Időhiány miatt...

...idén túl sok játék nem várható. A meló és a tanulás mellett maradó időt a családra szándékozom fordítani, így rendszeres kampányban ebben a tanévben biztosan nem veszek részt. Ettől függetlenül, ha van egy kis megüresedett időm és a családnak sem hiányzom, akkor szívesen játszok, mesélek – már amennyiben sikerül két-három embert összeszedni. Fölmerülhet a kérdés, hogy ilyen esetben mi értelme van játszani, hiszen sokak szemében a szerepjáték lényege a folyamatos kampány. Ennek hiányában akár társasjátékozni is lehetne, hiszen egy Rettegés Arkhamban vagy egy Odalent is jó néhány órányi szórakozást jelent és miven nem kampányt játszanánk, úgysem kell azzal foglalkozni, hogy milyen hatással vannak a karakterek a világra.

Úgy gondolom, hogy ha hagyományos értelemben vett kampányt nem is lehet megvalósítani hirtelen összehozott játékalkalmakkal, a világra hatást nem muszáj mellőzni. Az egy alkalmas kalandok esetén is lehet olyasmit mesélni, ahol a játékosok döntése számít – de nem feltétlenül ők vagy a karaktereik szembesülnek ezzel, hanem a következő csapat, aki egy ilyen véletlenszerű játékon játszik. A mesélő kampányvilága ezáltal fejlődik, szépen-lassan a semmiből növekszik ki valami, valami amiben a játékosok is aktív szerephez jutnak. Ha több játék jön össze, akkor gyorsabban alakul a világ, ha kevesebb, akkor lassabban, de alakul. Így egy későbbi időpontban induló kampányvilág olyan történelmet kaphat, amit játékos karakterek alakítottak, ha pedig van olyan játékos, aki játszott korábban, neki külön öröm lehet látni a keze nyomát a játékvilágban. Ennek az sem vethet gátat, ha a mesélő szeret kísérletezni a különféle rendszerekkel - mint én. Ebben a formátumban a játékosi döntések és azok következményei az érdekesek, nem az, hogy milyen játékrendszerben játszunk.

Az utóbbi időben igyekszem a fentiek szerint mesélni, illetve kalandot írni. Egy egyalkalmas Savage Worlds játékban a játékosok megismerkedhettek a világ egyik vallásával (Merkán, a Totális Kapitalizmus istene), egy másik egyalkalmas D&D 3. kiadás játékban egy kis királyság élőholtak elleni háborújának az utózöngéjében kaptak szerepet. Míg az első játékban nem volt lehetőség a világ alakítására, a másodikban már igen: két alkalmasnak szántam a játékot, de a második alkalomra nem került sor, pedig itt dőlt volna el, hogy a kaland központjául szolgáló végvár néhány fontos lakójának mi lesz a sorsa. A kaland félbemaradása miatt azonban úgy döntöttem, hogy a játékosok csapata elvérzett a kalandon és a környék története eszerint alakul: a vár elvesztett egy erős varázslót valamint a várkapitány helyettesét (mindketten NJK-k) valamint a várkapitány lányát is elérte a vég. A játékos karakterek pusztulásával a helyi gyíkember törzs elvesztette a potenciális törzsfőjét (igen, igen, gyíkember JK ;)) illetve azt az embert, aki nyelvismerete és közvetlen személyisége miatt biztos kapcsolat volt a törzs és a környékbeliek között (Yi mester, a szerzetes). Biztos vagyok benne, hogy a következő kalandom is ezen a környéken fog játszódni és a játékosok szembesülni fognak a következményekkel. Remélem azok is köztük lesznek, akik Harn-t és Yi mestert alakították, így nekik talán még nagyobb élmény lesz a dolog.
És remélem, hogy mire beüt a nyár és túl leszek ezen a mozgalmas tanéven, jó tapasztalatokról számolok be ezzel a kis garázsproject-el kapcsolatban - és a szerepjátékozásra is több idő jut majd.