Gyűrűsvár kampány - A Sóbánya Ura, 1. rész (5. játékalkalom)

Szorgos mindennapok

Kedvenc kalandozóink jópár napot pihentek az előző kalandjuk óta. Tordek és Krodwen napjai csendesen teltek. A törpe láthatóan nehezen találja a helyét a várban az emberek között, leginkább Xantus atya társaságát kedveli, akinek az övéhez hasonló az értékrendje és küzdőstílusa.

A sötét tünde sem a közvetlenségéről híres, amikor nem Erdan hercegre vigyáz - márpedig a várban nagyon nem kell rá vigyázni - akkor a várban megforduló kereskedőkkel beszélget. Egy újabb karavános erősítette meg, hogy keletre van egy sátorváros, amit a titokzatos Polgármester ural. Új hír volt számára - és mindenki más számára is a várban - hogy egy pár napi járóföldre lévő sóbánya ismét üzemel.

Xantus atya és Norren napjai aktívabban telnek. Hiróniász papja a korábban zsákmányolt fegyvereket feláldozva próbálta ismét megszentelni Gyűrűsvár kápolnáját. Ez korábban is Hiróniásznak volt szentelve, ám a várúr - egyben Hiróniász paplovagja - halála óta üresen állt. A küzdelemben a gonosztól elragadott fegyvereket a Vitézség Istene méltó áldozatnak találta, így Xantus atya újjá szentelhette a kis templomot. Bár a felújítás még ráfér (jelenleg meglehetősen puritán és ütött-kopott), de már betölti eredeti funkcióját: szent terület a jóság bajnokai számára! A rövid és hivalkodásmentes ceremónián a csapat mellett tiszteletét tette Linda úrnő, Merida és Erdan herceg is, valamint néhány várkatona. (Kasszandra, Nerull papnője később gratulált...)

Norren főként a két hölgy, Merida és Kasszandra társaságában töltötte az időt. Nem lepte meg, hogy kettőjük közül Merida volt a barátságosabb. Mint kiderült a fiatal tenh-i nemes azért jött Gyűrűsvárba, hogy valós harci tapasztalatot gyűjtsön és felkészüljön a hadjáratra, amikor a seregek megindulnak otthona felszabadítására. Fiatal és optimista, de tudja, hogy hosszú még az út mind előtte, mint Tenh többi lakója előtt, mielőtt fegyvert ragadhatnak hazájukért. Vele ellentétben Kasszandra sokkal titkolózóbb volt a múltjával kapcsolatban. Norren nem tudta kihúzni belőle, hogy az Iuz elleni harcon kívül más kötődése is van-e a környező területekhez, vagy hogy mi más motiválja a rivális hit gyilkolásán kívül. A Nerull papok veszett hírére a koponya-mintára festett arcú papnő még nem szolgált rá, de egyértelművé tette, hogy számára az élet azon pillanatai, amikor nem oltja ki egy Iuz-hívő életét csak a várakozás percei.

Gyülekező!

Linda úrnő újabb gyűlésén a csapaton kívül a tünde herceg és Belissica két küldötte is részt vett. Az aktuális problémák közül (a kőbánya meglátogatása-felfedezése, a Polgármester sátorvárosának meglátogatása és szándékainak kipuhatolása, az újraindult sóbánya felfedezése) a csapat a sátorváros felkeresését választotta. Az úrnő pillanatnyilag nem tudott nekik pénzbeli jutalmat ígérni, de a szokásos alkun (a feladat elvégzése alatt szerzett zsákmány a csapatot illeti) túl felajánlotta, hogy ha a titokzatos Polgármesterrel jól alakulnak a dolgok, a csapat hivatalosan is Gyűrűsvár nagyköveteként léphet fel. Ez a lehetőség leginkább Norren-t villanyozta fel - bár őt is csak mértékkel - a többieket jobban vonzotta a senkiföldjén várható "esetleges" csetepaté lehetősége.

Úton

A sátorvárosig tartó utat jó egy hétnek becsülte a csapat a kereskedők beszámolója alapján. Próbáltak lovakat kunyerálni az úrnőtől, de nem jártak sikerrel. Így maradt a már jól bevált gyaloglás.

Hogy a tíz napnyi élelemmel takarékoskodjanak, útba ejtették az egyik Gyűrűsvárhoz tartozó falut, ahol a számításuknak megfelelően megvendégelték őket. (Mivel korábban az itteni elöljáró lepaktált a kultista-banditákkal, Ádám előző karaktere, a félork Arg, néhány még általa is toborzott és kiképzett katonával rendett tett és azóta ő a falu vezetője - mindez "műsoridőn kívül" történt.)

További két nap út a dombok között, majd felhangzott a várva-várt csatazaj! A társaság a legközelebbi dombtetőre rohant, hogy megszemlélje mi történik: a dombok között két lovag harcolt négy ember-ló lénnyel - ez utóbbiakat Norren magabiztosan kentaurként azonosította. A lovagokon Xantus atya a Pajzsföldek régi címerét vélte felfedezni, ami neki elég is volt, hogy meginduljon lefelé a dombról és egy fénylövedékkel (Guiding Bolt) bizonyítsa pártállását. A lent küzdő felek egy pillanatra lefagyta, mert ők sem tudták, hogy a frissen érkezők kinek a pártján szállnak be a küzdelembe, de az égett lószőr szagára mind a lovagok, mind a kentaurok villámgyorsan kapcsoltak: a páncélosok eget rengető "A Pajzsföldekért!" kiáltással sarkantyúzták támadásra csataménjeiket, a kentaurok pedig kettéoszlottak, ketten a lovagokkal vették fel a harcos, ketten pedig az érkezőktől tisztes távolban célra emelték íjaikat.

A kalandozók részéről a tündevérűek, Norren és Krodwen viszonozták a nyílvesszőket, míg Xantus atya újabb fénylövedék mellett, Tordek pajzsnának védelmében kimérten közelített. Hátul a lovagok kiegyenlített adok-kapok játékba kezdtek a másik két bestiával. Néhány lövésváltás után a kentaurok megunták a dolgot, ledobták íjaikat és pikáikat a törpének és a papnak szegezve rohamra indultak. Xantus atya komoly sebet kapott, ahogy támadója teljes súlyát és lendületét beletette a támadásba, Tordek pajzsáról azonban szikrát hányva csúszott le a pika hegye. Az ember-ló rohamát távolban hallható mennydörgés - vagy üllőn csattanó kalapács? - és a törpe bajnok harci kalapácsa állította meg. Sorsát Hiróniász papja pecsételte meg, aki miután lesúlytott kalapácsával, itenének erejével még visszakézből is odavert ellenfelének. Mindeközben Krodwen - a szemét vakító napfény ellenére - is több nyílvesszőt küldött prédájául választott ellenfelébe, Norren pontos lövései pedig végeztek vele. A háttérben a lovagok is több sebből vérezve ugyan, de legyőzték egyik támadójukat. Az utolsó bestia menekülőre fogta, de nyílvesszők és egy fénylövedék végzett vele.

A lovagok - Sir Tobias és Sir Frank - köszönete mondtak a segítségért. Elmondták, hogy a Szent Védelmezők Lovagrendjéhez tartoznak. A szerencsés túlélők közé tartoznak, az utóbbi időkben a Nyr Dyv nevű beltenger partvidékén hadakoztak. Ott most nagyjából béke van, ám ők nem tudtak nyugton ülni, tudván, hogy otthonuk a gonosz igáját nyögi, így nekiindultak, hogy felfedezzék mi van északabbra. Ők is hallottak a sóbányáról, így arra vették az irány. Hallottak róla, hogy a kentaurok szokatlanul agresszívak lettek. Amikor látták őket közeledni próbáltak barátságosak lenni, de az ember-lovak kérdés nélkül támadtak.

A csapat rövid egyeztetés után megállapodott a két lovaggal, hogy velük tartanak a szegről-végről útba eső sóbányához. Újabb két nap séta, mire elérték a bányát kiszolgáló falut. Mivel nem voltak biztosak benne, hogy a falubéliek barátságosak, így a már jól bevált megfigyeléshez folyamodtak. A drow és a dalnok felváltva kémlelték a települést, míg a vértes szakosztály a megfigyelő domb környékét biztosította. Jó két nap alatt leszűrték, hogy a falut egy csapat harcos uralja, akik nem bánnak túl jól a helyiekkel, már-már rabszolgaként bánnak velük. A harcosok vezére egy nagydarab fickó két karddal és féltucat harci kutyával az oldalán. A bányát viszont láthatóan nem használják, mivel semmi mozgás nem volt arra a faluból. Kikémlelték az éjszakai őrségváltást is, és úgy döntöttek, hogy a következő este Norren és Krodwen behatolnak, lerendezik az őrség nagyját egy valakit pedig elfognak, hogy kivallatásával több információt szerezzenek. A tervük bevált: Norren altatás varázslata álomba ringatta a négyfős őrség felét. A harmadikkal Krodwen pengéi végeztek és a negyedik sem húzta tovább - mielőtt kiálthatott volna, a sötét tünde kardmarkolata őrá is álmot hozott.

A vallatáskor Tordek elővette a kevésbé kedves énjét és egy vaskesztyűs pofon után, harci kalapácsára támaszkodva tette fel kérdéseit. Az elfogott katona pontosan tudta, hogy miféle szituációban van és ha kedves az élete, akkor együttműködik. Beszámolt arról, hogy összesen két tucat zsoldos ("Pontosabban már csak húsz..." - jegyezte meg a féltünde) van a faluban. A vezetőjük egy Brolin nevű veterán. Mindannyian a Félelmetes Narzugon szolgálatában vannak, aki Iuz ügyeit kívánja előmozdítani. A falusiakkal bányásztatja a sót, aki pedig kidől, az Iuz új élőholt seregét gyarapítja, ami a gonosz pap szintén a bányában gyűjt. Pontosabban tette ezt eddig, mert pár napja egy csapat kentaur támadta meg a bányát. Az ott lévő őröket megölték. Narzugon nem bocsátkozott velük harcba, tanítványait a közeli sátorvárosba küldte még több zsoldosért. Elmondta, hogy Narzugon a falu melletti kisebb dombon lévő erődített házban tanyázik csatlósaival, a veterán zsoldossal, annak kutyáival és néhány lóval. A csapat az előadott információ mennyiségét elégségesnek ítélte, így a foglyot csak leütötték.

A terv gyorsan megszületett. A lovakat el kell tulajdonítani és a jó ügy érdekébe állítani - vagyis a parti fog rajta utazni. Mivel nem tudták, hogy Iuz papjának mekkora a hatalma, a vértes szakosztályt sikerült lebeszélni a frontális támadásról. Tudták mikor érkezik az aznap éjszakai váltás, így néhány köpennyel a csapat négy tagja álcázta magát, a többiek pedig a házak között vártak. Az álca elégséges volt, sikerült rajtaütni a váltáson és végezni velük, mielőtt riadóztathattak volna. Az erődített ház udvarán belül őrködő, félálomban lévő katonák sem jártak jobban. Mondani sem kell, hogy a drow Krodwen élen járt az éjszakai rajtaütés kivitelezésében. (Norren nem is tudta, hogy örüljön vagy sajnálkozzon, hogy az amúgy türelmes és higgadt sötét tündének mennyire a vérében van a gyors és csendes gyilkolás...). A lovak elkötése problematikus volt, mivel az utazólovakon kívül egy bősz harci mént is találtak az istállóban. Ugyan tisztes távolság tartásával sikerült kordában tartani, de szöszöltek annyit, hogy az amúgy inkább éjszaka aktív Narzugon észrevette őket. A lovakkal épp távozófélben lévő csapat így Iuz papjával, a veterán harcossal, hat kutyájával és még két katonával találta szemben magát a szűkös udvaron.

Egyik fél sem szaporította a szót. Bár Narzugon próbált valami sötétet és félelmeteset mondani, szavait elnyomta a rohamozó Sir Tobias és Sir Frank, valamint Tordek és Xantus atya páncéljának hangja, az éjszakába pedig "Hiróniász!", "A Pajzsföldekért!" és "Megdöglötök, disznók!" kiáltások hasítottak. A harc nem tartott sokáig. Bár Iuz papja rövid időre varázslattal megbénította a két lovagot, Xantus atya és Tordek hamar lerendezte a páncélját nem viselő Brolint, akinek a kutyái szóhoz sem jutottak, leginkább azért, mert Norren újabb álomvarázsának hatására az igazak álmát aludták, miközben gazdájuk az életéért küzdött. Látva a Narzugon körül kialakult tumultust, Krodwen a két őrrel vette fel a harcot, de azok nem igazán voltak ellenfelei álmosan egy nekihevült sötét tündének. A csapat így különösebb erőfeszítés nélkül szecskázta fel a falu zsarnokait.

Odabent megtalálták a maradék zsoldost, akiket fogságba vetettek. Zsákmányként magukhoz vették Narzugon pénzes ládikáját, de az igazi kincs a gonosz pap fekete teljes lemezvértje volt, ami Xantus atya legnagyobb örömére nem volt elcsúfítva Iuz szimbólumával, így Hiróniász papja büszkén feszíthet benne.

Reggel megkeresték a falu eredeti elöljáróját és ismertették vele a felszabadítás tényét. Rajta és a többi falusin is eufórikus érzés lett úrrá, amit korábbi zsarnokaik, a zsoldosok felakasztásával koronáztak meg. Bár ez igazán egyik kalandozónak sem tetszett, úgy gondolták nem az ő feladatuk ítélkezni. A zsoldoscsapat egyetlen túlélője a korábban elfogott tag, akinek felajánlották, hogy a sóbányában lévő kentaurok ellen harcolva bizonyíthat az életéért...

FOLYTATJUK...