Riardon, a Vasba Öltözött
Amikor a Dungeons & Dragons 4. kiadása megjelent, nem voltam odáig az örömtől. Azt vártam, hogy kapunk valami hasonlóképpen letisztult, de egyszerűbb rendszert, mint a 3. kiadás. Ezek után villámcsapásként ért a felismerés, hogy az új kiadásnak köze sincs ahhoz, amit én szeretnék. Természetesen a 4. kiadás körüli majdnem-flame fórumozásokból én is kivettem a részem, de aztán annyiban hagytam a dolgot, elvégre mindenki azzal játszik, amivel akar. Jó két évvel később, egy hirtelen ötlettől vezérelve és egy korábbi felajánlást behajtva egy fórumos ismerősnél játszottam egyet a rendszerrel. Mivel a karakteremet saját magamnak készítettem el, így kénytelen voltam átnézni a rendszert. Egyszerűbbnek nem lett egyszerűbb - legalábbis a karakteralkotás rész - de találtam a játékban hangulatos elemeket. Újabb két év telt el (nagyjából) és mivel volt egy kis fölös pénzem, így beruháztam a friss Essentials vonal két kiadványára, a Rules Compendium-ra és a Heroes of the Fallen Lands-re. Így, hogy már papír alapon is olvasgattam, egészen megbarátkoztam a rendszerrel, így mikor az lfg.hu fórumán felmerült a fórumos, play-by-post játék lehetősége, az elsők között jelentkeztem. Ennek az eredménye az alant látható karakter. Lehet csemegézni, ízekre szedni, ahogy tetszik.
Amikor a Dungeons & Dragons 4. kiadása megjelent, nem voltam odáig az örömtől. Azt vártam, hogy kapunk valami hasonlóképpen letisztult, de egyszerűbb rendszert, mint a 3. kiadás. Ezek után villámcsapásként ért a felismerés, hogy az új kiadásnak köze sincs ahhoz, amit én szeretnék. Természetesen a 4. kiadás körüli majdnem-flame fórumozásokból én is kivettem a részem, de aztán annyiban hagytam a dolgot, elvégre mindenki azzal játszik, amivel akar. Jó két évvel később, egy hirtelen ötlettől vezérelve és egy korábbi felajánlást behajtva egy fórumos ismerősnél játszottam egyet a rendszerrel. Mivel a karakteremet saját magamnak készítettem el, így kénytelen voltam átnézni a rendszert. Egyszerűbbnek nem lett egyszerűbb - legalábbis a karakteralkotás rész - de találtam a játékban hangulatos elemeket. Újabb két év telt el (nagyjából) és mivel volt egy kis fölös pénzem, így beruháztam a friss Essentials vonal két kiadványára, a Rules Compendium-ra és a Heroes of the Fallen Lands-re. Így, hogy már papír alapon is olvasgattam, egészen megbarátkoztam a rendszerrel, így mikor az lfg.hu fórumán felmerült a fórumos, play-by-post játék lehetősége, az elsők között jelentkeztem. Ennek az eredménye az alant látható karakter. Lehet csemegézni, ízekre szedni, ahogy tetszik.
RIARDON, a Vasba Öltözött
3. szintű, törvényes jó napelf harcosErő 16, Állóképesség 16, Ügyesség 12, Intelligencia 14, Bölcsesség 10, Karizma 10
Szakértelmek, amiben jártas: Atlétika, Kitartás, Megfélemlítés, Misztikus ismeret.
Különlegességek: Rituálé-használat, Lemezvért jártasság.
Különlegességek: Rituálé-használat, Lemezvért jártasság.
Védelmek (VF/SZ/R/A): 21/16/15/12
Harcérték:
- Fagypengéjű hosszúkard +9 (1d8+4)
- Hosszúíj +4 (1d10)
Életerő (ÉP/*nap): 43/*12
Képességek:
- Kaszáló csapás (Cleave) (lvl1 at-will)
- Vasnak áradata (Tide of Iron) (lvl1 at-will)
- Fedezéket adó támadás (Covering Attack) (lvl1 encounter.)
- Tündérlépés (Fey Step) (racial encounter)
- Visszavágás (Comeback strike) (lvl1 daily)
- Megállíthatatlan (Unstoppable) (lvl2 daily utility)
- Pontos csapás (Precise Strike) (lvl3 encounter)
Képességek:
- Kaszáló csapás (Cleave) (lvl1 at-will)
- Vasnak áradata (Tide of Iron) (lvl1 at-will)
- Fedezéket adó támadás (Covering Attack) (lvl1 encounter.)
- Tündérlépés (Fey Step) (racial encounter)
- Visszavágás (Comeback strike) (lvl1 daily)
- Megállíthatatlan (Unstoppable) (lvl2 daily utility)
- Pontos csapás (Precise Strike) (lvl3 encounter)
Felszerelés: Hosszúkard, fagyos +1, Hosszúíj, Nyílvessző (30), Kalandozó felszerelés [hátizsák, hálózsák, kova és acél, szütyő, úti élelem (5 nap), kenderkötél (50 láb), napfénypálca (2), vízes tömlő], örökfényű fáklya, Rituálés könyv [Nyelv értése (Comprehend language), Elemek elviselése (Endure elements), Őrszem (Eye of alarm), Titkosajtó észlelése (Detect secret door.), Javítás (Make whole)], Residiium, Lemezvért, Nagypajzs, Tőr, 38 arany
Leírás: Magas,
izmos napelf, aki tetőtől-talpig lemezvértbe van öltözve. Címert,
hovatartozást jelölő szimbólumot nem látni rajta. Öltözékének a része
egy kerek nagypajzs és egy fűzöld köpeny - és a páncélja is ugyanezzel a
színnel van díszítve. A fegyverzetét egy hosszúkard, egy tőr és egy
hosszúíj képezi. Láthatólag indulásra készen érkezett a templomba, hátán
jól megtömött hátizsákját viseli. A legfurcsább benne - legalábbis
azoknak, akik már több napelfet láttak - hogy szőke haját tüsire nyírta,
lemondva ezzel a népe körében annyira kedvelt hosszú vagy félhosszú
hajviseletről.
Háttér:
Riardon egy elismert és tapasztalt napelf varázsló legidősebb fia. Apja természetesen azt szerette volna, ha legidősebb gyermeke a nyomdokaiba lép, de hamar kiderült, hogy a fiút leginkább a kardforgatás és a hősi történetek érdeklik. Apja a legendás napelf hadvezérek történelmének ismeretében próbálta a fiát a hadúri pálya felé terelni, ám Riardon nem érzett magában ambíciót a seregek vezetéséhez. Ő a harc sűrűjében érezte magát otthon, ahol csapásokat adhat és kaphat, ahol minden lépésért meg kell küzdenie. Apja végül beadta a derekát és megengedte, hogy fia az Őrzők között tanuljon. (Ennek az iskolának a társadalmi megbecsültsége kicsi, mert általában olyan napelfek tanulnak itt, akikben tényleg semmi potenciál nincs a mágia használatára. Önként beállni az Őrzők közé gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egyén elismeri, hogy a napelf társadalom legallján van.) Riardon tisztában volt döntésének apjára vonatkozó következményével, ezért ígéretet tett, hogy kitanulja népe mágikus hagyományának mindenki álltal tanulható ágát. Így egyetlenként az Őrzők között, a nappali edzések után este az apja könyvtárából kölcsönzött könyvekből tanulva kitanulta a rituális mágia tudományát . Néhány év múlva végzett tanulmányaival és megkezdte kötelező katonai szolgálatát. (Ez minden Őrzőnek kötelessége, cserébe a díjmentes okításért.) Képességei révén hamar szakaszvezető lett, és egy nap csapatával azt a feladatot kapta, hogy kísérjenek el egy varázslót egy, a vásoson kívüli mágikus védmű ellenőrzésére. Ez rutinmunkának számított, a Tündérvadon ezen része békés vidék. Riardon meglepetésére a kisérendő varázsló az apja volt. Miután elérték a védművet, apja belekezdett a megerősítő rituáléba, aminek a közepén nem várt módon egy csapat goblin és egy bogármedve bukkant fel. A fiatal harcosok felvették a harcot, hogy a varázsló végezhessen a szertartással. Riardon emberei eredményesek voltak a goblinok ellen, ám a bogármedve túl sok volt nekik, Riardon hamar egy-egy elleni párbajban találta magát a bestiával. A képességei és a szerencséje azonban nem hagyták cserben, több sebből vérezve ugyan de ő került ki győztesen a harcból. Apja a rituálé végeztével elégedetten nézett végig fián, Riardon pedig büszkén mosolyogva húzhatta ki magát apja előtt. Korábban keveset foglalkozott apja politikai munkásságával, közös csatájuk után azonbon újjonan támad érdeklődéssel fordult a varázsló politikai tevékenysége felé. Apja a napelfek azon pártján állt, akik azt mondták, hogy a népnek nem szabad elzárkózni, kapcsolatot kell keresnie más népekkel, mert szövetségesek nélkül előbb-utóbb elbuknak. A varázsló, aki korábban maga is kalandozott, arra biztatta fiát, hogy a kötelező katonáskodás után ő is menjen és ismerje meg a külvilágot. Ez persze csöppet sem volt Riardon ellenére, hiszen ő is így tervezte. Apja feladatot is talált neki: vigyen el egy üzenetet egy régi ismerősének Calimportba. Az útra ajándékba adott fiának egy rituálékat tartalmazó könyvet és némi residiiumot, amit komponensként használhat. A fegyver és páncél beszerzését fiára bízta, valamiért úgy gondolta, ő máris jobban ért azokhoz, mint ő maga. Így Riardon életében először kilépett a Tündérvadonból, nem messze Calimport városától...
Háttér:
Riardon egy elismert és tapasztalt napelf varázsló legidősebb fia. Apja természetesen azt szerette volna, ha legidősebb gyermeke a nyomdokaiba lép, de hamar kiderült, hogy a fiút leginkább a kardforgatás és a hősi történetek érdeklik. Apja a legendás napelf hadvezérek történelmének ismeretében próbálta a fiát a hadúri pálya felé terelni, ám Riardon nem érzett magában ambíciót a seregek vezetéséhez. Ő a harc sűrűjében érezte magát otthon, ahol csapásokat adhat és kaphat, ahol minden lépésért meg kell küzdenie. Apja végül beadta a derekát és megengedte, hogy fia az Őrzők között tanuljon. (Ennek az iskolának a társadalmi megbecsültsége kicsi, mert általában olyan napelfek tanulnak itt, akikben tényleg semmi potenciál nincs a mágia használatára. Önként beállni az Őrzők közé gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egyén elismeri, hogy a napelf társadalom legallján van.) Riardon tisztában volt döntésének apjára vonatkozó következményével, ezért ígéretet tett, hogy kitanulja népe mágikus hagyományának mindenki álltal tanulható ágát. Így egyetlenként az Őrzők között, a nappali edzések után este az apja könyvtárából kölcsönzött könyvekből tanulva kitanulta a rituális mágia tudományát . Néhány év múlva végzett tanulmányaival és megkezdte kötelező katonai szolgálatát. (Ez minden Őrzőnek kötelessége, cserébe a díjmentes okításért.) Képességei révén hamar szakaszvezető lett, és egy nap csapatával azt a feladatot kapta, hogy kísérjenek el egy varázslót egy, a vásoson kívüli mágikus védmű ellenőrzésére. Ez rutinmunkának számított, a Tündérvadon ezen része békés vidék. Riardon meglepetésére a kisérendő varázsló az apja volt. Miután elérték a védművet, apja belekezdett a megerősítő rituáléba, aminek a közepén nem várt módon egy csapat goblin és egy bogármedve bukkant fel. A fiatal harcosok felvették a harcot, hogy a varázsló végezhessen a szertartással. Riardon emberei eredményesek voltak a goblinok ellen, ám a bogármedve túl sok volt nekik, Riardon hamar egy-egy elleni párbajban találta magát a bestiával. A képességei és a szerencséje azonban nem hagyták cserben, több sebből vérezve ugyan de ő került ki győztesen a harcból. Apja a rituálé végeztével elégedetten nézett végig fián, Riardon pedig büszkén mosolyogva húzhatta ki magát apja előtt. Korábban keveset foglalkozott apja politikai munkásságával, közös csatájuk után azonbon újjonan támad érdeklődéssel fordult a varázsló politikai tevékenysége felé. Apja a napelfek azon pártján állt, akik azt mondták, hogy a népnek nem szabad elzárkózni, kapcsolatot kell keresnie más népekkel, mert szövetségesek nélkül előbb-utóbb elbuknak. A varázsló, aki korábban maga is kalandozott, arra biztatta fiát, hogy a kötelező katonáskodás után ő is menjen és ismerje meg a külvilágot. Ez persze csöppet sem volt Riardon ellenére, hiszen ő is így tervezte. Apja feladatot is talált neki: vigyen el egy üzenetet egy régi ismerősének Calimportba. Az útra ajándékba adott fiának egy rituálékat tartalmazó könyvet és némi residiiumot, amit komponensként használhat. A fegyver és páncél beszerzését fiára bízta, valamiért úgy gondolta, ő máris jobban ért azokhoz, mint ő maga. Így Riardon életében először kilépett a Tündérvadonból, nem messze Calimport városától...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése