Hirt elmondta, hogy Vernek kapitánytól megtudta, hogy a varázskő a cél megközelítőleges távolságát képes megbecsülni. Eltelt egy esztendő, kis vállalkozásunk jelentős fejlődésnek indult, csapatunk bővült egy taggal - Kuyo-val (Gizi karaktere), a szemrevaló elf hölggyel, akinek a hátán hosszú íj, testén kivert bőrvért (bikini) feszül, szőke hajkoronájából pedig egy napraforgó kacsintgat. A csapat a Vadaktól mentette meg, és a hónapok során könnyen beilleszkedett, és részesült is a bevételből. Kázmér ezalatt úgy tűnt, teljesen a vallás rabja lett, prófétának képzelte magát.
A bevétel nagy részét mindenki, okosan vagy kevésbé okosan, de elköltötte. Egyesek még úgy is meg tudták forgatni a pénzt, hogy az csapaton belül találjon új gazdát (aki elherdálta). Ottokár immár kicsit sunyibban, a Szerencsevadász a szokásosnál is vagányabban (elől lángok, hátul cápafaragványok, óriáspolipos vitorlák, tintahalas orrdísz (ami hetente egyszer életre kelthető)) és jobban felszereltebben (alkoholos szekrény), Kuyo divatosabban és ismeretekben gazdagabban, Hirt pedig sokkal tapasztaltabban képviselhette a csapatot. A csapat új, lángokkal teli trendi egyenruháján rengeteg plecsni kapott helyet (a hónap kalandozója, stb.), ami bárhol felkelti a figyelmet.
A kaland:
A városban furcsa esetek történtek: eltűnések, gyilkosságok, levert hangulat. A csapat épp egy kocsmában tengette szabadidejét, amikor felkereste őket Kovács János, hogy megbízza őket Zakariás tanácsnok megfigyelésével, és információszerzéssel - természetesen a legnagyobb titokban.
Hirt és Kázmér egy vetélytárs tanácsos (Effron (akinek a fia szintén az eltűnt halottak között volt)) utáni nyomokat kezdte el követni, és így jutottak el a gazdag negyedbe. Itt Hirt kifigyelte a házakat, és tudomást szerzett egy jól értesült futárfiúcskától némi zombi őrségről, illetve egy óriásdenevérről, ami a házat időnként elhagyja. Kuyo és Ottokár a részeges dokkmestert faggatták ki, aki szintén a gazdag negyedbe irányította őket. Az az ötletük támadt, hogy azzal a szöveggel próbálják megtalálni, hogy ajándék bort visznek neki. MiutánKuyo az először kiválasztott bort szétverte Ottokár fején, ki is választottak a hajóról egy értékes bort (Ottokár még máig nem egészen hiszi el, hogy a bor gyümölcsből készül). Pár zsoldostól megtudtuk (Kuyo női bájait bevetve), hogy melyik ház, ahol a célszemély él, de nyugtalanító dolgokat hallottunk csontvázakról, zombikról és hatalmas patkányokról. Betértünk a templomba is, ahol találkoztunkLukrátésszel (továbbiakban Haver atya), akitől, miután leitattuk, megtudtuk, hogy bizony, a palotában élőholt őrség lakozik, ami a városban nyílt titok. Az atyával nagyon megkedveltük egymást, és megígérte, hogy majd eljön inni a hajónkra is.
Jelentettünk Kovács Jánosnak - némi plusz aranyat kicsikarva - a hallottakat, ő elmondta, hogy a Vasöklök nevű rendfenntartó alakulat tart errefelé (melynek ő is tagja), álljunk be hozzájuk - ha jót akarunk. Jót akartunk. Megkért, hogy szervezzünk még be akit lehet, így is tettünk, rövid idő alatt beszerveztük a Vadakat (a dokkmester SZÍVES segítségével), Haver atyát (az abbé kisebb megvesztegetésével) és 10 zsoldost - a pénz és dicsőség(es halál) ígéretével. A csapat még egy angyali áldásra is szert tett.
Meg is érkeztek a Vasöklök százával - 5 tank, és pár hadosztály, könyvtárosok, miegymás - az egész város féltette a valagát, mert a régi mondás szerint "a Vasöklök még a seggünkbe is benéznek".
Hirt figyelmeztetni próbálta Vernek kapitányt, de a kapitány már az ellenséges oldalon állt, és nagylelkű ajánlatot tett, hogy változtassuk meg hűségünk - kaptunk is egy karperecet, mellyel a csatornákban elkerülhetők a patkányok - de mi maradtunk a Vasöklök oldalán. A karperecet megkapták a Vadak, hogy verjék végig a csatornát, mi többiek készültünk az ostromra, amelynek elején megismerkedhettünk Titánusszal, a Vasököllel, és Lady Anasztáziával (akinek több szerep nem jutott).
Az utcákon hömpölyögtünk kevés ellenállással, aztán elértük a házat - itt hatalmas csata alakult ki: a varázslók egy védelmi gömböt vontak a ház köré, amin élőholtak csak nehezen jutottak át - madár- és embercsontvázakkal küzdöttünk, az ellenfél varázslója majdnem szétfoszlatta a védőkört, de Kuyo jól helyezett nyila kizökkentette, így benyomultunk a kertbe, ahol ügyesen kivédtük a csontvázsereg nyilait, majd továbbhaladtunk a házba, ahol az óriáshangyán lovagló varázslóval találtuk szembe magunk - a varázsló sebei nyomban be is forrtak, így a hangya csápjait kezdtük csépelni. Mindenki odatette magát, de végül Ottokárnak sikerült levágni az egyik, Titánusznak a másik csápját - mindkettőt hatalmas savhányás követte, amelyben mindketten majdnem odavesztek. A titokzatos varázsló, amint látta, hogy a csata nem az ő medrében halad... eltűnt. A harcban (az általunk ismertek közül) csak 9 zsoldos vesztette életét.
Epilógus:
A házban még találtunk értékeket, bár csak néha tudtunk nyugodtan ügyködni a Vasöklöktől, de Kuyo elf szeme az értékekhez, ésHirt elf szeme mindenhez, ami rejtett, hasznosnak bizonyult. A palotát sajnos nem tarthattuk meg, de eléggé le is amortizálták a harc alatt, szóval nem is biztos, hogy baj. A Vasöklök átvették az uralmat a város felett, és valóban mindenkinek eléggé a körmére néztek. Köztük leginkább Kázmérnak - a vélt prófétának, akiről hosszas kínzás után megállapították: lehet, hogy tényleg próféta?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése