HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 5. RÉSZ
A mostani kalandbeszámolót Malakiás atya játékosának köszönhetjük, aki még a játék után, éjszaka megírta a beszámolót, hogy ne merül feledésbe semmi! Hálás köszönetem érte.
"Mindnyájótok okulásaként írom le, én, Tekintetes Malakiás Atya, ím így történt, hogy éjjnek évadján lármára, zajra lettünk figyelmesek, s hogy kiszaladtunk, láttuk a falusiak szégyenletes félelmit holmi élőholt zombiktól, kik az én Uram, Loviatár nevének hallatán s jelitűl megrökönyödvén futásnak eredtek, erre az együgyű falusiak felhergelték őküt, kik fájdalmat nem érezhetnek, így Loviatárnak nem kedvesek."
(Malakiás atya hatékonyan elűzte őket, de a falusiak védekezését vezető Kellernek természetes 1-est dobtam intelligenciára, így a szituációt teljesen félreértelmezve rohamra vezette a falusiakat, akik a zombik felén meg is törték az űzést, mivel megsebezték őket.)
"Na igenám, de sebtiben leharcoltuk mindet kik visszamaradtak, a buta falusiak persze mit sem segítettek, én mégis Uram áldását irányítottam feléjük pofonok képiben, de azok mit sem értettek mindebből, hát meg akartak engem szégyeníteni, de a fájdalom mit tőlük szenvedtem csak megerősített hitemben, hogy ezen falusiak csupán barmok, nem érdemesek a szent fájdalomra, mit a szent szűz mére ki rájuk - én képemben."
(Malakiás atya a Szent Korbáccsal - Thorn Whip - próbálta nevelni a népet, de mivel nincsenek jóban a falusiakkal, azok a kezükben szorongatott fegyverszerűségekkel nemes egyszerűséggel 0 HP-ra ütötték, miután megnyerték a kezdeményezést. Egyre egyértelműbb, hogy a csapat és a falusiak között kibékíthetetlen ellentét van.)
"Pihenni tértünk hát bosszankodva, s másnap útra keltünk újra a börtönhöz, mit eleddig félig bejártunk már. Tovább indultunk felfedező utunkon hát, először ím hát ráleltünk Loviatár szentélyére (áldassék a fájdalom, mi tengerként önti el az emberiséget), melyet pókháló borított, s ugyancsak hamar 3 mérgespók telepedett reánk, miket megcsapkodván meg is öltünk vala. A szentélyben megtaláltam Szent Brútusz Alkarcsontját, mit a fájdalom szegei jártak át, mégsem fertőződött el a seb, s így hosszú élettel és fájdalommal ajándékozta meg őt Loviatár - így tartja a legenda."
"Találtunk még több helyütt, mozgó, haragvó tárgyakat - izzó billogot, láncokat, a varrodában viszont ráleltünk Verosianna suttogó szellemére - megtudtuk, hogy az őrök láncolták ide, hogy ne zavarja a harcot a lázadókkal szemben, aztán itt halt éhhalált szegény, és szelleme itt sínylődik, míg az 5 kísértetet le nem győzzük. Megtudtuk, hogy a kísértetek kedvenc tárgyai lehetnek gyenge pontjaik, és hogy kettő fenn, három lenn, a labirintusban van. Megtudtuk továbbá, hogy volt férje is lenn a labirintusban volt, és van valami tárgy nála, ami nagy hatalommal bír, s tán megmentheti szegény asszony lelkit."
"Megígértük hát, hogy megteszünk mindent, és neki is szaladtunk a Dudásnak, hiszen róla már tudtuk hol van. A Dudásnál voltak vérszopó denevér-szúnyogok is egy kalickában, és a harc kezdetén csontvázak jelentek meg, akik lassították a csatát. Jómagamat megbénítottak, véremet szívták, és majdnem meg is ragadtak, Huber lecsapott egy csontvázat (korábban egy zombit is, amire nagyon büszke volt), Sin pedig leverte a Dudást."
"Felbátorodván tetteinken tartottunk egy rövid pihenőt, majd kerestük következő kísértetet. Reá is találtunk hamar, egy nagyobb cellában. Beléptem, s megláttam az ágyon heverni egy csontvázat, rúnákkal díszített láncokba tekerve, ahogy közelebb léptem megvizsgálni, láttam, hogy különböző vallások szimbólumaival van tarkítva a lánc, de ekkor csontvázak özönlöttek be az ajtón, és mind engem, mind két társam lekaszabolták."
"Bizony, meghaltunk, de ez nem a történetem vége."
"Egy erdei kunyhóban tértem magamhoz, barátságos tűz lobogott, és egy kedves, idős férfi, Ilmater felszentelt papja biztosított jó szándékáról, feltámasztott engem, Ilmater útmutatása alapján, hiszen még Ilmaternek is feltűnt, milyen remek, hithű szolgája is vagyok én az uramnak, Loviatárnak. A jóságos Tamás atya sajnos a többieket nem tudta megmenteni, bizton mondhatom, mind Sint, mind Hubert tövises keblére öleli Loviatár a túlvilágon. Tamás atya dicsőíteni kezdte Ilmatert, hogy térjek meg hozzá, ha már feltámasztott. Háhh! Botor! Nekem csak egy igaz út létezik, a fájdalom útja, engem arról halandó vagy halhatatlan le nem terel!"
"Rossz ellenfelet választott a Sarlatán!!! Mert bizony nem Tamás atya volt az! S mi sem leheltük ki utolsó lehelletünk! Az egész csak szemfényvesztés volt. Átláttam már az illúzió csábító cifra gyolcsán! S megtörtem a sarlatán szellemét, aki szintúgy köddé vált."
A sok küzdelem kimerített benneteket, így ismét visszatértetek a faluba, hogy kialudjátok magatokat. Egy kiadós alvás után visszatértetek a börtönbe, ahol további helyiségeket fedeztetek fel:
- Tárgyalóterem: az életfogytiglani és halálos ítéletek fagyos hangulata materializálódik ebben a helyiségben. Az itt tartózkodók vére szó szerint megfagy - ahogy az elítéltek ereiben is megfagyott a vér, mikor meghallották a rájuk kiszabott büntetést.
- Börtönmúzeum: Nem tudni, hogy a vitrinben kiállított tárgyak honnan kerültek ide, de az biztos, hogy valaki ízléses múzeumot rendezett be belőlük. A legnagyobb örömötökre!
- Gyakorlóterem: Az egykori gyakorlóterem a kiképzés és edzés helyszíne volt a börtönőröknek, illetve itt lehetett egy liften leereszkedni a alsó szintre is. A lift már nincs meg, a helyén tátongó lyukon csordogál le a tó vize a börtön mélyen fekvő szintjére. Ideérkezésetekkor három Lángoló Koponya röppent fel innen és támadott meg benneteket. Nagy nehezen legyőztétek őket és csak reménykedtek, hogy nincs több.
"S ím, itt írom e sorokat a régi, beomlott liftakna mellett, mielőtt leereszkednénk a sötétségbe én, Tekintetes Malakiás Atya."
Malakiás atya zárószavai ellenére visszatértetek a faluba, hogy Karvaly beazonosítsa a talált varázseszközöket és kipihenjétek a lángoló koponyákkal vívott csatát.
Összegzés:
Eltelt napok: 11
Felírat a falon: V E R O (Nem került fel új betű ezen a játékalkalmon.)
Σ TP: 7050
Zsákmány:
- Tolvajszerszám +1 (Minden olyan tevékenységre adja a bónuszát, amihez tolvajszerszám szükséges: zárnyitás, zsebmetszés, csapdák semlegesítése.)
- Bronz medál (Katonai kitüntetés a Ragyogó Hadjáratból - amikor legyőzték a Suttogó Zsarnokot - értéke 40 arany.)
- Festmény (I. Sztavián királyt ábrázoló művészeti alkotás, értéke 100 arany.)
- Ezüst hajtűk (Egy nemesleány mindennapi hajápolásának eszközei, a szett értéke 35 arany.)
- Kígyófejes tőr (+1-es tőr. Ki mer ráhangolódni? ;) )
- Villámló dobócsillagok, 12 db (Mint a Villámok Dárdája - Javelin of Lightning - de nem töltődik újra, ha a villám-képességét használják megsemmisül.)
- Ékkövekkel díszített varázsvessző (Varázslövedékek Vesszelye - Wand of Magic Missiles)
Igényesen befotózott képek a börtön felfedezett részeiről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése