Gyűrűsvár kampány - A Kultisták Barlangja (4. játékalkalom)

Bevezető

Jó pár hónapja, megy már a kampány egy meglehetősen lassú menetben: gyakorlatilag havi egy játék jön össze. Emiatt megkérdeztem a csapatot, hogy mennyire tartják vállalhatónak a többkarakteres játékot. Bár én találtam ki, hogy így legyen, a tapasztalatok alapján arra jutottam, hogy a ritka játékalkalmak miatt nem fog menni. Mielőtt azonban lefújnám, azért megkérdezem a csapatot is. A válasz nem meglepő, mindenki azt mondja, hogy maradjuk az egy karakter - egy játékos felállásnál, így legalább ritkább játékalkalmak mellett is lesz fejlődés. Nincs is ezzel gond, azonban a csapat jelenlegi felállása elég egyoldalú: három közelharcos. Földobtam a lehetőséget, hogy a sokoldalúság érdekében lehet "SPAR Budget" módban karaktert váltani, vagyis a faj-kaszt ritkaság figyelembe vételével, a TP megtartása mellett új karaktert hozni. A félork harcos játékosa élt is a lehetőséggel, így helyette egy félelf bárd csatlakozott a csapathoz. Továbbá érkezett egy régi-új játékos is, akivel anno együtt húztuk-vontuk a M.A.G.U.S. szekerét. Most kedvet kapott a D&D-hez, így már négy stabil játékos van a partiban! :)

(Az írásokban dőlt betűvel az NJK-k, vastag betűvel a JK-k nevei szerepelnek.)

A Bál

Mivel a csapat korábban nem foglalkozott Gyűrűsvár diplomáciai ügyeivel (nem is gondoltam, hogy egy népi hős félork, egy egykori katona törpe és Hiróniász papja érdekelt lenne ebben :) ), így Linda úrnő sűrű levelezésben volt Fényes Tekintélyű Belissica Bárónővel, Urnst Báróságának uralkodójával. A nemes hölgy mindenképpen vendégül szerette volna látni Linda úrnőt és kíséretét, aki minduntalan azzal bújt ki a látogatás alól, hogy a vár ügyei nem teszik lehetővé, hogy napokra távozzon. Azonban nem akarta elveszíteni a bárónő bizalmát és pénzügyi támogatását, így felajánlotta, hogy szívesen vendégül látja őt és kíséretét. Belissica válasza nem késett, megüzente, hogy egy kisebb diplomáciai küldöttséget indít útnak.

Linda megkönnyebbült, hogy nem a bárónő jön, mert úgy érezte, hogy nem tudná kellő pompával fogadni. (Valóban, a vár újjáépítése még folyamatban, bármilyen fényűzésnek még csak nyoma sincs.) Úgy döntött, hogy szűk körű fogadás helyett utcabált, pontosabban várudvar bált fog tartani, amire bárkit szívesen lát. Meginvitálta a korábban érkezett tünde herceget, Smaragdlevél Erdan-t és annak testőrét, a sötét tünde Krodwen-t is. 

Az esti esemény délutánján meg is érkezett a küldöttség - griffháton! A küldöttség vezetője a bárónő fővadásza, Gregor volt. Csatlakozott hozzá fél tucat igazi városi ficsúr, világot még nem látott nemesifiak, valamint Merida, Tenh egy menekült nemesi családjának harcos leányzója, Kasszandra, Nerull papnője, aki a bosszúvágyát szeretné kiélni Iuz hívein és Norren, a félelf dalnok.

A bál jól sikerült. A fiatal nemeseket hamar kiütötte a karcos helyi pálinka, Norren mindenkivel váltott néhány mondatot és tanult pár helyi dalt a falusiakból verbuvált "együttestől". Xantus atya kihasználta az alkalmat, hogy a varázslónak kinéző Erdan-ból kihúzzon egy kis segítséget a korábban talált mágikus sisak varázserejének felderítésére (sikerrel: a sisak egy Nyelvek Sisakja, ha a viselője koncentrál, akkor megért minden olvasott vagy hallott szöveget), valamint megemlítette, hogy jó volna egy treant is valahonnan - erre azonban már csak mosolygott a tünde herceg. A törpe Tordek is tartalmasan töltötte az estét: végre rendes sört ihatott, nem csak a szokásos hígított lőrét. A szótlan sötét tünde, Krodwen, egy vendégeskedő kereskedő figyelmét keltette fel, aki meglátta benne az egzotikumot és mindenképpen faggatni akarta - nem sok sikerrel. Krodwen viszont megtudta, hogy a vártól keletre, jó egy hétnyi gyaloglásra egy sátorváros van, amit a Polgármester néven nevezett alak irányít.

A látogatás maradéka eseménytelen volt. Linda úrnő körbevezette a vendégeket a várban és kilovagoltak a környékre, majd a még mindig másnapos nemesek hamar nyugovóra tértek. A csapat másnap reggel indult vissza griffháton, Merida, Kasszandra és Norren azonban a várban maradtak, hogy Linda úrnő segítségére legyenek.

A Kultisták Barlangja

 A vendégek távozása után Linda úrnő ismét "konzoltációt" tartott. Jelenleg két megoldásra váró feladatot látott. Az egyik a már sokat emlegetett kőbánya kérdése, a másik pedig a falvakban toborzó banditák problémája. A csapat úgy gondolta, hogy ideje lezárni a kérdést a haramiákkal. Xantus atyához és Tordekhez csatlakozott még Norren és Krodwen, így négyen vágtak bele a kalandba. (Pontosabban hárman, mivel Tordek játékosan befutott ugyan, de el is kellett mennie.)

A sötét tünde vándor javaslatára nem mentek be a faluba, ahol korábban a banditák tevékenységét tapasztalták, hanem egy közeli dombról figyelték meg jó két napig. Úgy tűnt a falu teljesen normális életet él: a helyiek dolgoznak, este kicsit kieresztik a gőzt, majd másnap folytatják. A megfigyelést és a türelmet siker koronázta, mivel a második nap délutánján kiszúrtak két fickót, aki láthatóan nem helyi volt. Rövid időt töltöttek az elöljáró házában, meg két jól megpakolt hátizsákkal távoztak. A csapat tisztes távolból követte őket.

A falutól jó egy napi járóföldre, egy dombok közti barlangba vezetett a két ismeretlen útja. A csapat ismét a várakozás mellett döntött. Az éjszakai őrszem észre is vette az ökör húzta kordét, amit csuhások és fegyveresek kísértek. A szekérről úgy féltucatnyi rabszolga került elő, akit fogva tartóik bekísértek a barlangba. A kalandozók ekkor elérkezettnek látták az időt a behatolásra. Bár kívül, a dombok közt nem volt őrszem, belül jól szervezett őrségbe botlottak. Véres küzdelem bontakozott ki, amiben csak a szerencsén múlott, hogy Gyűrűsvár emberei nem hagyták ott a fogukat. Végül a fegyveresek vezérének halála billentette feléjük a mérleg nyelvét, a többi martalóc a barlang belsejébe menekült. Mielőtt követték volna őket, a kalandozók felderítették a többi helyiséget: lakószobát, konyhát, élelmiszerraktárat találtak - valamint egy mellékfolyosó végében lévő szakadékban egy lovag csontvázát. Éppen maradt, címeres kardját magukhoz vették.

A barlang alsó szintje meglehetősen kihaltnak bizonyult, egészen egy masszív kétszárnyú ajtóig. Itt a csapat azt sejtette, hogy a korábban elmenekült banditák és a kint látott csuhások lehetnek. Próbáltak haditervet készíteni, hosszú elmélkedésüket azonban a kétszárnyú ajtó kitárulása megszakította.

Az ajtóban egy lila bőrű, bronz vértbe öltözött csápszakállas alakot pillantottak meg, aki nekik szegezte kiegyenesített kaszáját és közölte velük, hogy eljött pusztulásuk órája. A csapat korábbi harcban szerzett sebeik ellenére sem futamodott meg és felvették a harcot a lénnyel. Xantus atya, bízva Hiróniászban, a hősiesség és bátorság istenében, félelmet nem ismerve fogadta és viszonozta a lény támadásait, míg Norren és Krodwen varázslatokkal és nyílvesszőkkel ostromolták. A lény meglehetősen ellenállónak bizonyult minden támadással szemben, de Xantus atya kitartása meghozta gyümölcsét és a sötét tünde vándor egy pontos nyílvesszője után a lény lilás füstben, egy sejtelmes "Találkozunk még!" búcsúzás közepette eltűnt.

Az ajtó mögött aztán megtalálták a maradék fegyverest és csuhást: valamiféle démoni gömböt tápláltak életerejükkel önkívületi állapotban, a korábban látott rabszolgákkal együtt. A csapat kimentette a még élő foglyokat, egy túlélő kultistát pedig kivallatás céljából szintén magával vitt. Xantus atya egy jól irányzott csapással megsemmisítette a gömböt, ami viszonzásként olyan erővel vágta a falhoz, hogy a pap eszméletét vesztette. A kalandozók végül sebzetten, fáradtan, erőtartalékaik végére érve emelkedett ki a kultisták barlangjából, hadizsákmányként magukkal víve az ökrös kordét is. Gyűrűsvárba menet kifaggatták a kultistát, aki elmondta, hogy a vezérük szerezte valahonnan a gömböt, amivel mások életereje segítségével túlvilági lényeket lehetett megidézni. Mikor a csapat megfutamította a martalócokat a szektavezér mindenkit felajánlott a gömbnek, hogy meggyorsítsa a démon érkezését. Kiderült, hogy ők toboroztak banditákat is, hogy idővel egész kis sereget adhassanak a megidézett démonok mellé - aki pedig nem ment bele ebbe, annak az életereje a gömböt táplálta.

A várba visszatérve a csapat beszámolt Linda úrnőnek a történtekről, valamint átadták az elfogott kultistát. Az néhány napig élvezte Gyűrűsvár korábban óriáspóktalanított tömlöcének vendégszeretetét, majd Linda úrnő példastatuálás végett felakasztatta.

A kampányban eltelt napok száma: 35
(3 nap "bál" + 5 nap kaland +5 nap pihenés)

Dátum a kampányban: Hideghatár hava, 7. nap
(Month of Coldeven, day 7)