekercset, hogy a Kisasszony után mehessenek.

Így is tettek, a Banyától kapott mentális kép alapján Rúfusz egy trópusi szigetre, egy kihunyt vulkán belsejébe teleportálta a csapatot. Itt valamiféle bennszülött kultusz tartotta fogva a Kisasszonyt, akik egy óriási fekete gömböt imádtak istenükként. A kalandozók nehéz, minden tartalékukat felemésztő küzdelemben végül felülkerekedtek a bennszülötteken és a sámánjukon (szerencsére a berévült dobosokat nem bántották, így a törzs nagy része révületben táncolva-énekelve töltötte a harcot) majd a lányt kiszabadítva elmenekültek egy félreeső barlangba, ahol a mágikus tehetséggel rendelkező Linda egy inaktív Kaput talált. Ezt működésbe hozva menekültek el – ki tudja honnan ki tudja hová?

[SW (3.)] Az Izzó Fém Városa

A Linda által működésbe hozott Kapu egy másik síkra, pontosabban egy síkok közötti félsíkra, egy „zsebsíkra” vitte a kalandozókat, ami az Izzó Fém Városa nevet viselte és egy halhatatlan tűzóriás uralta. A város tulajdonképpen egy síkok közti kereszteződés, így mindenféle lény és elképzelhetetlen árucikkek fordulnak itt meg. A csapat azonban nem élvezhette ezt ki, a város elviselhetetlenül forró kipárolgásától elgyengülve a helyi városőrök – egy csapat szalamandra és pokolkutya vérebeik – fogságába kerültek és rövid úton az arénában találták magukat.

Itt selejtezőként tucatnyi veszett pokolkutyát kellett legyőzniük, hogy az arénamesternek bizonyítsák képességeiket. A harc után megtudták, hogy a gladiátor-játékok fődíja, hogy a Halhatatlan Nagyúr teljesíti a győztes(ek) egy kívánságát. Mivel más kiút nem látszott, a csapat elfogadta, hogy az életük mellett a szabadulásukért is harcolnak.

Ellenfeleik sorban a következők voltak: a Csigák Királya, egy háznyi méretű, savköpő óriás csiga, egy minotaurusz berzerker és egy pszionista sáskaember harcos. Többnyire – kivéve a minotauruszt – kemény küzdelmek után győzelmet arattak, a Halhatatlan Nagyúr pedig állta a szavát és hazajutatta őket a saját síkjukra.

[SW (4.)] Koshura, a Világ Kikötője, 1. rész

A csapatot egy kereskedő bérelte fel, hogy kísérjék el a Végtelen Mocsáron túlra, Koshura városába, amit a Világ Kikötőjeként is ismernek. Korábban szárnyra kapott a hír, hogy egy barlangi troll és rablóbandája fosztogatja a karavánokat, tevékenységi területük pedig még Mocsárvárhoz tartozik, így a várúr rögtön meg is bízta Félix lovagot az ügy rendezésével. Lánya, Linda, kapott az alkalmon és egy listát adott nekik, hogy mit hozzanak a városból.

Az út eseménytelenül telt, ám kiszámítható módon a troll és a bandája lecsapott. Félix és társai azonban várták őket, így bandavezér goblin társainak csata közbeni orvtámadása ellenéri is győzedelmeskedtek, bár a kereskedő embereit megtizedelte az összecsapás. Ez után gond nélkül elértek Koshurába.

Itt mindannyian különféle galibákba keveredtek: Rúfusz a helyi Merkán-templommal, Simon a városőrökkel, Félix pedig egy, a városban vendégségben lévő nemes úrral került összetűzésbe. A játékülés maradék részében ezekből a slamasztikákból igyekeztek kimászni és szokni a nagyvárosi életformát, elvárt viselkedést. Bár nagyrészt sikerrel jártak, egyértelművé vált, hogy a nemes úrral még lesz dolguk.

[SW (5.)] Koshura, a Világ Kikötője, 2. rész

Hamar kiderült, hogy - Rúfusz szerencsétlenkedését leszámítva – minden bajuk valahol Srág Nagyúrhoz, a vendég nemeshez köthető. Nyomoztak erre, próbálkoztak arra, és végül kiderült, hogy az említett uraság egy varázsló, aki azért érkezett a városba, hogy megszerezze az egyik alapító család sírkamrájából az ősük urnáját, majd annak szellemét megidézve tudásának birtokába jusson. Bár ezt az általa felbérelt emberek alapvetően elbaltázták, haragjának fókuszába a semmiről sem tehető kalandozók kerültek, akik végül kapva-kaptak az alkalmon, mikor az érintett városi hatalmasság felkereste őket és pénzt valamint egy „zavartalan” éjszakát kínált nekik, csak a végére Srág Nagyúrnak nagyon ne legyen jó. A varázsló és testőre kemény diónak bizonyult, Srág testtelenné válva kis híján meglépett, de végül Klex halálrúnás pengéje véget vetett földi pályafutásának.

[SW (6.)] A Démoni Dalnok

A csapat visszatért Mocsárvárba, ahol az élettől pezsgő nagyváros után szokatlan volt számukra a félig-meddig üresen álló vár. Beköszöntött a tél is, ami végképp pihenőre kárhoztatta a kalandozókat. Hamarosan azonban mégis ki kellett mozdulniuk a kandalló mellől. Amanda nővér, Erazmusz mocsárvári papnője a segítségüket kérte, ugyanis szokatlanul nagy gyerekhalandóságot tapasztalt. A partira bízta a feladatot, hogy körbejárják az erdőben lévő favágó tanyákat és kis falvakat, bizonyosodjanak meg róla, hogy csak a tél az oka, nem más. A kalandozók végül nyomra bukkantak: egy vándor énekes nyomán hullanak a gyermekek a vidéken. Az egyik faluban a helyi vadász, egy nyugalmazott felderítő a király seregéből, segítségével beérték a dalnokot. Addigra a hátrahagyott nyomaiból rájöttek, hogy valamiféle démonikus szertartást hajt végre. Mikor utolérték, idejük sem volt szembesíteni tetteivel, a dalnok és démoni szolgái – eltorzult testű gyermekek – rögtön nekik ugrottak. A csatát a dalnok mágikus trükkjei ellenére szerencsésen megnyerték. Megköszönték a vadász segítségét, aki még segített neki a lehető leggyorsabban visszatalálni a várba, ahol beszámoltak a papnőnek a történtekről – és végre megmelegedhettek a kandalló mellett, egy kis forralt bort iszogatva.

[SW (7.)] Anton futása

A tél továbbra sem telt eseménytelenül kalandozóink számára. Épphogy felmelegítették fagyott lábujjaikat a vár kocsmájában, szembe találták magukat egy feldúlt és ideges, sört vedelő Amanda nővérrel. Jó helyzetfelismerő képességgel a csapat rábeszélte, hogy inkább a templom csöndes zugában ossza meg velük, hogy mi bántja.

Kiderült, hogy Anton, az egyik beosztott papja, akit a csapat is ismer, rábukkant egy elfeldett Erazmusz nagytemplom nyomára és végtelen lelkesedésében elindult vissza a téli mocsáron keresztül előkészíteni egy expedíciót. A papnőt azonban erős balsejtelem gyötörte ezzel kapcsolatban és szeretett volna a vár néhány katonájával elő menni, a várúr azonban nem akarta kockáztatni az emberei életét és várának papját sem engedte.

A jótét lélek kalandozók felajánlották a segítségüket és hogy legalább a felderítők vezetőjét kikunyizzák az uraságtól, hogy nem legyenek teljesen elveszettek. Végül ezt el is érték, cserébe azért, hogy Félix lovag a nyári lovagi tornán, a fővárosban, a várúr feleségének tiszteletére fog sorompóba állni. Bepróbálkoztak a várúr lányánál, a varázslóságban egyre jobban elmélyedő, kalandor-kedvű Lindánál, akinek nem kellett kétszer mondani, hogy csatlakozzon.

A mocsárban a balsors összehozta a csapatot a Kőbőr-fivérekkel, egy mocsári troll párossal, akik csaknem a kalandozók végét jelentették (és lefelezték Félix zsoldosait). A nehezen kivívott győzelem után újabb néhány napi út után dulakodás nyomaira bukkantak, amiből Szavellisz, az elf felderítő megállapította, hogy gnollok raboltak el valakit rövid küzdelem után. Itt térült meg igazán az elf kikérése, ugyanis az ő vezetésével gyorsan és épségben vágtak át a mocsáron, kevesebb, mint egy nap alatt elértek egy régi, lepusztult lakótornyot.

Az itt lakó gnoll szekta (élükön egy varázshasználóval, néhány gnoll kultistával és élőholt csontvázzal kiegészülve) kifüstölése után Anton –t is meglelték, szerencsére még épségben, és Amanda örömére visszatértek Mocsárvárba.

A parti zsákmánya a szektavezető koponyás botja és egy, sötét mágiával foglalkozó könyv. Mindkettőt Linda vette magához.

Úgy tűnik végre életre kelt a mágia Félix családi kardjában és a templomban porosodó lomok között Amanda nővér Skorpió Simon számára is talált valami érdekeset.