Időhiány miatt...

...idén túl sok játék nem várható. A meló és a tanulás mellett maradó időt a családra szándékozom fordítani, így rendszeres kampányban ebben a tanévben biztosan nem veszek részt. Ettől függetlenül, ha van egy kis megüresedett időm és a családnak sem hiányzom, akkor szívesen játszok, mesélek – már amennyiben sikerül két-három embert összeszedni. Fölmerülhet a kérdés, hogy ilyen esetben mi értelme van játszani, hiszen sokak szemében a szerepjáték lényege a folyamatos kampány. Ennek hiányában akár társasjátékozni is lehetne, hiszen egy Rettegés Arkhamban vagy egy Odalent is jó néhány órányi szórakozást jelent és miven nem kampányt játszanánk, úgysem kell azzal foglalkozni, hogy milyen hatással vannak a karakterek a világra.

A Múlt Bűnei: Idomár

Ez a cikksorozat arra hivatott, hogy az eddigi másfél évtizedes szerepjátékos pályafutásom emlékezetes karaktereinek emléket állítsak. Várható ide előtörténet, karakterlap, meg némi anekdótázás az adott karakterről vagy kampányról.

Az első cikket életem második Élő Vámpír Szerepjátékos karakterének, Idomárnak, a kétes hírű nosferatunak szentelem. Az első karakterem, egy ártatlan tremere (de tényleg, szépen tartotta a 7-es emberséget!) njk státuszban Végső Halált halt. Mivel ekkor már gyakorlatilag én szerveztem a játékot, úgy döntöttem, hogy a szokásos szervezői gyakorlattal ellentétben nem 'hatalmi központ' - jellegű karaktert hozok, hanem valami kis genyát, akit igazán lehet utálni. No, ez jól sikerült...