A csapat úgy döntött, elkíséri Sidney-t Árnymenedék szigetére, a pezsgő kultúra és civilizáció bástyájára - a könyvtárba. Odaérve Sidney elment beszámolni az útról, a többieket pedig hívatta Azmodeusz professzor - Sidney riválisa - aki megkérte a csapatot, hogy segítsenek egy kényes ügyben.
Néhány nappal ezelőtt Sidney apja (az öreg Fox professzor) a jelek szerint megőrült, és bezárkózott a keleti szárnyba, ahová több embert is utána küldtek, de egy sem tért vissza. Azmodeusz enyhén utalt rá, hogy az sem lenne baj, ha az öreg nem élve jutna ki, de valahogy jusson ki, és Sidney ne tudjon az esetről. Kázmér azzal a feltétellel fogadta el a feladatot, ha Azmodeusz táncol neki - ő pedig (látszólag) táncolt is. A csapat mindezért cserébe örökös tagja lehet a könyvtárnak, ami számos előnnyel jár.
A csapatnak kicsit gyanús volt a dolog, főleg hogy Sidney-t alig érték el. Körülszaglásztak kicsit a könyvtárban, szert tettek pár új ismerősre (Iodamusz, Rut, Liea (méregkeverő) és Liua (történész) illetve Geda professzor (varázsló). Hirt egy kis méregre, Kázmér egy új pajzsvarázslatra tett szert, illetve átkutattuk a professzor irodáját, és megtaláltuk a titkos varázslófeljegyzéseit.
A kaland:
A csapat elindult a keleti szárnyba, ami egy keresztfolyosóból - egyik végén bejárattal, két oldalt lépcsőházzal - és négy nagyobb könyvtári szobából állt. A könyvtári szobákban egy kis palló volt, a falakon könyvek, a kettő között azonban hiányzott a padló, és felfelé és lefelé könyvek sokasága látszódott. Lentről halk papírsuhogás hallatszott. Az egyik szobában, mikor Kázmér kimondta, hogy "... lemenjünk..." a padló megmozdult, és kiderült, hogy lift. Kázmér hamar rájött az irányítás trükkjeire, Hirt éles szemével pedig ereszkedés közben észrevett egy szintet, ami más volt mint a többi - itt a falakat trófeák borították. Kicsit körbenéztek, de egyelőre nem találtak semmit, minket viszont megtalált egy repülő könyvraj, de végül sikerült őket leverni, így mentünk tovább le. Még vagy 10 perc ereszkedés után elértük a könyvtár alját. Itt kicsit körülnéztünk, találtunk pár érdekesebb könyvet, köztük egy varázskönyvet is, majd egy ajtón keresztül egy barlangba értünk.
A barlangban elindulva átkeltünk egy földalatti patakon, majd egy 5 ágú elágazáshoz értünk, ahol kis világító tündérszerű lények repkedtek. Hirt megpiszkált párat, akik meg is támadták. A kis lényeket elég nehéz volt eltalálni szerencsére nem ütöttek nagyot. Kázmért eléggé meglepte a róluk visszapattanó varázslata, de végül sikerült ellenállnia, hogy táncba kezdjen. Végül a két kis lény nem bírta a harcot. A csapat úgy döntött visszamegy a trófeákhoz, ahol Hirt ki is szúrt egy nyílvesszőt a falon, amit egy ügyes mozdulattal meglasszózott. A nyílvessző elég különlegesnek tűnt, nem tudtuk meghatározni az anyagát, valami fekete, és egyenetlen anyagból volt.
Újra a barlangban elindultunk előre-jobbra, ahol egy elágazásnál újra csak jobbra fordultunk, és itt egy szobára leltünk, amiben két oldalt szekrények, középen egy idézőkör mögött egy idős férfi olvasott, a szobában pedig mindenfelé könyvek rohangáltak. Ő volt az öreg Fox professzor. Kedvesen megszólítottuk, ő úgy gondolta, a segítség vagyunk, amiért küldött, és elzavart minket a 22/Bx4-es emeletre. Kázmér itt maradt segíteni (keresni egy könyvet a békák nyálkamirigyéről), Hirt, Ottokár és Haver atya pedig elindultak az ominózus emeletre.
Az említett emeleten a csapat szembetalálta magát a Démonidézés kezdőknek című könyvvel, ami kinyílt, és egy démon mászott elő belőle, Hirt azonban az új nyílvesszőjével egy lövéssel leterítette. A nyílvesszőnek nem esett baja, ám miközben odament Hirt, nem számolt azzal, hogy a könyv még él, és lesből rátámad - azonban hamarosan szétvertük. A többi könyv között megtaláltuk még az A háború művészete című könyvet, ami szintén ránk támadt, de szintén levertük, és megtaláltuk a kristályokat is, amiért az öreg Fox professzor minket küldött.
Visszatérve a professzor a kis kék lények (csillámok) mágiaerősítő erejének segítségével varázsolt valamit a kristályra, ami ettől ragyogni kezdett. Ezután az öreg elvezetett minket a kristálybikához, akivel - Hirt lasszótudományának újbóli csillanásával - megetettük a kristályt, és vártunk...
Kis idő elteltével nagy csikorgások közepette a kristálybika megemésztette, majd előadta a kristályt - a kísérlet sikerült. Hirt újra a lasszót vetette be. Az öreg lekapcsolta az élő könyveket, és ezek után már nyugodtan visszatérhettünk a felszínre.
Epilógus:
Sidney újra találkozhatott apjával, és a keleti szárny újra biztonságos lett. Mindenki örült, csak Azmodeusz tűnt úgy, hogy más végkifejletre számított...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése