Már egy hét eltelt az előző kalandok óta, és egy este vendégül láttuk Sidneyt a hajónkon, aki átadott nekünk egy meghívót az ünnepi könyvhét gálájára, amit nagyon szívesen el is fogadtunk. Megtudtuk tőle, hogy a pénzváltáshoz Himalaya professzort kell keresnünk, mert ő a legjobb a szakmában - viszont kissé zsugori, és hogy az apja kétségbe van esve mert ellopták egy könyvét. Egyszer csak Kovács János - a vasököl - jelent meg a hajónknál, aki elmondta, hogy egy újabb titkos vasököl küldetésre küldene el bennünket: egy elsüllyedt hajót kellene megtalálnunk és egy ereklyét megszereznünk, de ehhez először egy exsztáziskamrát kellene szereznünk. Nem tudja mi az, de kell. Némi leitatással még tudtunk belőle kicsikarni némi plusz infót arról, hogy életet lehet vele meghosszabbítani.
Másnap Hirth és Ottokár elindult a könyvtárba, ahol kissé furcsán fogadtak minket, majd a nap folyamán egy láthatatlan valami próbált kizsebelni minket, egyszer sikerrel is járt - megfújt öt színes krétát és ami fájóbb, 4 liter rumot. Először megpróbáltunk utánajárni a sztáziskamrának: nem sok sikerrel, csak azt tudtuk meg, hogy a kígyóemberek használtak ilyet mielőtt kihaltak volna.
Ezután elmentünk Fox professzorhoz, akinek visszaszolgáltattuk a naplóját (amit mi loptunk el legutóbb), nagyon hálás volt, kaptunk egy varázstekercset (ami számunkra használhatatlan), és megtisztelt minket azzal, hogy mellette ülhetünk a fogadáson.
Ezek után meglátogattuk Himalaya professzort, akihez csak úgy sikerült bejutnunk, hogy egyrészt az asszisztenslányokat Ottokárizmaival levettük a lábukról, másrészt megmutattunk egy 4000 éves ezüstpénzt. Benn Himalaya késségesen fogadott, megmutattuk neki az ezüstöt, ami nem sokat ért, majd az elektrumot, amitől elállt a lélegzete, felajánlott érte először egy másik érmét, majd inkább 1000 aranyat, és egy +1-es hosszúkardot és egy mentőjavító gyűrűt - gondolkodási időt kértünk, majd a mérges lányhoz beugrottunk, aholOttokár készíttetett egy füstbombát a láthatatlan támadó ellen, ezután elindultunk vissza a hajónkhoz, hogy a fogadásra készüljünk.
Ámde utunkat állta 4 részeg. Ottokár csak hadonászott, Hirth lassan levert egyet, amivel sikerült őket megfélemlíteni, és nyugodtan sétáltunk tovább, amikor feltűnt kb. 8 íjjász a háztetőkön, 4 fegyveres útonálló és a főnökük, és azt mondták, van nálunk valami ami az övék. Mi ezt nem egészen így láttuk, mégsem akartunk csatába bonyolódni a látható túlerővel, ezért a futást választottuk. A főnökük ostora rátekeredett Ottokár lábára, aki ezt egy ügyes mozdulattal levágta magáról, majd a közeli pékség ajtaján bevetődtünk. Kitámasztottuk az ajtót asztalokkal, lócákkal, de hiába, hatalmas erővel rúgták be az útonálló haramiák. Kiugrottunk egy oldalsó ablakon egy sikátorba, Ottokár bedobta a füstbombáját, ami szerencsére lelassította az üldözőket.
De még nem ért véget a hajsza. Két íjász leugrott a tetőről és a többiek is loholtak a nyomunkban. Hirth már eleve sebzett volt, de még nyílvesszőt is kapott, dobótőrt is, átugrottunk a szomszédos házba, majd hátul ki, és rohantunk a sikátorokban, míg le nem hagytuk őket.Hirth bekötötte sebeit az ájulás szélén, majd próbáltunk visszalopakodni a hajónkra. Egy másik csapatba botlottunk, itt már láttuk, hogy esélyünk sincs még futni sem, még többen voltak. Odaadtuk nekik a pénzt, ők pedig elengedtek, de a főnökük még elejtette, hogy az egyik adminisztrátorlány árult be minket, Rózsi...
A kaland:
Visszaérve a hajóra nem kockáztattunk, elindultunk a Hídutakra, ahol Haver atya összehozott egy találkát a bankos Bakkancsos Zsolttal, akinél elég rossz árfolyamon, de beváltottuk az összes ezüstünk és majdnem minden elektrumunk és platinumunk. Így VIP tagok lettünk a banknál. Az keletkezett bevétel nagy részét természetesen el is szórtuk, vettünk egy +1-es kispajzsot és +1-es szablyát Ottokárnak és egy +1-es pallost Hirthnek. Szereztünk még információt a gyíkemberekről, akikről kiderült, hogy a jeges részeken éltek, három várost említettek meg a források - Avatar, Zebula és Ankar. Elsőnek Zebulát látogattuk meg.
Egyre hidegebb lett, és már majdnem megfagytunk mire odaértünk, vettünk meleg szőrmeruhát (Ottokár hódprémből) az egész csapatnak, és pótoltuk az alkoholhiányunkat is az errefelé elég drága pálinkából. Ottokár mindenkit meghívott a kocsmában, majd nem túl sikeresen próbált információt gyűjteni a gyíkemberekről, helyette inkább elkezdte uszítani a népet a közeli jégtrollokra. Végül odébbálltunk Ankarba, ahol Hirth ment el a falu bölcséhez, aki bár eleinte bizalmatlan volt, aztán mégis kiadta a gyíkemberek barlangjának helyét, és hogy mit szeretnek - a yamyam gyökeret és a jókedvet.
El is mentünk a barlanghoz, Ottokár, Hirth, Kázmér és Haver atya. A barlangnál 6 jégtrollal futottunk össze, akik bár ellenségesek voltak, nem támadtak ránk amíg barátsággal közelítettünk - egyikőjük azonban betegnek tűnt. Kázmér a tánc egyetemes nyelvével próbált szót érteni velük, elég sikeresen, majd Hirth jelezte nekik, hogy meg kívánjuk gyógyítani rühes társuk. Haver atya csodát tett, eztán a lények már nem voltak ellenségesek. Mögöttük Hirth 3 csapdát is felfedezett, melyeket kikerültünk, azonban a lefelé vezető létrán nem talált csapdát - pedig 3 is volt, mindhármat Ottokár szenvedte, de Haver atya enyhített fájdalmain.
Lenn egy fogadóterembe értünk, ahol meleg volt, az asztalon egy rózsa és egy kóddal nyíló ajtó - a kódot ugyan nem találtuk ki, de kopogásunkra egy szerkezet jelent meg, akivel tudtunk beszélni - elmondtuk jöttünk célját, és beengedett, bevitt minket az itt "élő", egyik utolsó gyíkemberhez, Andi46-189MA-hoz, aki a sztáziskamrájában üldögélve tengette félig élő napjait. Kázmér táncolt neki, amit nagyra értékelt, és adott nekünk egy mobil-sztáziskamrát. Ottokár megsajnálta a lényt, és megkérdezte, mire vágyik - ő a yamyam gyökerek után áhítozott, a Ottokár pedig megígérte neki, hogy amint tud, hoz. Így is lett, a csapat ugyan elfelejtette, hogy hol is járt, de Ottokárban égett a vágy, hogy szerezzen, majd ide visszahozzon yamyam gyökeret. A csapat azonnal teljesítette is ezt, a gyíkember pedig megköszönte a csemegét, cserébe adott Ottokárnak egy +1-es pajzsot, amit Haver atya kapott meg, és egy amulettet, amivel kapcsolatba tud velünk lépni később Andi.
Ezután visszatértünk Árnymenedékre, ahol Ottokár és Hirth visszamentek a könyvtárba elintézni az üzletet Himalayaval. Ottokárfelkereste Rózsit, és mivel Hirth lebeszélte a hatóságokról, így csak megígérte neki, hogy "ki lesz taposva a bele" - erre elég jó esély is nyílt, mivel Ottokár beköpte a vasöklöknek Rózsit, aki ezután biztosan átesik pár hét kínvallatáson - és a kellő büntetésen, ami valószínűleg megváltás lesz már eztán.
A következő rész tartalmából:
A csapat elindul az elsüllyedt hajóhoz Titánusszal, Kovács János testvérével. A hajón egy sérült sztáziskamrában egy veszélyes lény él, amit át kell raknunk a működő sztáziskamrába. Még rendelkezésünkre áll majd egy információ, amit csak legközelebb tudunk meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése