HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 2. RÉSZ

Másnap reggel egy kiadós alvás után úgy döntöttetek, hogy a csapat két részre oszlik: Sin és Törzsúr elmegy Boronakő romjaihoz és körülnéznek, mivel egy kísértetjárta börtön mégis csak érdekes hely. Közben Huber, Karvaly és Malakiás atya a professzor házi könyvtárát veszik ostrom alá és a lehető legtöbbet próbálják megtudni a naplóban olvasottakról: a börtönről, a Suttogó Ösvényről és a könyvekről.

A lezárt könyvekkel nem jártatok szerencsével. Felnyitni nem akartátok őket, a kis könyvtárban pedig semmi említés nem esett róluk. A börtönnel és az Ösvénnyel már szerencsésebbek voltatok. Megtudtátok a börtön rövid történetét, illetve azt, hogy a tűzvész idején több különösen veszélyes bűnözőt is fogva tartottak ott, bár a neveik nem szerepeltek a professzor nyilvántartásában. Az Ösvényről azonban részletes feljegyzései voltak egykori mentorotoknak: a Suttogó Ösvény egy főként nekromantákból álló titkos szervezet, akiknek a céljai közül csak az egyik az, hogy ők maguk is élőholtként tegyenek szert öröklétre. A másik, talán még aggasztóbb céljuk, hogy visszahozzák a létezésbe az egykori mágus-hadurat, akit Suttogó Zsarnokként ismernek és évszázadokig tartotta rettegésben Usztalav népeit. Mire a könyvekkel végeztetek, rátok is esteledett és a Sin-Törzsúr páros is visszatért - bár jó híreket nem hoztak...

A Suttogó Ösvény szimbóluma

A vándornő és a harcos útja a börtön romjaiig zavartalan volt, igazából nem több egy három órás laza sétánál. Odaérve a Sin próbált misztikus úton ráhangolódni a környékre, hogy megérezze, pontosabban bizonyosságot szerezzen arról, hogy a környéket kísértetek, de legalábbis élőholtak járják. Azonban, ahogy mondani szokták, ne tedd fel a kérdést, ha nem vagy felkészülve a válaszra: területen Sin úgy érezte magát, mintha félrehúzna egy függönyt azzal, hogy a természetre hangolódik és felfedi magát mérhetetlen számú, az életerejére pályázó éhes lélek előtt. Törzsúr csak annyit látott, hogy a nő jeleket rajzol a porba a börtön kapuja előtt, majd mágiahasználatra jellemző révületbe esik - a következő pillanatban pedig halkan felsikolt és izzadtságtól leverve magzatpózban nyöszörög a földön. Arról fogalma sem volt, hogy ez volt a jobbik eset, mert Sinnek sikerült időben lezárnia az elméjét a holtak előtt. Nem tehetett mást, mint hogy visszatámogatta a nőt a faluba.

Megjegyzés külsősöknek: Sin a vándorok Primeval Awareness képességét használta. Az általam adott leírás nagyjából annyi volt, hogy ahogy ő megérzi az élőholtakat, azok is megérzik őt és magán érzi az élet iránti szentségtelen étvágyukat. A lehengerlő létszámuk miatt egy Bölcsesség mentőt kértem, ami a vétés mértékétől függő kifáradást eredményezett volna (meg egy kis kellemetlenséget későbbre ;) ), de sikerült a mentő. A játékos azonban úgy döntött, hogy a karakterének ez sok volt és bár játéktechnikai hatást nem kapott, az a nap a karaktere számára véget ért. :)

A faluban hazafelé tartva Törzsúr hallotta, hogy a falusiak sutyorognak valamiről, de fontosabbnak találta hazavinni a társát pihenni. Malakiás atya merészkedett ki a nép közé és több-kevesebb sikerrel kifaggatta őket: kiderült, hogy a falu egyik központi házának oldalára reggelre valaki vörössel egy "V" betűt festett. Ezt megvizsgálva annyi derült ki, hogy állati vér, ami enyhén mágiát sugároz. (Ha jól emlékszem ezt már Karvaly állapította meg egy Mágia Észlelése varázslattal.)

Este megbeszéltétek a másnapi tervet: az olvasni szerető csapattagok tovább kutatnak, Sin pihen, Törzsúr pedig majd csinál, amit akar... Malakiás atya a helyi templommal való barátkozás érdekében rituális ostorozásban vett részt. Emiatt másnap kicsit kimerült volt, de sikerült jó viszonyba kerülnie Vazul atyával, aki meggyőződhetett vallásos elkötelezettségéről.

Nyomasztó reggel Hollósárban

A másnapi nyomozásotok sikertelen volt. Úgy tűnik a professzor házi könyvtárának tartalma kimerült, így más források után kellett néznetek. Huber és Karvaly a faluházat és a helyi iskolát vette célba. A faluházban Kandallós Vendel szabadkozva kimentette magát, miszerint a temetői mészárlás - ahogy a helyiek emlegetik - élénken él az emberek emlékeiben és bár a tanácsnokok meg tudták akadályozni a lincselést, nem vetne jó fényt rájuk, ha az idegeneket a települési íratok közelébe engednék. "Értésétek meg, ez egy kis, zárt közösség, a professzor ittlétét sem nézték jó szemmel, ti pedig az ő pártfogoltjai vagytok, akik már érkezésük napján vérfürdőt rendeztek, még ha csak önvédelemből is. Nekem semmi bajom veletek ugye, Petros is jó cimborám volt, de engednem kell a falubéliek felé is, hogy szigort mutatok felétek. Ha kicsit elfogadtatnátok magatokat, akkor persze jobban tudnék én is..."

Az iskolában sem jártatok szerencsével, mivel a könyvtáros, Gorován tanár úr a Kigöngyölődő Tekercs Könyvtára és Okítási Centruma intézményébe jó pár aranyat el akart kérni tőletek a könyvek használatáért. A használati díj lealkudása nem ment túl fényesen, így egy pár perces vita után Gorován Alendru egyszerűen rátok csapta az ajtót.

Gorován tanár úr a csapat teljesítményét elégtelenre értékeli!

Közben Törzsúrnak (úgy emlékszem) eszébe jutott, hogy a professzor naplója említett egy temetői rejtekhelyet szellemvadász felszereléssel. Malakiás atya frissen szerzett kapcsolatát kihasználva meg is beszélte Vazul atyával, hogy engedélyezze a kripta felnyitását szelleműző felszerelés keresése céljából, azzal a feltételezéssel, hogy a kripta valójában nem tartalmaz holttestet. Vazul atya az alábbi feltételekkel engedélyezte ezt:

1. Este csinálják, hogy a lehető legkevesebb szemlélődő legyen.

2. Velük tart az egyik kispap.

3. Ha megtalálják a felszerelést, azt először Vazul atyához viszik, aki eldönti mit tarthatnak meg.

A kripta felfedezése simán ment: Huber a zárfeltörő rutinjával meg tudta mondani a kripta lakatjáról, hogy nyitva van, csak úgy állították, hogy az óvatlanul arra pillantóknak zártnak tűnjön, így a bejutással nem volt gond. Odabent évtizedes por gyűlt össze, így jól kivehetőek voltak a néhány hetes lábnyomok, amik a feltételezések szerint Lorrimor professzor lábnyomai voltak. Ezeket követtétek a kripta földbe süllyesztett részébe, ahol a kő szarkofágban valóban nem volt holttest, helyette tárolóként funkcionált, benne a következőkkel. (Azonosításukra később, a templomban került sor Karvaly által, mivel korrektek voltatok és semmit sem nyúltatok le, bemutattátok őket Vazul atyának, de az egyszerűség kedvéért itt leírom őket pontosan.):

• (Szellemtábla - Vazul atya eltette, mert veszélyesnek ítélte meg)
  
  
• 1db  Élőholtak Végzete számszeríjvessző (+1-es, élőholtak ellen +3d6 sebzés)
  
  
• 12db +1-es számszeríjvessző
  
  
• 12db ezüstözött nyílvessző
  
  
• 5db Gyógyital (BA: 2d4+2 hp / A: 10 hp)
  
  
• 2db Védelem a Gonosztól és Jótól tekercs (papi, eredetileg 3 volt, Vazul atya eltett egyet)
  
  
• 2db Szelleműző flaska (Csak élőholtakon működik, de rajtuk úgy sebez, mint Szétzúzás (Shatter) varázslat: 10' láb sugárban 3d8, NF 15 Állóképesség mentő felezi, de szent sebzés, nem mennydörgés. Ebből is több volt, Vazul atya kettőt hagyott nálatok.)
  
  
• 50 arany

A békés zsákmányszerzést csak két óriás százlábú zavarta meg, akik a kripta oldalsó repedésein éppen hazatértek. A kalandozók (és a kispap) figyelmetlenségét kihasználva alaposan megmarták a kispapot és Hubertet (bár a törpében a mérgük nem sok kárt tett), de a gyorsan reagáló Törzsúr egy-egy fejszecsapással végzett velük.

Ez után visszatértetek Loviatar templomába Vazul atyához, azonosítottátok a varázstárgyakat, az atyánál hagytátok a neki járó "tizedet" majd ismét nyugovóra tértetek. 

HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 1. RÉSZ

Mindannyian levélben értesültetek jótevőtök, Lorrimor professzor haláláról és hogy megemlített benneteket a végrendeletében. Lánya, Kendra kérésére Hollósár (Ravengro) falucskájába utaztatok és valahol útközben találkoztatok. A pár napos út alatt volt lehetőségetek ezt-azt megtudni a többiekről, néhány kisebb küzdelemben pedig kicsit kiismertétek egymást:

• Fekezekéz Huber, törpe férfi alkimista varázsműves, aki mindenféle főzeteivel van a csapat hasznára, illetve Törzsúr örömére mágikus rúnákkal látja el a fejszéit.
   
• Karvaly, angyalvérű férfi nekromanta varázsló, aki varázshatalma mellett jelentős mágiaelméleti ismereteit és nyomozói képességeit hozza az asztalhoz.
   
• Sin, ember nő szörnyvadász vándor, a páros tőrharc, a mérgek, a méregkeverés és az usztalavi szörnyek hallgatag gyilkosa és titkaiknak ismerője.
  
  
• Malakiás atya, angyalvérű férfi Loviatar egyházában a Rendteremtő Fájdalom ágának papja, magányos vándor, aki a Fájdalmas Szűz kínoktól hemzsegő útján újabb, szokatlan ösvényeket keres.
  
  
• „Törzsúr”, ember férfi bajnok harcos, egykori sorkatona majd zsoldos, a két szekercével vagdalkozás avatott szakértője.

Végül a temetés reggelén érkeztetek. Célirányosan a professzor házát kerestétek, de ez is elég volt ahhoz, hogy rájöjjetek: a helyiek nem szeretik az idegeneket és még a professzort is annak tartották. Végül csak megtaláltátok a kis kúriáját a falu szélén, bemutatkoztatok Kendrának és egy rövid beszélgetés után elindultatok a szertartásra a helyi temetőbe.

Sajnos a ceremónia nem volt eseménytelen. A helyiek egy csoportja az halottasmenet útját állta és veréssel fenyegetett meg mindenkit. A professzor nekromata foglalkozása nem aratott osztatlan sikert a helyiek körében. Kendra próbált érvelni, de a csőcseléket sem ő, sem a jelen lévő elöljárók nem tudták megnyugtatni. A rövid harcban sem a Törzsúr, sem Karvaly nem fogta vissza magát, így mikor a csatabárdal csonkolt és lángcsóvával perzselt holttestek száma féltucatra nőtt, a maradék elmenekült. Furcsa mód a felbujtó – Gibbs, egy évek óta itt élő egykori zsoldos – az első fejszecsapásra menekülőre fogta, miután pedig Karvaly egy sorozat varázslövedéket eresztett bele, szabályosan kámforrá vált…

A csetepaté zajára megérkezett a helyi Loviatar-pap is, Vazul atya, aki a sopánkodó városvezetőkkel közölte, hogy a temető csendjét és a szertartás békéjét felzavarókat az istennő végtelen bölcsességében gyors, fájdalommentes halálban részesítette agressziójuk céljai által, így mivel nem szenvedtek eleget a halálért, a túlvilágon elnyerik majd méltó büntetésüket. Ezért az ügy további felhánytorgatására ok nincsen. (Az istenítélet híre elterjedt a faluban és az elöljárók is próbálták elejét venni a gyűlölködésnek – több-kevesebb sikerrel – így nem gyűlt össze lincselő tömeg, de a csapatot még hűvösebben fogadták mindenhol.) Ezek után a temetés gond nélkül lement.

A temetőből visszatérve Kendra egy szűk körű halotti torra hívta a csapatot, ahol megismerhettek azokkal a falubéli elöljárókkal, akik ismerték és kedvelték a professzort:

A jelen lévő elmondták Hollósár és Boronakő Börtönének rövid történetét: A Hollósár fölött uralkodó nemesi család építette a Boronakő Börtönt (Harrowstone Prison), hogy az usztalavi rabok elszállásolásából és kivégzéséből pénzt keressen. A vállalkozás jól működött, Hollósár kis mezőgazdasági közösségből prosperáló faluvá lett, ami teljesen berendezkedett a börtön kiszolgálására és a félévente érkező rabkaravánok fogadására. Ötven évvel ez előtt azonban ismeretlen okból tűz ütött ki a börtönben, amit úgy tűnik, hogy senki sem élt túl, a hősies börtönparancsnokot, Lyvar Hawkran-t és a feleségét, a jószívű Vesoriannát is beleértve. A helyiek nem merték megközelíteni a helyet, mert hamar elterjedt, hogy az kísértetjárta hely. Egy ideig várták, hogy a földesúr majd csapatokat küld, vagy legalább kalandozókat, azonban ez nem történt meg és a tűzvész után kilenc évvel bekövetkező Polgári Lázadás elsöpörte a helyi nemesi családok nagy részét – és Hollósár reményét is arra, hogy segítséget kapjanak a szellemjárta börtönnel kapcsolatban. Jelenleg a börtönt kerülik, az ország Észak-Nyugati része (Lozeri, Canterwall, és Vieland) pedig polgári képviselőkön keresztül, Választófejedelemség néven.

A tor után a csapat visszatért Kendrával a házukba, ahol tovább beszélgettek a professzor gyanús haláláról: a börtön környékén kutakodott, mikor ráesett egy vízköpő darabja és olyan szerencsétlenül találta el, hogy az ütéstől szörnyethalt. A testet Keller, a Kopó találta meg, miután Kendra jelentette, hogy az apja reggelre sem ért haza. Végül megérkezett Vendel tanácsnok, aki ismertette a professzor végrendeletét:

A végrendelet felolvasása után Kendra a nevezett lezárt ládához vezette a csapatot, ami a következő köteteket rejtette:

• A Nemes Szem Könyve: borítóján egy egyszemű szkarabeusz domborművét viselő kötet (lezárt*)
  
  
• A Téboly Valója: aránylag vékony, elsőre bőrkötésesnek tűnő könyv, de egy rövid vizsgálat is megmondja, hogy valójában ismeretlen, ruganyos anyag borítja (lezárt*)
  
  
• Éhséged Szolgálatában: fa táblákba kötött írásmű, aminek a szélét harapásnyomok „díszítik” (lezárt*)
  
  
• Árnyakból Szőtt Levelek: fekete selyembe burkolt kötet (lezárt*)
  
  
• Lorrimor professzor naplója: a professzor naplója, ami sok, a jelenlegi történések szempontjából lényegtelen információt tartalmaz, de az utolsó oldalakon vissza lehet követni a haláláig vezető eseményeket

* A lezárt kötetek dupla fémpánttal vannak lezárva hosszában és keresztben, valamint lakat rögzíti őket. A fémpántokon a figyelmes szemlélő apró rúnajeleket talál, egy Mágia Érzékelése hatására pedig Abjuráció (védelem) típusú mágiát sugároznak.

A professzor naplójában az alábbi megjelölt bejegyzéseket találtátok:

Mivel ekkor már későre járt, a professzor házában, mely itt tartózkodásotok alatt a szállásotok lett, nyugovóra tértetek.

 ÚJ KAMPÁNY: HOLTAK KORONÁJA

Az új kampányunk egy Pathfinder (1E) kalandsorozat, a Holtak Koronájának (Carrion Crown) D&D5E-re átültetett változata. Az egyszerűség kedvéért a Pathfinder világa, Golarion helyett az Elfeledett Birodalmakban játsszuk a kampányt, ahol egy nem meghatározott területre tettem be Usztalav országát, a történetét pedig az istenek által a Birodalmakhoz kötöttem. A tervek szerint a játékosok a terület történetét a kampány során ismerik meg, így előzetes ismeretekre nincs szükségük. Indulásnak kaptak pár helyi sajátosságú kaszt-háttér párosítást, illetve azt, hogy melyik fajhoz hogyan viszonyulnak a helyiek. Ezeken a kereteken kívül is lehet karaktert hozni, de azt a helyiek végképp kívülállóként kezelik.

A kalandsorozat hat részből áll, a terveim szerint lejátsszuk az első részt, a Szellemjárás Boronakőben-t (Haunting of Harrowstone), aztán ha tetszik a kampány és a karakterek a csapatnak, akkor folytatjuk a többivel.

És hogy miért írok ki mindent ide a régen nem használt blogra? Úgy vagyok vele, hogy ha már ennyi időt rászánok arra, hogy írásba foglaljam a dolgokat, akkor had élvezze más is. :)

A kampány karakteralkotási iránymutatója a következő:

Induló szint: 3

Felszerelés: kaszt szerinti kezdő felszerelés és háttér szerinti vagyon

Tulajdonságok meghatározása:

• Standard sorozat (15, 14, 13, 12, 10, 8)

• Pontvásárlás (27 pontból PHB/Beyond szerint)

Kötelező Kötődés (Bond) - Mindenki megkapja az alábbi kötődést a személyiségjegyeihez:

Fiatal korodban egy jónevű egyetemi oktató és kutató, Lorrimor professzor a pártfogásába vett. Volt egy-két kisebb kalandotok együtt és miután meggyőződött a tehetségedről, vagyona vagy kapcsolatai segítségével egyengette az utadat. Örökké hálás leszel neki a segítségéért.

Kezdő táp - Lorrimor pártfogása: a karaktered első szinten is kap egy Tulajdonságnövelést (ezt általában minden 4. szinten kapják a karakterek). Ennek megfelelően az egyik főjellemződet megnövelheted 2-vel, két főjellemződet megnövelheted 1-el vagy választhatsz egy erősséget (feat). A Beyond-on ezt úgy tudod kezelni, ha a tulajdonság meghatározásnál egyénit választasz, beírod a standard sorozat vagy pontosztás szerinti értékeidet, majd növeled a választásod szerintit (vagy szerintieket).

Választható fajok:

• Ember: Sima, nem az ingyen erősséges (feat) (Human [PHB])
  
  
• Erdei elf: Az egyetlen őshonos elf fajta Usztalavban. A többit nem nézik jó szemmel. (Elf, Wood [PHB])
  
  
• Dombi törpe: A hegyi törpék az orkok miatt kihaltak, a dombi törpék már korábban vegyültek az emberekkel. (Dwarf, Hill [PHB])
  
  
• Zömök és Könnyűléptű félszerzet: A zömök félszerzetek az emberekkel együtt élő "gyűrűkurás" hobbitok. A könnyűléptűek a vándorcigány szintjén vannak. (Halfling, Stout & Lightfoot [PHB])
  
  
• Félelf: Az erdei elfek és az emberek keverékei. (Half-elf [PHB])
  
  
• Félork: A hegyaljai barbár törzsek és a hegyi orkok ki tudja milyen vegyüléséből származó fattyak. Túlzás, hogy szeretik őket, de mondjuk, hogy elfogadták. (Half-orc [PHB])
  
  
• Angyalvérű: Valamilyen isteni vért hordozó fél-ember lények. Usztalavban az isteni gondviselés megnyilvánulásának tartják őket. (Aasimar [DMG] - tehát nem a Volo's-ban lévő bónuszsebzéses verzió)
  
  
• Pokolfajzat: Az usztalavi hit szerint olyan emberek reinkarnációi, akik sok vagy nagy bűnt követtek el előző életükben és most az ördögökre hasonló fizimiskával kell bizonyítaniuk érdemességüket. (Tiefling [PHB])
  
  
• Más fajok: "Jöttment", "Minekjöttide", "Ez nem is értelmes lény". Játszható, de a szociális próbáik nehezebbek 3-5 NF-el.

Karakter-koncepciók:

• A Kotyvasztók Karavánja: A varázsműves (artificer) foglalkozás meglehetősen új dolog, az alkimisták pedig tanulás közben időnként indokolatlan baleseteket okoznak. Sem az esetenkénti tüzek, sem a méregfelhők és más káros hatások nem kívánatosak Usztalav egyetemein, így az alkimistákat megkérték, hogy az intézmények falain kívül gyakorolják mesterségüket. Azóta utazó vajákosként vándorolnak. (Guild Artisan Artificer - Alchemist [TCE])
  
  
• A Vér Örökösei: Usztalav vadonjainak, sötét erdősségeinek lakói alapvetően maguknak való emberek, azonban még náluk is zárkózottabban azok a törzsek, akiknek a felmenői között likantrópok találhatóak. Bár ők maguk nem alakváltók, eszeveszett őrjöngésük közben kiütközik rajtuk őseik hagyatéka. (Outlander Barbarian - Path of the Beast [TCE])
  
  
• A Hírnökök: A Hírnökök Usztalav utazó hírmondói, akik Azuth egyházának támogatását élvezik, mint a köznép köreiben járatos hírvivők, tanítók. Természetesen a kifinomultabb hírnököket a nemesi udvarokban is szívesen látják. Usztalavban általánosan elfogadott nézet, hogy a hírnökök jószerencsét hoznak, így a legtöbb helyen szívesen látják őket. Ők pedig kényesen ügyelnek ezen hírnév fenntartására: a nem megfelelő tagokat és a nevükkel visszaélőket könyörtelenül levadásszák. (Guild Artisan Bard - College of Lore [PHB])

• A Rothadás Gyermekei: Usztalav ezen druidái a természet azon törvényében hisznek, hogy a holtaknak az előket kell szolgálniuk, mivel a lebomló holttest hasznos anyag a természet számára. Morbid nézetüket az egyetemek vizsgálják, nem mintha ez érdekelné a Gyermekeket. Ők a csatamezőket, járványok helyszíneit járják és gondoskodnak róla, hogy a friss holttestek oda kerüljenek, ahol a természet szükséget szenved. (Hermit Druid - Circle of Spores [TCE])
  
  
• Usztalavi Vértes: Usztalav útjait számtalan földnélküli kóbor lovag koptatja, akik egy laza érdekszövetségbe tömörülnek, ők Usztalav Vértesei. A Vértesek harcolnak egymás ellen, hiszen gyakran szembenálló seregekben bukkannak fel, de igyekeznek csak elfogni egymást. Aki földbirtokra tesz szert közülük, az megszűnik a "rend" tagjának lenni, de egy ilyen földesúrtól is több mindenre számíthatnak, mint olyantól, aki nem közéjük tartozott. (Noble (Knight variáns) Fighter - Cavalier [XGE])
  

• Szörnyvadászok Céhe: a Szörnyvadászok Céhének tagja, aki képes felismerni Usztalav bestiáinak gyenge pontjait. Azon a földön, ahol a legkülönfélébb szörnyek bukkannak fel, nagy értéke van azoknak, akik tudják hogyan kell ezeket a lényeket a leghatékonyabban elintézni. A Szörnyvadászok mind ilyen szörnyek legyőzésére szakosodott vándorok, akiket jó pénzért bárki felbérelhet ilyen jellegű problémái elintézésére - azonban fenntartják a jogot, hogy ők döntsék el, ki a szörnyeteg és ki nem. (Guild Artisan Ranger - Monster Slayer [XGE])
  
  
• Az Arany Liliom Szövetsége: Az Arany Liliom Szövetsége egy unatkozó nemesek által alapított tolvajcéh, ami mágikus titkok és tárgyak megszerzésére szakosodott. A tagok általában olyan nemesek, akik túl türelmetlenek ahhoz, hogy a mágiát hosszú évek tanulásával sajátítsák el, illetve túlságosan adrenalinfüggők ahhoz, hogy hosszú időre iskolapadba üljenek. A szervezet titkos, a tagok jellemzően nem viselnek a nevükre utaló jelképet. (Noble Rogue - Arcane Trickster [PHB])
  

• A Pöröly Rendje: A Pöröly Rendje egy kis rend, akik Borcsa Úrnő, a legendás törzsfőnök asszony pörölyét keresik. Az ereklyét utoljára egy paladin forgatta a Suttogó Zsarnok elleni háború során, azonban a történetek szerint a fegyver megsemmisült és eltűnt a történelem színpadáról. Idővel azonban előkerültek emberek, akik azt állítják, hogy a fegyver szilánkjai szólnak hozzájuk és hatalmat kínálnak nekik, ha a segítségére vannak. Ezek a boszorkány(mesterek) egy rendbe tömörültek, hogy hatékonyabbak legyenek. (Soldier Warlock - The Hexblade [XGE])
  
  
• Usztalav Kutatói: Egyetemi tanulmányokat folytatott, talán már ott is tanító nekromanta varázslók, akik a saját országuk földjét és annak misztikus hatásait tanulmányozzák. Feltett szándékuk, hogy megtudják, miért olyan gyakoriak pont itt a különféle élőholtak és likantrópok. Választott mágia-iskolájuk miatt nem örvendenek túlzott népszerűségnek a köznép szemében, a nemesek pedig inkább adományozni szeretnek - de nem nekik, hanem az egyetemeknek. Azuth egyházával azonban jól kijönnek. (Sage Wizard - School of Necromancy [PHB])

Az usztalavi egyházak:

• Azuth Tudós Papjai - A Varázslatok Urának tudós papjai a köznéppel csak azért foglalkoznak, hogy kiszűrjék a tehetségeket, akiket az egyetemekre szánnak. Élvezik a misztikumra fogékony usztalavi nemesek támogatását és komoly egyetemi munkát folytatnak. (Acolyte Cleric - Arcana Domain [SCAG])
  
  
• Azuth Szilánkjai: Azuth szerzetesrendje, akik olyan mágusokból állnak, akinek a varázsereje valamiféle isteni forrásból származik. Bár közel sem biztos, hogy ez az isteni szikra valóban Azuth-tól származik, a papok által fenntartott iskolákban jó eséllyel veszik észre az ilyen egyedeket és szervezik be az egyházba, ahol aztán elmélyülnek a Varázslatok Urának hitében és eszükbe sem jut, hogy másnak tulajdonítsák mágikus képességeiket. (Acolyte Sorcerer - Divine Soul [XGE])
  
  
• Kelemvor Békehírdetői - A Holtak Őrzőjének papjai a béke és az önmagunkkal megbékélés prédikátorai Usztalav földjén. Mérsékelten népszerűek mind a köznép, mind a nemesség köreiben, de áldásos hatásuk, amivel viszályokat csitítanak el, tagadhatatlan. Fő mottójuk, hogy a halál utáni békét már a halandó életben is meg lehet találni, ha a fontos dolgokra koncentrálunk a viszálykodás és széthúzás helyett. (Acolyte Cleric - Peace Domain [TCE])
  
  
• Kelemvor - A Bosszú Angyalai: Kelemvor egyházának kicsiny, de hatékony ága. A béke érdekében prédikáló papok ellenpólusai, akik akkor jutnak szerephez, amikor a prédikátorok kudarcot vallottak. Ha szavakkal nem sikerült célt érni, az okozott kárt az Angyalok fogják megtorolni. Ugyanígy rájuk hárul az a feladat is, hogy leszámoljanak azokkal az emberi és nem emberi szörnyetegekkel, akikkel máshogy nem lehet dűlőre jutni. Mások békéje érdekében a sajátjukat áldozzák fel. (Acolyte Paladin - Oath of Vengeance [PHB])
  
  
• Loviatar Egyesítő Fájdalmának pásztorai - A Szenvedő Szűz papjai az Egyesítő Fájdalom képviselői, akik vallják, hogy az egységesen mindenkire mért testi és lelki fájdalom összekovácsoló ereje felülmúlhatatlan. Elméletüket a Suttogó Zsarnok ellene háborúban igazolták is, így a köznép a mai napig vezetőkként tekint rájuk. A nemesség tart tőle, hogy a papok ellenük fordítják fanatikusság kovácsolt paraszti seregeiket, így ők is támogatják az egyházat - na meg olyan is akad, aki sötét hajlamait az istennő kegyéből élheti ki. (Acolyte Cleric - Order Domain [TCE])
  
  
• Loviatar Flagellánsai: Loviatar szerzetesei, akik a fizikai harcot és az azzal járó fájdalmat a lelkük edzéseként fogják fel. Egyszer akolitaként kerülnek be a rendbe, ahol válogatott (ön)kínzásoknak vetik alá őket. Akik jól tűrik a fájdalmat, azok a Flagellánsok közé kerülnek, akiket a fizikai fájdalom már nem érint meg és egy idő után képesek a meggyötört porhüvelyük helyett az asztráltestüket átléptetni a fizikai világba. (Acolyte Monk - Way of the Astral Self [TCE])

Grog

Zsoldos, harcos, hadmester

Grog könnyen megjegyezhető nevét akkor választotta, amikor klánja Földseb-hegység-béli otthonát elhagyva az emberlakta Impiltur királyságába indult, hogy pénzt keressen és saját zsoldoscsapatot alapítson. Őseivel ellentétben ő mindenféle mesterséget csak mint unaloműző elfoglaltságot kezelt, igazából a harcokban érezte otthon magát. Sajnálatára klánja tárnái a békés helyek közé tartoztak, így úgy döntött, ha a harc nem megy őhozzá, hát elébe megy.

Az emberek vidékén első megbízása egy testőri munka, amiben egy befolyásos és gazdag kereskedőcsalád két kalandvágyó gyermekére kellett vigyáznia. Így csatlakozott Titániához és Bernáthoz, azok önként vállalt küldetésében.

Bernát

Köztörvényes bűnöző, zsivány

Lyrabar város szülötte, családja a Hurakl kereskedő-família helyi ágához tartozik. Bernát sosem volt túl lelkes, ha a kereskedelemről vagy bármiféle munkáról volt szó, jobban szerette a könnyű, gyors pénzt. Felcseperedve hamar rossz társaságban találta magát: a helyi tolvajcéhnek kezdett dolgozni verőemberként majd mindenesként.

Lyrabar alapvetően törvénytisztelő városában azonban a fiatal, rutintalan zsiványt többször elkapták és csak a családja befolyájának köszönhette, hogy nem került bitóra. Jól is jött neki unokatestvére, "Titánia" kérése, hogy segítsen neki megtalálni közös kuzinjaikat.

Titánia

Tudós, Zsivány, Misztikus Trükkmester

Titánia Lyrabar városban született. Szülei a helyi, főként kereskedők által fenntartott Tudástár Akadámia nevű intézmény tanárai. Lányukat hasonló pályára szánták, ám ő túlságosan nyughatatlan volt ahhoz, hogy a fenekén ülve, könyveket lapozgatva gyűjtse magába a tudást. Látni szerette volna a világot, így "Titánia" álnéven vállalt mindenféle munkát, amiben bőven akadt olyan is, ami a törvényesség határát súrolta.

A várost végül mégsem ezért hagyta el, hanem hogy felkutassa unokatestvéreit, gyermekkori játszótársait, Sharwyn-t és Bradford-ot a Hurakl-klánból. Ezzel a céllal indult Fájdalmastölgy falvába, kuzinjai szülőhelyére, ahol gyermekkora több nyarát töltötte másik unokatestvérével, Bernáttal és ahol rokonait utoljára látták.

Gyűrűsvár kampány - A Sóbánya Ura, 2-3. rész (6-7. játékalkalom)

Az alábbi beszámoló ezúttal az egyik karakter szemszögből készült, mivel a játékos magára vállalta, hogy ír egy beszámolót. Itt-ott kiegészítettem az írását olyan információkkal, ami fölött a csapat talán elsiklott, de azt hiszem ennyi engedményt még tehetek egy hétköznap késő éjszaka játszó partinak, különösen ha a feljegyzéseket egy Éleselméjű (keen mind) képességgel bíró karakter játékosa jegyezte le. ;)

Orthil

Unalmasan telnek a napok, ahogy haladok egyre bentebb a kontinens belsejébe. Pajzsföldek teljesen széthullottak, helyi urak, hatalmasságok, próbálják pozíciójukat megerősíteni. Igaz sokan nem többek közülük, mint helyi erőemberek, bandavezérek.

Orthil falvához érkezvén, már messziről látható volt, hogy valami készül itt. A helyiek a falu egy pontján gyűltek össze, és éppen tömeges kivégzéshez készültek. Nagy volt a lárma, a nép vért kívánt. Csak hosszas kérdezősködés után derült ki hogy a bűnösök a helyiek kárára sok rosszat követtek el, de néhány hősnek hála sikerült őket a törvény (a helyi ítélkezés) színe elé állítani. Muszáj voltam megvárni a műsor végét, mert helyieket még a pénz ígérete sem csábította el a műsortól. A tömegben bolyongva azonban találkoztam pár különös alakkal, kiktől kaptam útbaigazítást, és a szálláskeresésben is segítettek: a falu melletti erődben ajánlottak fel egy ágyat, ahol megpihenhetek. Ők voltak Norren, a fél-elf bárd és Krowden, a sötételf vándor. Mint kiderült két másik társuk, Xantus atya, Híróniász papja és Tordek, Moradin törpe bajnoka az akasztásban, pontosabban az azt megelőző esetleges gyónásban és utolsó kenetben,  valamint az elhalálozást követő temetésben segédkeztek. A falu melletti erődben találkoztam Sir Tobias és Sir Frank lovagokkal a Pajzsföldek Szent Védelmezőinek rendjéből. Ők már bevették magukat az épületbe, de még így is sikerült szobát találni. Az est hátralevő részében elbeszélgettem a zsoldosokkal és több helyi érdekességről is információk birtokába jutottam. Az egyik, hogy valahol nem messze van egy Sátorváros nevű hely, amit egy magát Polgármesternek nevező személy vezet. Üde ékessége lehet ennek a káosszal fertőzött területnek. A másik pedig az Orthil melletti sóbánya, ahová valami okból kentaurok egy csoportja vette be magát. A kalandozók és a lovagok rövid megbeszélés után végül úgy döntöttek, hogy addig nem állnak tovább, amíg nem derül ki mit akarnak itt a "lovak". Ebbe ugyan nem szóltam bele, de úgy gondoltam megér pár nap kitérőt míg utánajárunk ennek, úgyhogy csatlakoztam az expedícióhoz.

A sóbánya

Valamikor rég nagyon bő ásványi termést adott a bánya, azonban Iuz megszállása ezt is tönkrevágta, mint annyi minden mást. Iuz egyik papja ugyanis ide zárta be élőhalott szolgáit a későbbi felhasználás reményében. Nem is vesztegettük sokáig az időt, másnap felkerekedtünk, hogy megszabadítsuk a bányát a kentauroktól, csontvázaktól, és bármi mástól, nehogy azok a helyiek kárára legyenek. Expedíciós csapatunk elég bőséges létszámmal állt fel, ugyanis társaim egy korábbi találkozás alkalmával már szembesültek a kentaurok erejével. Lassan haladtunk lefelé a bánya bejáratának otthont adó medencébe, Xantus, Tordek, Sir Frank és Sir Tobias fedezéket biztosított jómagamnak és a falu két vezetőjének - veterán zsoldosok - a kentaurok nyilai elől. A masszív fémekbe öltözött "küldöttség" pajzsaik fedezékében haladt szépen-lassan előre, fogadva a kettő, majd a bányából előkerülttel együtt három ember-ló nyílvesszőit, melyek ütemesen csapódtak pajzson és páncélon egyaránt. Közben Norren és Krowden, kihasználva a társaik biztosította figyelemelterelést, a sziklákon, oldalt ereszkedtek a bestiák mögé. Az elf származékok oldalról vették tűz alá íjaikkal az ellenséget. Az összehangolt támadás meghozta eredményét: rövid csata után utunk szabad lett a bánya belseje felé. (A falu két elöljárója itt köszönte szépen a lehetőséget, és inkább a bánya bejáratát is rejtő medencében lévő őrtoronyban őrködéssel folytatták kalandjukat.)

Odalent

A vésett járatokon keresztül elkezdtük bejárni a teléreket. Utunk során még egyszer találkoztunk kentaurokkal, akiknek azonban már nem volt sietős a dolguk: holtan hevertek az egyik járatban. Nem volt nehéz felfedezni haláluk okát, ugyanis ugyanebben a járatban megtaláltuk Iuz papjának reménybeli élőholt seregét - szerencsénkre már csak darabokban. Láthatóan a lovak és az élőholtak összecsapása mindkét fél számára veszteséggel járt.

A bánya felderítése alatt találtunk egy a helyszínhez teljesen idegen járatot, melyet két lebegő – lángoló koponya őrzött. A figyelmeztetésre fittyet hányva Xantus atya és Tordek megrohamozta a koponyákat. Az általuk okozott tűzrobbanásokban épphogy nem maradtak ott nyomban. A tűzgolyót látva a két elf-fajzat tétovázott és inkább az íjaikat emelték célra, mintsem közelebb menjenek a koponyákhoz. A két lovag bátorsága és harci tapasztalata azonban megmentette a helyzetet: hamarosan a két koponya is a földre zuhant. Mivel a lények meglehetősen ismerősek voltak számomra, kutattam az emlékezetemben, hogy mit tudhatok róluk. Nem csalódtam magamban, valóban olvastam ezekről a varázshasználók földi maradványaiból készített élőholtakról, melyek legfőbb tulajdonsága a tűzgolyók hajigálásán túl, hogy az őket létrehozó mágia újra és újra föltámasztja őket. Próba-szerencse alapon Xantus atya néhány üveg szenteltvize landolt rajtuk, majd türelmetlenül vártuk, hogy néhány óra után visszatérnek-e az élőholtak sorába. Nem tették és így szabaddá vált az út mélyebbre.

A bánya mélyén, női combok között

Ezek a járatok némileg elütöttek az eddigiektől, sokkal régebbiek, sokkal… idegenebbek voltak. A falakat domborműves ábrák borították, ábrák melyek férfiakkal üzekedő nőket ábrázoltak, de mindegyiken a férfi volt a kiszolgáltatott. Leérve egy nagyobb csarnokba elém tárult az eddigi legfurcsább látvány, amivel találkoztam. A két tovább vezető út egyike végül egy nagy tóhoz vezetett, melynek mélyéről fehér fény áradt felfelé. A másik járat azonban jóval groteszkebb volt: egy nyílás, melynek két oldalán perverz faragvány. Az egész széttárt női combot ábrázolt, a nyílás volt a… no nem részletezem tovább. A tavat vizsgáltuk meg először (vonakodtunk a kő-lábak közé merészkedni): erősen sós, és belenyúlva azt az érzést keltette mintha húzna lefelé. Innen később nehezen sikerült egy hosszúkardot fel húzni. (+1-es hosszúkard, mely fehér fénnyel világít, azonban e kedvező adományokat csak akkor bírja viselője, ha érte vér a pengét - hogy erre pontosan milyen módon kell sort keríteni, az nem derült ki).

Végül rávettük magunkat, hogy belépjünk a perverz szentélybe. Néhány újabb helyiség után egy kör alakú teremben, ahonnan már nem vezetett út tovább, egy hatalmas oltárral találtuk szembe magunkat. Az oltár egy démonikus női alakot ábrázolt, mely előtt kitekert pozíciókban férfiak hevernek, kezeikkel a szobor felé nyúlva. A kompozíció egy része úgy volt megalkotva, hogy több kézen egy hatalmas tálca feküdt, mintegy felajánlásként. A tálcán aranypénz volt egy kupaccal. Próbáltuk kitalálni, megfejteni a szobor rejtélyét, de ehhez fejben már mindenki fáradt volt. Frissítő tornaként inkább felkutattuk a bányában a maradék élőholtakat és kardélre hánytuk őket, majd visszatértünk a faluba pihenni egyet.

Következő nap kutatásunkat rögtön a szobor – oltárnál kezdtük. Megszólítva a mágia erőit bepillantást nyertem a szobor mélyén lakozó erőbe, ami igazából… ...egy gyönyörű nő. És innen talán nem is részletezném tovább a napot. Próbáltuk megfejteni, pusztítani, erővel, mágiával, hittel, sikertelenül. Úgyhogy Xantus atya irányításával inkább lefalaztuk a járatot.

A démonikus nő

Hosszú órákon keresztül is nyomozásunk, tapogatózásunk nem sok eredményre vezetett. Feltehetően még a korábbi démoni szövetség - a Szarvas Testvériség - idejéből származó kegyhely. Az biztos, hogy áldozatot bemutatva lehet növelni az erején. Varázslatom nem várt hatása képen bepillantást nyertem abba is, hogy mit csinál éppen a túlvilági asszonyszemély: féldémon (cambion?) szolgálói és tiefling amazonjai körében várja a lehetőséget, hogy ismét hatalmat gyakoroljon világunkra. Még folytattam volna a seregszemlének kinéző gyülekező megfigyelését, ha a démon rám nem emeli igéző tekintetét. Mivel éreztem, hogy még így, közvetve is a befolyása alá kerülök, így inkább megszakítottam a mágiát, csak hogy a következő napokban sóvárogva gondoljak a démoni perszónára.

A bánya befalazását követően nem sokáig volt nyugalmunk, mert visszatértek a kentaurok. Többen, mint eddig és nyomban elfoglalták a bányát. Személy szerint én nem akartam harcolni velük, mert két-három is nagy kihívás volt belőlük nem pedig húsz, amennyi most özönlötte el a sóbánya környékét. Délután érkeztek, Krodwen éjszaka kikémlelte őket és úgy látta egy részük mintha a korábbiaknál komplexebb démonikus mintákat viselne. Mivel a harc értelmetlennek tűnt, inkább a helyi folklór és történelem felé fordultam, hátha ad valami segítséget a démoni kentaurok ellen. Így Orthil történelmének a mélyéről előástuk Lord Gusztavuszt, a falu alapítóját. Kriptájában imát mondtam hozzá, hogy ha hajlandó térjen vissza és segítsen megvédeni a faluját mert nagy veszély fenyegeti. Bár szinte semmit nem tudtam istenéről, Telchur-ról, a tél és a fagy ősi istenéről, látnoki képességemmel felidéztem a jövő (vagy talán a múlt?) egy részletét, amiből éles elmémmel sikerült egy rövid ima-foszlányt megjegyeznem. Ez elégnek bizonyult. Ő maga ugyan nem, de az ima-mágia hatására a sírja feltárult, amiből mintegy ajándékként elvehettük a kardját. (+1-es fagypenge, mely drágakövekkel - aquamarinokkal még további hatásokkal ruházható fel, ám használata után a viselőjének ki kell bírnia Telchur pillantását. Újabb rejtély, hogy ez mi is lehet...)

A sors fintora, hogy amikorra végeztünk a kriptával, a kentaurok távoztak a bányából, csak a szétzúzott oltárt hagyták hátra maguk után. Amiben korábban mi sehogy sem tudtunk kárt tenni.

Összegzés képen elmondhatjuk, hogy Orthil helyzete jelenleg stabil. Új helyi erők kezdik szilárdítani uradalmukat, talán a bányát is újra beindítják. Pár hónapon belül már biztosan élénkebb lesz a kereskedelem is erre. Az erőd katonáknak adhat otthont, hogy helyi bázisként innen folytassák a harcot Iuz megmaradt erőivel. A bánya nem veszélyes többé. nem lakják sem csontvázak, sem gonosz démoni oltár nem befolyásolja. Így utólag belegondolva, a kentaurok démoni tetoválásai talán csak védő tetoválások, rajzolatok voltak... Mi pedig nyugodtan indulhatunk Sátorváros felé!