Játékos Karakterek: Thaco von Fledermausenhöhle [SWADE: 1820s]

Thaco - bár ezt mindenki előtt titkolja - egy szegény magyar legény, aki fiatal árvaként bolyongott a kelet-magyarországi lépvidéken. Egy nap a jószerencséje a német von Fledermausenhöhle házaspár útjába vezette, akik eltévedtek a vidéken. Thaco segített nekik visszatalálni a civilizációba, a jó németek pedig - meghallva szomorú helyzetét - örökbe fogadták és nevükre vették.

A család egyszülött saját gyermeke, a gonosz szívű Wilhelm azonban riválist látott örökbefogadott öccsében és mindent megtett, hogy elmarja a szülei mellől. Annyit áskálódott, hogy végül maga esett bele: gonoszságára fény derült és apja kitagadta a családból és az örökségből. Thaco sosem feledte származását, mindig szívesen foglalkozott a személyzettel, otthon érezte magát közöttük. Sosem feledkezik el róluk, ha olyan helyen jár, mindig "kerít" nekik valami finomságot. Ez akkor is így van, ha nem a saját családja szolgálóiról van szó, így mostanság éppen Aurélia grófnő bécsi szolgálóit örvendezteti meg az innen-onnan szerzett finom falatokkal.

A Monarchia előtt: az 1820-as évek kalandjai #1 [SWADE: 1820s]

#1 fejezet, valamikor 2024-ben:

- Délután bemegyünk a városba, tartsd életben a gyerekeket.

- Apa, mesélsz nekünk valami szerepjátékot? Valami Habsburgos lehetne…

- Ha vannak kész karakterek, mire végzek a mosogatással, akkor lesz játék.

A “kampány” 0. játékülésének mindhárom mondata. :)

Hogyan született ez a kampány, ami akkor még csak egy gyors játékalkalomnak volt szánva?

Az első játékülés egy nagyjából 3 órás alkalom volt, ennyi idő volt a mosogatás vége és a feleségem és a barátnője visszaérkezése között. Becsületére legyen mondva, Hanna megküzdött a magyar nyelvű SWADE könyvvel és elkészült a két karakter: Mecklenburgi Aurélia grófnő, aki Milady álnéven egyfajta éjszakai, titkos igazságtevő és Jack, az amerikai fél-elf szerencsevadász. A világról annyit tudtak, hogy az 1820-as évek Magyarországán fog játszódni és pont annyi mágia lesz benne, amennyit ők a játékos karakterek által behoznak. Tehát ha valaki behoz egy fantasy fajt, akkor a világban vannak fantasy fajok. Mivel Jack játékosa a fél-elfet választotta fajnak, így annyit már tudtunk, hogy valahol a világban vannak elfek és talán más fajok is, de ezen túl nem gondolkodtunk. Mivel varázshasználót senki sem hozott, így azt mondtam, hogy nyílt, látványos mágia nincs a világban: egy repülőszőnyegen közlekedő, tűzgolyókat hajigáló varázsló legfeljebb valamiféle csúcsponton jelenik meg, de vannak varázsfőzetek, átkok és a valós alappal rendelkező hiedelmek, amiket a hatalmon lévők, ha nem is nyíltan, de használnak. Mire ezt végig gondoltam, a kisebb mosogatni valók el is fogytak. Innen még jó 30-45 percem volt kigondolni a szűkebb játékkörnyezetet és a kalandot, majd kértem a lányoktól 15 percet, hogy kigondoljak pár nevet és bele is vágtunk.

Játékos Karakterek: Sissy [SWADE: 1820s]

 SISSY

A Hofburg Hárpiája

Sissy egy osztrák főnemes eltitkolt gyermeke, aki sokáig azt hitte, hogy anyja pénzének köszönheti udvarhölgyi életét, de a közelmúltban kiderült számára, hogy az apja nem más, mint Ferdinand von Trauttmansdorff-Weinsberg herceg, I. Ferenc császár udvarmestere.

Halálos ágyán anyja megeskette az alig 20 éves Sissyt, hogy senkinek sem árulja el ezt a titkot, mert azzal olyan célkeresztbe helyezi magát az udvarban, amire nem biztos, hogy fel van készülve. Anyja szerint az egyetlen esélye, hogy a pozícióját megtartsa, ha a herceg elismeri lányának és a nevére veszi. Sissynek annyi tud, hogy az apja nem kíván foglalkozni vele, pont elég neki, hogy pénzeli. Sissyt a nemesi társasági élet keménnyé nevelte: titkolózó, makacs, megtorolja az őt ért sérelmeket és kellőképpen pénz- és hataloméhes. Azonban jól játsza a játékot, így a háta mögött a mindenkiről tudó, nem befolyásos mégis befolyásos nőt csak a "Hofburg Hárpiája" becenévvel illetik. Ő pedig egy cseppet sem bánja.

Játékos Karakterek: Macklenburgi Aurélia grófnő, a Milady [SWADE: 1820s]

 MECKLENBURGI AURÉLIA GRÓFNŐ ("Milady")

Víg özvegy, világutazó és titkos jótevő

Aurélia sosem tudta elképzelni, hogy otthon ülő nemesasszony legyen, akinek az élete értelme az évi két bál, amin a férje kegyéből részt vehet. Komoly hozománnyal rendelkezett és szabadelvű apját meggyőzve egy idős nemeshez ment hozzá, aki a házasságkötésük után néhány évvel elhunyt. Ekkor kezdődött az élete.

Megboldogult férje örökségének ráeső részét pénzé tette és utazni kezdett szerte Európában. Az utazás azonban nem elégítette ki a kalandvágyát, így álruhában kalandorkodni kezdett és olyan ügyek mellé állt, amiket a férfiközpontú társadalomban a szőnyeg alá söpörnek. Egy zárdasorstól megmenekített leány, egy megszégyenített erőszakos férj, falusi lányokon élősködő martalócok hullái mutatták az útját. Az osztrák és magyar földeken hamar híre ment a fúriának, aki Milady néven oszt igazságot és csak Aurélia körültekintésének köszönhető, hogy nem kötötték még össze kettőjüket.

Játékos Karakterek: VADIA [SWADE: 1820s]

VADIA ("Cirmi")

macskaember verőleány, a Milady testőre és házikedvence

Vadia afrika szívéből származik, ahol a népe évszázados háborút vívott a pókimádó fekete elfekkel. Ebben a harcban a macskaemberek álltak nyerésre, ám mielőtt végleg kiírthatták volna az elfeket, megérkeztek az európai hódítók és mindkét népet szolgasorba kényszerítették.

Vadia a macskaemberek között is egzotikusnak számít a fekete szőrével, vadsága miatt pedig miután elhurcolták, hamar egy küzdőveremben találta magát, ahol mások szórakoztatására kellett ölnie. Ez nem tett jót az amúgy is kegyetlen természetének. Ahogy belefáradt a vég nélküli küzdelmekbe harcai egyre rövidebbek és így kevésbé szórakozatóak lettek. Valószínűleg rövid időn belül végeztek volna vele a gazdái, ha nem figyel fel rá Macklenburgi Aurélia grófnő - a Milady - és vásárolja ki. Mellette Vadia valamelyest visszailleszkedett a társadalomba, de legalább is jó ügyekért engedi szabadjára a vérszomját.

[SWADE] Az Élet Fájának Gyümölcsei #3

(Az 1940-es évek kalandorai #3)

Úgy két hét kényszerpihenő és a LaCroix professzorral való telegráf-váltás után sikerült egy hajót fognunk, ami visszavitt minket Londonba. Mint kiderült, a megmentett angol nemes (aki annyira semmilyen szerepet nem játszott később sem, hogy fel sem írtam a nevét) is csak ezt a hajót érte el. Londonban egy közepes környéken lévő szállodában szállásoltuk el magunkat. A legtöbbünknek semmi sem tűnt fel a londoni életben, Jaquelin-nak azonban feltűnt, hogy az újságok címlapjain és mindenféle szórólapokon valami 50 évvel ez előtti gyilkost másoló emberölésekről van szó. Persze nem szólt róla nekünk...

HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 6. RÉSZ

Egy jó éjszakai pihenés után újabb falon megjelenő betűre, egy "S"-re ébredtetek, ezzel a falon megjelenő név már a V - E - R - O - S -nál járt. Ez azonban nem aggasztott benneteket túlságosan, mivel ez még mindig csak a fele Verosianna nevének és úgy kalkuláltatok, hogy egy-két napon belül rövidre tudjátok zárni a Boronakőben garázdálkodó kísértetek ügyét.

A reggeli mellé érkezett a professzor házába Drienna Walker, az Usztalavi Boszorkányvadászok rendjéből. Állítása szerint a falu elöljárói már régebben jelentették a szellemjárta börtön ügyét, az utóbbi időben pedig Keller, a Kopó sürgönyözte meg, hogy kezdenek elfajulni a dolgok, azonban a nem túl jól felszerelt, de elkötelezett tagokból álló rend most tudott csak embert - pontosabban fél-elfet - küldeni a feladatra.

Walker, Usztalav Ranger

A "szegényesen felszerelt rend" történet mondjuk gyanús volt nektek, látva Drienna egzotikus, rúnadíszes pisztolyát, azonban a sebesség, ahogy a frissen érkezett hölgyemény a Kendra által felkínált reggelit és bort fogyasztotta, miközben elmeséltétek neki eddigi kalandjaitokat, azért valamelyest csak alátámasztotta a mondandóját.

A rövid ismerkedés után nekiindultatok, hogy befejezzétek, amit elkezdtetek. A börtön földszintjén lévő, még nem felfedezett helyiségeket figyelmen kívül hagytátok és egyenes a múltkori, lángoló koponyákkal vívott csata helyszínére mentetek, hogy leereszkedjetek a mélységbe. Bár volt némi aggodalom bennetek, hogy mi fogadja odalent kicsiny kompániátokat, kellemes meglepetés és megkönnyebbülés volt, hogy nem egyenest kéttucat vendégmarasztaló csontváz vagy más szörnyűség karmaiba érkeztetek.

Odalent átvizsgáltátok a helyiséget, ami valaha a szállító lift érkezési helye lehetett. A tűzvész alkalmával a barlang kiégett, a liftnek épp csak a fém alkatrészei maradtak meg, így sok vizsgálni való itt nem maradt, tovább is haladtatok az egyetlen kijáraton át a következő helyiségbe. Erről rögtön megállapítottátok, hogy ide vezethetett a földszinten található, beszakad lépcső. További három folyosó nyílt innen, azonban mielőtt alaposabban körülnézhettetek volna, a teremben csontok tucatjai kezdtek parázslani és a már korábban látott lángoló csontvázakká álltak össze. Rutinosan visszahúzódtatok a már felfedezett folyosóra, azonban a nyolc csontváz lángoló lehellete így is alaposan megtépázott benneteket. Hál'Azuthnak, Drienna pisztolya meglehetősen hatékonyan írtotta az ellent, így kihúzta a csapatot a csávából.

A csontváz-incidens után a nyugati járatot fedeztétek fel először. Itt az egyik tiszti oldalszobában megtaláltátok a Koszosvízi Mészáros kísértetét. A jelenéssel nehezen boldogultatok, ugyanis ő maga sebezhetetlennek bizonyult, míg szellemkalapácsa nem csak a testet, de a lelket is próbára tette, kifáradás 3 formájában írtózatos, hasogató fejfájás képében. Ha ez nem lett volna elég, három újratermelődő szellemkoponya is fokozta a helyzetet a dobhártyaszaggató sikolynak álcázott Ádáz Gúnyolódásukkal (‎Vicious Mockery). A szellemkoponyákra fókuszáltatok, több stratégiát kipróbáltatok velük, de valahogy semmi sem akart működni. Már a szellemek össztüzében kihajogáltátok a szobában lévő koponyákat, szétszórtátok a törpe csontjait, de semmi. Végül valaki "minden mindegy" alapon leszedett még egy koponyát, aminek hatására a törpe szelleme egy kétségbeesett sikollyal eltűnt. (Nem derült ki, csak játékon kívüli beszélgetésből, hogy a törpe szellemének HP-ját a koponyák megölése csökkentette.)

A Koszosvízi Mészáros kísértete és kellemetlenkedő kiskedvencei

Egy rövid pihenő után felfedeztétek még ennek a szárnynak a maradékát, ahol megtaláltátok a kínzókamrát, amit Loviatar padlóba vésett szimbóluma díszített. Kínzóeszközök garmadáján túl megtaláltátok az egykori börtönparancsnok, Lyvar Hawkran megcsonkított holttestét, amin még díszelgett hivatalának egykori jelképe. Ezt gyorsan magatokhoz vettétek.

Mielőtt azonban visszatérhettetek volna vele Verosianna szelleméhez, Karvaly egy újabb bosszantó jelenést fedezett fel: a Gyászoló Szűz nevű vasszüzet, ami a csapdába esett Kendra Lorrimor illúziójával fájdalmas börtönébe zárta a nekromantát. Loviatarnak hála sikerült kiszednetek őt onnan, mielőtt komoly baj érte volna. Ez után visszatértetek a parancsnok özvegyéhez, aki tudomásul vette férje sorsát, átvette tőletek a börtönparancsnoki jelképet és biztosított benneteket róla, hogy ennek birtokában, ha megszabadultok a maradék két főbűnöstől, ő már könnyűszerrel véget fog tudni vetni a kísértéseknek. Újabb rövid pihenőt tartottatok itt, majd visszetértetek az alsó szintre.

A következő célpontotok az északi folyosó volt, ahol nem sokat kellett keresgélnetek a Fejező szelleme hamar előbukkant: a füstlidérccé lett egykori gyilkos szellemalakban is ügyetlenül totyogni látszott törött lábain, azonban mozgását meghazudtoló sebességgel suhan - rajtatok is keresztül! Malakiás atya és Drienna hiába állítottak fel pajzsfalat, a kísértet egyszerűen keresztülsuhant rajtuk, hogy Karvalyt vegye célba. Ő könnyebb sérülésekkel megúszta és eltávolodott a veszedelmes szellembárdtól, de Huber már nem volt ilyen szerencsés! A Fejező - nevéhez méltóan - egy természetes 20-as csapással lenyisszantotta az alkimista fejét, vagy legalábbis tette volna, ha valódi bárd van nála. A 8d8+3 nekró sebzés így is a földre küldte a törpét és csak a szívósságának köszönhette, hogy a szellemgyilkos nem tudta elszívni az életerejét és a szolgájává tenni őt! (Huber megdobta az ÁLL mentőt, így a maximális HP-ja nem csökkent nullára, ami azonnali halállal járt volna, illetve a Fejező kísértetként a maga oldalára állíthatta volna.) A talpon maradt Malakiás atya, Karvaly és Drienna össztüzet zúdított az ellenre, aki így hamar kilehelte bűnös lelkét. Vagyis annak a maradékát.

A Fejező rászolgált a nevére, még ha Hubernek piszok mázlija is volt a mentőjével! :)

Ekkor azonban már nem lehetett tovább halogatni egy komolyabb pihenőt, így visszatértetek Hollósárba - előtte a főcsarnokban lévő maradék csontokat Malakiás atya javaslatára a Fejező mély gödrébe söpörtétek, nehogy ismét jöjjenek a lángoló csontvázak - azzal a biztos tudattal, hogy van még időtök (Verosianna neve elég hosszú ;) ) és már csak egy kísértet maradt, akitől meg kell szabadulnotok: a Betűző!

Az éjszakai pihenő után még egyszer, utoljára visszatértetek Boronakő Börtönébe. Nem vesztegettétek az időt, azonnal az utolsó felfedezetlen szakasz felé vettétek az irányt. A déli szekcióban először a Betűző csapdájával kerültetek szembe, aminek hatására mindannyiótok nevének kezdőbetűi elkezdtek felvésődni a falakra. A hely átkutatása és a betűk törölgetése jól ment, bár Drienna és Karvaly kezdett belebolondulni a betű-átokba, Malakiás atya és Huber hathatós segítségével sikerült romba dönteni az illúziót. Megjelent végre a főgonosz, az egykori tűzvész és a mostani falubéli kísértések mögött álló gonosz zseni, Hean Feramin professzor, a Betűző!

A kísértet holtában is képes volt mágiát használni, aminek segítségével tűzdémon-szerű lényeket idézett meg, ő maga pedig a böröncellák közt anyagtalanul cikázva került ki a látókörötökből, miközben ellenvarázslataival szabotálta a ti mágiátokat, valamint varázslövedékeivel igyekezett hidegre tenni benneteket. A tüzet fújó és tüzes karmukkal támadó ördögöcskékkel (valójában elementálokkal, de a mefiteket könnyű alvilági lénynek nézni) eredményesen harcoltatok, Karvaly egyik varázslövedék sorozata meg is zavarta a Betűző összpontosítását, így kénytelen volt elengedni megidézett segítőit, akik saját síkjukra távoztak. Innentől egyszerűbb dolgotok volt, mivel mindenki őrá fordíthatta a reakciójával bekészített cselekvését, így még néhány környi harc után a gonosz nyelvész kísértete is a többi után távozott! Győztetek!

A Betűző létezésének "i" betűjére is pont került!

Győzelmetek után visszatértetek Verosianna-hoz, aki elmondta, hogy már nem érzi azokat a gonosz lelkeket, akik annyira szabadulni kívántak. A parancsnoki jelkép birtokában immár valóban kordában tudja tartani a többi ártó szellemet, így idővel a hely újra elcsendesül majd, csak ő marad itt, arra várva, hogy újra találkozhasson a férjével és majd együtt hagyhassék maguk mögött a nemlétet. Nem tudja, hogy ez lehetséges-e, de addig is azon fog dolgozni, hogy a börtönre - legalábbis a szellemvilágban - újra béke köszöntsön.

Hollósárban Vazul atyának és Kendrának is beszámoltatok a fejleményekről, mindketten örömmel fogadták a jó hírt. Végre a véres betűket is sikerült eltüntetni Janó gazda házának oldaláról, így az öreg is nyugodtan pipázhatott tovább.

Sajnos a faluban a megítélésetek nem sokat javult, így a harminc napból hátralévő tizenhét napban még kelletlenül bámultátok egymást a falusiakkal...

Összegzés:

Eltelt napok: 13

Felírat a falon: V E R O S (De a Betűző megsemmisülésével ez már lényegtelen.)

Σ TP: 10550

Zsákmány:

• Buzogány +1 
  
  
• 120 arany