HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 6. RÉSZ

Egy jó éjszakai pihenés után újabb falon megjelenő betűre, egy "S"-re ébredtetek, ezzel a falon megjelenő név már a V - E - R - O - S -nál járt. Ez azonban nem aggasztott benneteket túlságosan, mivel ez még mindig csak a fele Verosianna nevének és úgy kalkuláltatok, hogy egy-két napon belül rövidre tudjátok zárni a Boronakőben garázdálkodó kísértetek ügyét.

A reggeli mellé érkezett a professzor házába Drienna Walker, az Usztalavi Boszorkányvadászok rendjéből. Állítása szerint a falu elöljárói már régebben jelentették a szellemjárta börtön ügyét, az utóbbi időben pedig Keller, a Kopó sürgönyözte meg, hogy kezdenek elfajulni a dolgok, azonban a nem túl jól felszerelt, de elkötelezett tagokból álló rend most tudott csak embert - pontosabban fél-elfet - küldeni a feladatra.

Walker, Usztalav Ranger

A "szegényesen felszerelt rend" történet mondjuk gyanús volt nektek, látva Drienna egzotikus, rúnadíszes pisztolyát, azonban a sebesség, ahogy a frissen érkezett hölgyemény a Kendra által felkínált reggelit és bort fogyasztotta, miközben elmeséltétek neki eddigi kalandjaitokat, azért valamelyest csak alátámasztotta a mondandóját.

A rövid ismerkedés után nekiindultatok, hogy befejezzétek, amit elkezdtetek. A börtön földszintjén lévő, még nem felfedezett helyiségeket figyelmen kívül hagytátok és egyenes a múltkori, lángoló koponyákkal vívott csata helyszínére mentetek, hogy leereszkedjetek a mélységbe. Bár volt némi aggodalom bennetek, hogy mi fogadja odalent kicsiny kompániátokat, kellemes meglepetés és megkönnyebbülés volt, hogy nem egyenest kéttucat vendégmarasztaló csontváz vagy más szörnyűség karmaiba érkeztetek.

Odalent átvizsgáltátok a helyiséget, ami valaha a szállító lift érkezési helye lehetett. A tűzvész alkalmával a barlang kiégett, a liftnek épp csak a fém alkatrészei maradtak meg, így sok vizsgálni való itt nem maradt, tovább is haladtatok az egyetlen kijáraton át a következő helyiségbe. Erről rögtön megállapítottátok, hogy ide vezethetett a földszinten található, beszakad lépcső. További három folyosó nyílt innen, azonban mielőtt alaposabban körülnézhettetek volna, a teremben csontok tucatjai kezdtek parázslani és a már korábban látott lángoló csontvázakká álltak össze. Rutinosan visszahúzódtatok a már felfedezett folyosóra, azonban a nyolc csontváz lángoló lehellete így is alaposan megtépázott benneteket. Hál'Azuthnak, Drienna pisztolya meglehetősen hatékonyan írtotta az ellent, így kihúzta a csapatot a csávából.

A csontváz-incidens után a nyugati járatot fedeztétek fel először. Itt az egyik tiszti oldalszobában megtaláltátok a Koszosvízi Mészáros kísértetét. A jelenéssel nehezen boldogultatok, ugyanis ő maga sebezhetetlennek bizonyult, míg szellemkalapácsa nem csak a testet, de a lelket is próbára tette, kifáradás 3 formájában írtózatos, hasogató fejfájás képében. Ha ez nem lett volna elég, három újratermelődő szellemkoponya is fokozta a helyzetet a dobhártyaszaggató sikolynak álcázott Ádáz Gúnyolódásukkal (‎Vicious Mockery). A szellemkoponyákra fókuszáltatok, több stratégiát kipróbáltatok velük, de valahogy semmi sem akart működni. Már a szellemek össztüzében kihajogáltátok a szobában lévő koponyákat, szétszórtátok a törpe csontjait, de semmi. Végül valaki "minden mindegy" alapon leszedett még egy koponyát, aminek hatására a törpe szelleme egy kétségbeesett sikollyal eltűnt. (Nem derült ki, csak játékon kívüli beszélgetésből, hogy a törpe szellemének HP-ját a koponyák megölése csökkentette.)

A Koszosvízi Mészáros kísértete és kellemetlenkedő kiskedvencei

Egy rövid pihenő után felfedeztétek még ennek a szárnynak a maradékát, ahol megtaláltátok a kínzókamrát, amit Loviatar padlóba vésett szimbóluma díszített. Kínzóeszközök garmadáján túl megtaláltátok az egykori börtönparancsnok, Lyvar Hawkran megcsonkított holttestét, amin még díszelgett hivatalának egykori jelképe. Ezt gyorsan magatokhoz vettétek.

Mielőtt azonban visszatérhettetek volna vele Verosianna szelleméhez, Karvaly egy újabb bosszantó jelenést fedezett fel: a Gyászoló Szűz nevű vasszüzet, ami a csapdába esett Kendra Lorrimor illúziójával fájdalmas börtönébe zárta a nekromantát. Loviatarnak hála sikerült kiszednetek őt onnan, mielőtt komoly baj érte volna. Ez után visszatértetek a parancsnok özvegyéhez, aki tudomásul vette férje sorsát, átvette tőletek a börtönparancsnoki jelképet és biztosított benneteket róla, hogy ennek birtokában, ha megszabadultok a maradék két főbűnöstől, ő már könnyűszerrel véget fog tudni vetni a kísértéseknek. Újabb rövid pihenőt tartottatok itt, majd visszetértetek az alsó szintre.

A következő célpontotok az északi folyosó volt, ahol nem sokat kellett keresgélnetek a Fejező szelleme hamar előbukkant: a füstlidérccé lett egykori gyilkos szellemalakban is ügyetlenül totyogni látszott törött lábain, azonban mozgását meghazudtoló sebességgel suhan - rajtatok is keresztül! Malakiás atya és Drienna hiába állítottak fel pajzsfalat, a kísértet egyszerűen keresztülsuhant rajtuk, hogy Karvalyt vegye célba. Ő könnyebb sérülésekkel megúszta és eltávolodott a veszedelmes szellembárdtól, de Huber már nem volt ilyen szerencsés! A Fejező - nevéhez méltóan - egy természetes 20-as csapással lenyisszantotta az alkimista fejét, vagy legalábbis tette volna, ha valódi bárd van nála. A 8d8+3 nekró sebzés így is a földre küldte a törpét és csak a szívósságának köszönhette, hogy a szellemgyilkos nem tudta elszívni az életerejét és a szolgájává tenni őt! (Huber megdobta az ÁLL mentőt, így a maximális HP-ja nem csökkent nullára, ami azonnali halállal járt volna, illetve a Fejező kísértetként a maga oldalára állíthatta volna.) A talpon maradt Malakiás atya, Karvaly és Drienna össztüzet zúdított az ellenre, aki így hamar kilehelte bűnös lelkét. Vagyis annak a maradékát.

A Fejező rászolgált a nevére, még ha Hubernek piszok mázlija is volt a mentőjével! :)

Ekkor azonban már nem lehetett tovább halogatni egy komolyabb pihenőt, így visszatértetek Hollósárba - előtte a főcsarnokban lévő maradék csontokat Malakiás atya javaslatára a Fejező mély gödrébe söpörtétek, nehogy ismét jöjjenek a lángoló csontvázak - azzal a biztos tudattal, hogy van még időtök (Verosianna neve elég hosszú ;) ) és már csak egy kísértet maradt, akitől meg kell szabadulnotok: a Betűző!

Az éjszakai pihenő után még egyszer, utoljára visszatértetek Boronakő Börtönébe. Nem vesztegettétek az időt, azonnal az utolsó felfedezetlen szakasz felé vettétek az irányt. A déli szekcióban először a Betűző csapdájával kerültetek szembe, aminek hatására mindannyiótok nevének kezdőbetűi elkezdtek felvésődni a falakra. A hely átkutatása és a betűk törölgetése jól ment, bár Drienna és Karvaly kezdett belebolondulni a betű-átokba, Malakiás atya és Huber hathatós segítségével sikerült romba dönteni az illúziót. Megjelent végre a főgonosz, az egykori tűzvész és a mostani falubéli kísértések mögött álló gonosz zseni, Hean Feramin professzor, a Betűző!

A kísértet holtában is képes volt mágiát használni, aminek segítségével tűzdémon-szerű lényeket idézett meg, ő maga pedig a böröncellák közt anyagtalanul cikázva került ki a látókörötökből, miközben ellenvarázslataival szabotálta a ti mágiátokat, valamint varázslövedékeivel igyekezett hidegre tenni benneteket. A tüzet fújó és tüzes karmukkal támadó ördögöcskékkel (valójában elementálokkal, de a mefiteket könnyű alvilági lénynek nézni) eredményesen harcoltatok, Karvaly egyik varázslövedék sorozata meg is zavarta a Betűző összpontosítását, így kénytelen volt elengedni megidézett segítőit, akik saját síkjukra távoztak. Innentől egyszerűbb dolgotok volt, mivel mindenki őrá fordíthatta a reakciójával bekészített cselekvését, így még néhány környi harc után a gonosz nyelvész kísértete is a többi után távozott! Győztetek!

A Betűző létezésének "i" betűjére is pont került!

Győzelmetek után visszatértetek Verosianna-hoz, aki elmondta, hogy már nem érzi azokat a gonosz lelkeket, akik annyira szabadulni kívántak. A parancsnoki jelkép birtokában immár valóban kordában tudja tartani a többi ártó szellemet, így idővel a hely újra elcsendesül majd, csak ő marad itt, arra várva, hogy újra találkozhasson a férjével és majd együtt hagyhassék maguk mögött a nemlétet. Nem tudja, hogy ez lehetséges-e, de addig is azon fog dolgozni, hogy a börtönre - legalábbis a szellemvilágban - újra béke köszöntsön.

Hollósárban Vazul atyának és Kendrának is beszámoltatok a fejleményekről, mindketten örömmel fogadták a jó hírt. Végre a véres betűket is sikerült eltüntetni Janó gazda házának oldaláról, így az öreg is nyugodtan pipázhatott tovább.

Sajnos a faluban a megítélésetek nem sokat javult, így a harminc napból hátralévő tizenhét napban még kelletlenül bámultátok egymást a falusiakkal...

Összegzés:

Eltelt napok: 13

Felírat a falon: V E R O S (De a Betűző megsemmisülésével ez már lényegtelen.)

Σ TP: 10550

Zsákmány:

• Buzogány +1 
  
  
• 120 arany
  

HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 5. RÉSZ

A mostani kalandbeszámolót Malakiás atya játékosának köszönhetjük, aki még a játék után, éjszaka megírta a beszámolót, hogy ne merül feledésbe semmi! Hálás köszönetem érte.

"Mindnyájótok okulásaként írom le, én, Tekintetes Malakiás Atya, ím így történt, hogy éjjnek évadján lármára, zajra lettünk figyelmesek, s hogy kiszaladtunk, láttuk a falusiak szégyenletes félelmit holmi élőholt zombiktól, kik az én Uram, Loviatár nevének hallatán s jelitűl megrökönyödvén futásnak eredtek, erre az együgyű falusiak felhergelték őküt, kik fájdalmat nem érezhetnek, így Loviatárnak nem kedvesek."

(Malakiás atya hatékonyan elűzte őket, de a falusiak védekezését vezető Kellernek természetes 1-est dobtam intelligenciára, így a szituációt teljesen félreértelmezve rohamra vezette a falusiakat, akik a zombik felén meg is törték az űzést, mivel megsebezték őket.)

"Na igenám, de sebtiben leharcoltuk mindet kik visszamaradtak, a buta falusiak persze mit sem segítettek, én mégis Uram áldását irányítottam feléjük pofonok képiben, de azok mit sem értettek mindebből, hát meg akartak engem szégyeníteni, de a fájdalom mit tőlük szenvedtem csak megerősített hitemben, hogy ezen falusiak csupán barmok, nem érdemesek a szent fájdalomra, mit a szent szűz mére ki rájuk - én képemben."

(Malakiás atya a Szent Korbáccsal - Thorn Whip - próbálta nevelni a népet, de mivel nincsenek jóban a falusiakkal, azok a kezükben szorongatott fegyverszerűségekkel nemes egyszerűséggel 0 HP-ra ütötték, miután megnyerték a kezdeményezést. Egyre egyértelműbb, hogy a csapat és a falusiak között kibékíthetetlen ellentét van.)

"Pihenni tértünk hát bosszankodva, s másnap útra keltünk újra a börtönhöz, mit eleddig félig bejártunk már. Tovább indultunk felfedező utunkon hát, először ím hát ráleltünk Loviatár szentélyére (áldassék a fájdalom, mi tengerként önti el az emberiséget), melyet pókháló borított, s ugyancsak hamar 3 mérgespók telepedett reánk, miket megcsapkodván meg is öltünk vala. A szentélyben megtaláltam Szent Brútusz Alkarcsontját, mit a fájdalom szegei jártak át, mégsem fertőződött el a seb, s így hosszú élettel és fájdalommal ajándékozta meg őt Loviatár - így tartja a legenda."

"Találtunk még több helyütt, mozgó, haragvó tárgyakat - izzó billogot, láncokat, a varrodában viszont ráleltünk Verosianna suttogó szellemére - megtudtuk, hogy az őrök láncolták ide, hogy ne zavarja a harcot a lázadókkal szemben, aztán itt halt éhhalált szegény, és szelleme itt sínylődik, míg az 5 kísértetet le nem győzzük. Megtudtuk, hogy a kísértetek kedvenc tárgyai lehetnek gyenge pontjaik, és hogy kettő fenn, három lenn, a labirintusban van. Megtudtuk továbbá, hogy volt férje is lenn a  labirintusban volt, és van valami tárgy nála, ami nagy hatalommal bír, s tán megmentheti szegény asszony lelkit."

"Megígértük hát, hogy megteszünk mindent, és neki is szaladtunk a Dudásnak, hiszen róla már tudtuk hol van. A Dudásnál voltak vérszopó denevér-szúnyogok is egy kalickában, és a harc kezdetén csontvázak jelentek meg, akik lassították a csatát. Jómagamat megbénítottak, véremet szívták, és majdnem meg is ragadtak, Huber lecsapott egy csontvázat (korábban egy zombit is, amire nagyon büszke volt), Sin pedig leverte a Dudást."

Sin elhúzta a Mételymocsári Dudás nótáját!

"Felbátorodván tetteinken tartottunk egy rövid pihenőt, majd kerestük  következő kísértetet. Reá is találtunk hamar, egy nagyobb cellában. Beléptem, s megláttam az ágyon heverni egy csontvázat, rúnákkal díszített láncokba tekerve, ahogy közelebb léptem megvizsgálni, láttam, hogy különböző vallások szimbólumaival van tarkítva a lánc, de ekkor csontvázak özönlöttek be az ajtón, és mind engem, mind két társam lekaszabolták."

"Bizony, meghaltunk, de ez nem a történetem vége."

"Egy erdei kunyhóban tértem magamhoz, barátságos tűz lobogott, és egy kedves, idős férfi, Ilmater felszentelt papja biztosított jó szándékáról, feltámasztott engem, Ilmater útmutatása alapján, hiszen még Ilmaternek is feltűnt, milyen remek, hithű szolgája is vagyok én az uramnak, Loviatárnak. A jóságos Tamás atya sajnos a többieket nem tudta megmenteni, bizton mondhatom, mind Sint, mind Hubert tövises keblére öleli Loviatár a túlvilágon. Tamás atya dicsőíteni kezdte Ilmatert, hogy térjek meg hozzá, ha már feltámasztott. Háhh! Botor! Nekem csak egy igaz út létezik, a fájdalom útja, engem arról halandó vagy halhatatlan le nem terel!"

"Rossz ellenfelet választott a Sarlatán!!! Mert bizony nem Tamás atya volt az! S mi sem leheltük ki utolsó lehelletünk! Az egész csak szemfényvesztés volt. Átláttam már az illúzió csábító cifra gyolcsán! S megtörtem a sarlatán szellemét, aki szintúgy köddé vált."

Sarlatán Atya kísértete könnyűnek találtatott Malakiás atya fájdalomban edzett hite ellenében

A sok küzdelem kimerített benneteket, így ismét visszatértetek a faluba, hogy kialudjátok magatokat. Egy kiadós alvás után visszatértetek a börtönbe, ahol további helyiségeket fedeztetek fel:

• Tárgyalóterem: az életfogytiglani és halálos ítéletek fagyos hangulata materializálódik ebben a helyiségben. Az itt tartózkodók vére szó szerint megfagy - ahogy az elítéltek ereiben is megfagyott a vér, mikor meghallották a rájuk kiszabott büntetést.
  
  
• Börtönmúzeum: Nem tudni, hogy a vitrinben kiállított tárgyak honnan kerültek ide, de az biztos, hogy valaki ízléses múzeumot rendezett be belőlük. A legnagyobb örömötökre!
  
  
• Gyakorlóterem: Az egykori gyakorlóterem a kiképzés és edzés helyszíne volt a börtönőröknek, illetve itt lehetett egy liften leereszkedni a alsó szintre is. A lift már nincs meg, a helyén tátongó lyukon csordogál le a tó vize a börtön mélyen fekvő szintjére. Ideérkezésetekkor három Lángoló Koponya röppent fel innen és támadott meg benneteket. Nagy nehezen legyőztétek őket és csak reménykedtek, hogy nincs több.

"S ím, itt írom e sorokat a régi, beomlott liftakna mellett, mielőtt leereszkednénk a sötétségbe én, Tekintetes Malakiás Atya."

Malakiás atya zárószavai ellenére visszatértetek a faluba, hogy Karvaly beazonosítsa a talált varázseszközöket és kipihenjétek a lángoló koponyákkal vívott csatát.

Összegzés:

Eltelt napok: 11

Felírat a falon: V E R O (Nem került fel új betű ezen a játékalkalmon.)

Σ TP: 7050

Zsákmány:

• Tolvajszerszám +1 (Minden olyan tevékenységre adja a bónuszát, amihez tolvajszerszám szükséges: zárnyitás, zsebmetszés, csapdák semlegesítése.)
  
  
• Bronz medál (Katonai kitüntetés a Ragyogó Hadjáratból - amikor legyőzték a Suttogó Zsarnokot - értéke 40 arany.)
  
  
• Festmény (I. Sztavián királyt ábrázoló művészeti alkotás, értéke 100 arany.)
  
  
• Ezüst hajtűk (Egy nemesleány mindennapi hajápolásának eszközei, a szett értéke 35 arany.)
  
  
• Kígyófejes tőr (+1-es tőr. Ki mer ráhangolódni? ;) )
  
  
• Villámló dobócsillagok, 12 db (Mint a Villámok Dárdája - Javelin of Lightning - de nem töltődik újra, ha a villám-képességét használják megsemmisül.)
  
  
• Ékkövekkel díszített varázsvessző (Varázslövedékek Vesszelye - Wand of Magic Missiles)

Igényesen befotózott képek a börtön felfedezett részeiről:

HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 4. RÉSZ

Boronakő taktikus felfedezését kintről befelé kezdtétek. Mivel korábban már kiderült, hogy a kis tóban különös, kigyulladó és tüzet fújó - hajigáló csontvázak laknak, azt a területet felfedezettnek minősítettétek. Helyette a falakon belül álló kis házat vettétek célba. Hamar kiderült, hogy ez lehetett a börtönparancsnok és felesége hivatali lakása. Sok minden itt nem derült ki, az viszont még ennyi év után is látszott, hogy a szobák rendben voltak tartva, erőszaknak nyoma sem volt. A konyha, a társalgó, a hálószoba és a kialakítás alatt lévő gyerekszoba is rendezett volt, csak az idő vasfoga hagyta rajta a nyomát. Az viszont olyannyira, hogy az emelet padlózata meglehetősen instabilnak bizonyult, így inkább magára hagytátok a házat, mielőtt a padlódeszkák nyikorgásánál rosszabb dolog is történik.

A következő átvizsgálandó célpontotok a két még éppen maradt bástya volt, amiken keresztül a börtönt övező fal gyilokjárójára lehet feljutni. A délebbi bástya lakatlan volt, így ezen keresztül másztatok fel a falra. Ezen végighaladva, a másik bástyához közelítve egy csapat patkány vetette rátok magát. Ne bizonyultak komoly ellenfeleknek, de a vékony gyilokjárón azért macerás volt megküzdeni velük. (Sin le is lökte Törzsurat, csak hogy odaférjen a harchoz - vagy fordítva?) A patkányok szétzavarása után konstatáltátok, hogy nincs itt semmi érdekes, így a főépület felé vettétek az irány.

A főbejáratot túl rizikósnak ítéltétek, így az oldalsó teraszon keresztül próbáltatok bejutni, ami láthatólag rendelkezett egy ajtóval a börtön emeleti szintjére. Ahogy a lépcsőkön felsétáltatok, egyértelművé vált, hogy nem egyszerű teraszról van szó, hanem egy kivégzőhelyről: az akasztófák helyet látszott a padló, ahogy a bakó is, de még régi vérfoltokat is felfedeztetek. A sokkoló élményt az zavarta meg, amikor a régi hóhérfejsze a magasba emelkedett és a szellemalak nektek rontott! A küzdelemben néhány ütésváltás és varázslat után kiderült, hogy a hóhér alakja valójában képzelgés csupán, egyedül a fejsze valódi. Törzsúr hirtelen ötlettől vezérelve eldobta az egyik fejszéjét, hogy megragadja a gyilkos kedvében lévő másikat és mindenki, talán még a saját meglepetésére is sikerrel járt. A fejsze jóleső érzéssel feküdt a kezébe, a tapasztalt harcos pedig szinte érezte a fegyver vérszomját, de azt is, hogy kiváló eszköze a vérontásnak, így megfeledkezve a Huber által elbűvölt eszközéről már fel is övezte magát új zsákmányával. (A gazdátlanul maradt eszközt Malakiás atya rosszat sejtve vette magához.) Pár pillantást Karvaly is vetett a fegyverre és megállapította, hogy nem hagyományos hóhérbárd. Bár azokkal nincs tapasztalata, azt észrevette, hogy a fejsze tövénél, ahol a fém fej a fa nyéllel találkozik, egy régi nemesi ház szimbóluma díszeleg: a Naláczi családé. Sokat nem tudott azonban róluk, ami azonban nem csoda, hiszen a Választófejedelemség megalakulásakor elég sok nemesi család vére hullott. Alkalmasint, valami nagyobb városban vagy jobban ellátott könyvtárban biztosan többet lehet megtudni róluk.

Az első kísérteties találkozáson túltéve magatokat beléptetek Boronakő börtönébe és megkezdtétek a felderítését. Egy rövid folyosón végighaladva egy régi étkezőbe jutottatok, ahol a rabok és talán az őrök is étkezhettek. A szemlélődéseteket furcsa zümmögés zavarta meg: a helyiség túlvégén, ahol a fal némileg leomlott, három Szipoly (denevérszúnyog) bukkant fel és a friss, meleg véretekre pályázott!

A szipoly-trió nem szép látvány, de cserébe legalább nem is aranyosak...

Törzsúr alig várta, hogy új szerzeményét ezeken az istentelen kreatúrákon próbálja ki. Sajnálatos módon azonban ahogy az egyik szipoly a küzdelem hevében szívni kezdte a vérét, eluralkodott rajta az őrjöngő düh és mindenkivel végezni akart, tekintet nélkül arra, hogy az illető barát vagy ellenség. Így bár a kis vérszívóktól gyorsan megszabadultak, a fő veszedelemmé a bekattant Törzsúr lépett elő. Végül legyőztétek őt (az emlékeim megkoptak, nem emlékszem hogy Malakiás atya vagy Sin fogott padlót), de elhasznált varázslatokkal, sebesülten a további felfedezést túl kockázatosnak ítéltétek meg. Mivel az emelet távolabbi folyosórészéről andalító zenét hallottatok, ami mögött a Mételymocsári Dudás kísértetét sejtettétek, így a Malakiás atya által megtalált, a földszintre vezető lépcsőn keresztül elhagytátok a szintet. A földszinten csak a kijárat felé vezető utat fedeztétek fel, ahol a főbejárat mögötti szobában bezáródó ajtókkal és fájdalmasan sivító kísértetkoponyákkal találkoztatok. Szerencsére ezek komoly fenyegetést nem jelentettek, így elhagytátok az épületet és az ájult Törzsurat cipelve visszatértetek Hollósárba.

Az nyilvánvalóvá vált, hogy a derék zsoldos valami átok befolyása alá került. Ez volt a gyanúja Vazul atyának is, aki bár képes Loviatartól kapott hatalmával átkokat eltávolítani, aznapra nem kérte ezt a csodát az istennőtől. A csekély szolgálatért a jó atya mindössze 100 aranypénzt kért. Mivel ennyi készpénzetek nem volt (vagy legalábbis nem Törzsúr botorságaira), abban maradtatok az öreg pappal, hogy a harcos minden bizonnyal szívesen a templomnak ajándékozza a nagy erejű gyógyitalát (a 4d4+4 -est), csak szabadítsák meg kínos helyzetéből. Az alku megköttetett. Mivel Törzsúr átkos eszközét még eszméletlenségében is elfehéredő ujjakkal szorította, őt a templomban hagytátok, ti pedig visszatértetek Kendrához.

Kendra sajnálkozva adta tudtotokra, hogy valamikor nap közben Gibs kereket oldott. Sajnos nem tudja mikor, végezte a dolgát, valamikor délután jutott eszébe, hogy illene ételt vinni a fogolynak, de akkor már nem volt ott. A nyomokból arra következtettetek, hogy kiügyeskedte magát a kötélből és az ablakon keresztül távozott. Érdemi nyomokat nem hagyott maga mögött és nem is látta senki (tekintve, hogy képes varázslattal láthatatlanná válni, ez nem olyan meglepő) és bár másnap ellenőriztétek, de a kunyhójába sem tért vissza.

Másnap reggel Vazul atya megtörte az átkot Törzsúron, aki így képes volt letenni a fegyverét. Bár eljátszott a gondolattal, hogy megtartja és további próbát tesz vele, végül győzött a józan esze és megegyezett a pappal, hogy becsomagolva nála hagyja, hátha tanulmányozni akarjátok még később.

Az újabb megjelenő, véres "O" betű a falon csak hab volt a tortán. Mivel az előző napon kellőképpen leamortizálódott a csapat, Verosianna nevének, illetve annak hosszának fényében úgy döntöttetek, hogy legyen ez egy pihenőnap és csak másnap indultok vissza Boronakőbe...

Megjegyzés: Vagy ezen, de talán még az előző alkalmon, amikor mindenki ott volt, megbeszéltük, hogy csapat TP -t használunk, vagyis mindig mindenki ugyanannyi TP -n áll. Mivel mindenki lehetősége szerint jön játszani, nem akarunk kiszúrna azzal, aki család, munka vagy bármi más miatt ki kell, hogy hagyjon egy-két alkalmat. A nem jelenlévő játékos karaktere nem vesz részt a kalandban, de cserébe nyomozhat valamilyen témában, ami érdekli. (Jelen esetben ez lehet a nevesített rabok, de akár a Naláczi család is.)

Összegzés:

Eltelt napok: 9

Felírat a falon: V E R O

Σ TP: 4500

Zsákmány:

• Szent Brútusz Alkarcsontja (Mint a Félelem Vesszeje - Wand of Fear - de csak akkor töltődik újra, ha Loviatar-hívő hangolódik rá. A Parancsvarázsnál csak a "Szendvedj!" parancsot lehet kiadni, ami a grovel-el egyenértékű, de láthatóan szenved a célpont. A Rettegés Kúpja esetében kibírhatatlan fájdalmat okoz (aki arra immunis az erre is), ez elől menekülnek az áldozatok.)
  
  
• Berzerker Csatabárd (a Naláczi család címerével) (Berserker Battleaxe, DMG p155)

A Naláczi család címere, ahogy az átkozott csatabárdon látszik

HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 3. RÉSZ

A temetés utáni naptól számolva harmadik nap reggelén újabb betű jelent meg a már említett ház oldalán, illetve az egykori börtönparancsnok, Lyvar Hawkran főtéri szobrát is meggyalázta valaki egy adag ürülékkel. Most már a "V" és "E" betűk díszelegtek a falon. Csapatostul vonultatok ki szemrevételezni az eseményt. Mivel semmit sem tettetek azért, hogy a falusiak jobban elfogadjanak benneteket, ezért továbbra is megvető tekintettel néznek rátok és el is tisztulnak a környékről, mikor arra tartotok - mintha pestist vagy legalább hasonló ragályos betegséget terjesztenétek.

A gazda annyit azért elmond nektek, hogy megpróbálta lemeszelni szép fehérre a ház oldalát, hogy eltüntesse az ocsmányságot, de hiába: olyan, mintha a feliraton nem fogna a mész meg bármi más sem. Az öreg nem tud mit kezdeni vele, nem örül neki, nincs jó érzése ezzel kapcsolatban, de azt mondja, ő legalább nem látja, nem úgy a többiek. Ezzel és egy vállrándítással Janó gazda rágyújt egy pipára és visszaül a tornácra.

Valahogy ekkortájt jutott eszetekbe a temetői balhé során hirtelen kámforrá vált Gibs.A határozat az lett, hogy még egy délutánt rászántok az olvasásra, ami ez alkalommal azt jelentette, hogy Malakiás atya a helyi templomban kamatoztatja kapcsolatait, Karvaly és Huber pedig még egyszer átnézi a professzor íratait, hátha eddig valami elkerülte a figyelmüket, majd másnap reggel meglátogatjátok Gibs-t.

Karvaly és Huber olvasgatása túl sok új információt nem hozott, de feltűnt neki, hogy az egykori börtönparancsnok feleségét Verosianna-nak hívták és arra gondoltatok, hogy az eddig fölvésett "V" és "E" akár az ő nevének kezdete is lehet. Ez a gyanútok csak megerősödött, amikor Malakiás atya estefelé visszatért a templomból és beszámolt az ott találtakról. Szerencsétekre Loviatar papjai pontos feljegyzéseket vezettek a rabokról, mivel a kínvallatás és a elkövetett bűnök miatti büntetés pontos kiszámítása és betartása az ő felelősségük volt. Kiderült, hogy a tűzvész előtt Boronakő olyan jó hírnek örvendett Usztalavban, hogy egyre veszélyesebb bűnözőket hoztak ide, az öt legrosszabb hírnevűek pedig a következők voltak:

• Sarlatán atya: egy szélhámos, aki különféle istenek papjának adta ki magát és gyűjtött adományt és egyéb ajándékokat. Az egyetlen, akinek nem tapad vér a kezéhez, azonban az "istenek ellen elkövetett bűnök" miatt Boronakőbe került.
  
  
• A Mételymocsári Dudás: gyerekgyilkos, aki a "skót"dudájával a falvakból a közeli mocsárba csalta a gyerekeket, ahol a kis kedvenc szipolyai (denevér-szúnyog szörnyek) lakmározhattak belőlük.
  
  
• A Fejező: egy őrült, aki abban lelte örömét, hogy napokig követte az áldozatát és csak akkor csapta le a fejét a szekercéjével, mikor az már majd bele őrült a nem alaptalan üldözési mániába.
  
  
• A Koszosvízi Mészáros: egy törpe kovács, aki egyszer idegállapotba jött és betörte a felesége fejét a kovácskalapáccsal. Próbálta összerakni a fejet a darabokból, de egy hiányzott a koponyából. Onnantól mániája lett, hogy ha azt a darabot megtalálná, az asszony is újra élne és jobb híján idegen koponyák betörésével kereste a hiányzó darabot.
  
  
• A Betűző: egykori varázsló, aki a nevekben rejlő mágiát kutatta. Valamitől bekattant és gyilkolni kezdett. Elmélete szerint ha a gyilkosság előtt szépen lassan, napok alatt felírta az áldozat nevét valahová, ahol az látta, akkor gyilkosság által megkaparinthatta a lelkét.

Innen egyenes út vezetett benneteket a feltételezéshez, hogy legalább a Betűző szelleme kísért Boronakőben és valóban a börtönparancsnok felesége, Verosianna nevét készül felvésni a falra. Hogy mi célból, arra ötletetek sincs, mivel a feljegyzések szerint a nő is meghalt a tűzvészben. Az este folyamán, az új információk birtokában még egyszer meglátogattátok Janó gazdát, aki elég idős volt, hogy emlékezzen az ötven évvel ez előtti eseményekre. Ő azt mondta, Verosianna egy áldott jó teremtés volt, hűséges a férjéhez és segítőkész a falusiakkal, mindenki csak jót tudott mondani róla. Ez utóbbi azért volt érdekes, mert fölvetődött valami elmélet, hogy a nő a férje dolgos napjai mellett biztos összeszűrte a levet valakivel. Semmi erre utalót nem találtatok, de azért nem engedtétek el ezt az elméletet. :)

Alvás után felkerekedtetek, hogy meglátogassátok és szóra bírjátok Gibs-t. Nem volt nehéz megtalálni a faluszéli tanyáját és éppen nem is volt otthon, így önhatalmúlag átvizsgáltátok a házat. Semmi különöst nem találtatok, a jelek szerint egy teljesen átlagos életet él itt valaki, ami egybevág azzal, amit a faluban mondtak róla: visszavonult zsoldosként az összekuporgatott pénzén vette a tanyát vagy 10 évvel ez előtt, elég magának való, sokat nem beszél, időnként bejár a kocsmába, de akkor is csak iszik és hallgatja a többieket. Mondhatni beilleszkedett.

Amikor a tanya környékét kezdtétek átvizsgálni, megjelent Gibs és két vérebe a patak felől. Rövid szóváltás alakult ki, amiben a felek ellenérdekeltek voltak: ti kérdéseket akartatok föltenni, Gibs meg azt akarta, hogy húzzatok a birtokáról a francba. Már nem emlékszem, hogy ki kezdte a balhét: vagy Törzsúr rántott fejszéket vagy Huber lőtt egy számszeríjvesszőt vagy varázstrükköt Gibs-re, de az események gyorsan elharapództak: Gibs az agresszióra egy Tűzgolyóval válaszolt! Huber még időben a háztetőre Tündérlépett, így megúszta a lángoló poklot. Törzsúr egy villámgyors vetődéssel elkerülte a tűz nagy részét, így könnyebb sérülésekkel megúszta, Malakiás atya azonban érezni akarta a fájdalmat (ez legalábbis jobban hangzik, mint az, hogy elszúrta az ügyesség-mentőt), aminek hatására gyorsan össze is esett. A ház oldalánál felbukkant a még mindig bent kutakodó Sin és Karvaly is, de mire odaértek, Gibs már egy tucatnyi Sirolm (dretch) démont is megidézett, amik közül az egyik bűzös felhőt okádott magából. Ha a tűzgolyónál még csak gyanús volt, itt már kezdett biztossá válni, hogy a fickó több, mint egy egyszerű veterán. Hosszú küzdelem bontakozott ki, aminek a kulcs-momentumai voltak:

• Huber gyógykenőcsöt (varázsműves-féle Gyógyító szó) dobott Malakiás atyára, aki így képes volt kivonszolni magát a veszélyzóna közepéről.
  
  
• Törzsúr és Sin jól állták a sarat a démonokkal szemben.
  
  
• Karvaly varázslövedékek tucatját küldte Gibs-re, majd cicázott a nyomába szegődő démonokkal.
  
  
• Mire Gibs a semmiből előhúzott, démonrúnás pallosával közelharci távolságba ért, Malakiás atyának sikerült Személy Bénításával cselekvésképtelenségre kárhoztatni és így tartani (egyszer ugyan lerázta magáról, de kapott még egyet).
  
  
• Törzsúr és Sin, miután pár démontól megszabadultak, a megbénult Gibs-t ütötték, mint a répát.
  
  
• Törzsúr egy szerencsés csapása után Gibs koncentrációja megtört a megidézett démonok fölött, amik egy bűzös pukkanásban eltűntek - pont mikor körbevették és bedarálták volna a varázslataiból kifogyott Karvalyt.
  
  
• Huber tűzlövedéke kiütötte Gibs-et.

Ez után a szokásos procedúra következett: megkötözés, hazacipelés, magához térítés, kivallatás. Malakiás atya kínzó tudományára nem volt szükség, Gibs elég közlékenynek bizonyult. Elmondta, hogy évekig zsoldoskodott és próbált előre jutni a katonai ranglétrán, de az előléptetés elkerülte. Egy alkalommal lehetősége volt paktumot kötni egy démonnal, aki hatalmat kínált neki, ő pedig belement. Egy ideig élvezte a hatalmát és szép vagyonra is szert tett vele. Egy idő után azonban rádöbbent hibájára és szerette volna visszakapni a lelkét, de a démon persze csak nevetett rajta. Ekkor megfogadta, hogy visszavonul és többet nem használja a képességeit, hátha az segít rajta. Most is csak elkeseredettségében vetette be őket ellenetek. Ami még érdekesebbé tette a meséjét, az az, hogy pár hónapja furcsa álmai vannak, alig tud aludni és néha valami idegen akarat hatására nem önmaga. Mint kiderült, ő festette fel a betűket önkívületi állapotban. A használt eszközöket meg is találták a tanya melletti szénásba rejtve. Pár hete rejtélyes csuhások jártak a faluban, akik azt ígérték, ha segít nekik Boronakő környékén, akkor megszabadítják a démoni rabszolgaságtól. Ráállt az alkura, a csuhások pedig elvégezték a dolgukat - valami rituálét - a börtönnél. Összekülönböztek a professzorral és ők ölték meg majd balesetnek álcázták. Aztán persze leléptek anélkül, hogy rajta segítettek volna. Aztán a rémálmok még rosszabbak lettek, az idegen akarat pedig a professzor temetése utáni éjszakán vette át az uralmat először fölötte.

Abban maradtatok, hogy a ház vendégszobájában tartjátok fogva és vártok az alkalomra, amikor megint elveszti önmagát, akkor majd egy Védelem a Gonosztól és Jótól varázslattal próbáljátok a megszállásnak elejét venni. Ez pár nap múlva meg is történt, a varázslat hatására azonban a megszállás megszakadt Gibs pedig hetek óta először jót aludt.

Az eltelt napok alatt Huber, Törzsúr és Malakiás atya is ellátogatott Boronakőbe, ahol megtalálták a kultisták rituáléjának nyomait, de értelmezni nem tudták. Szétnéztek a börtön szélénél, ahol a kis tóból 3 csontváz mászott elő, akik hamarosan parázslani kezdtek, szájukból tüzet fújtak és karmolás mellett tűzlövedéket is lőttek a szemükből. Ezen meglepetések ellenére sikerült legyőzni őket, de inkább hazavonultatok, hogy majd Karvallyal térjetek vissza a rituálé-maradék azonosítására. Ez később meg is történt, a varázsló megállapította, hogy valami nekromantikus, szellemek elfogására használt egyedi rituálét hajtottak végre, amivel pár nap alatt be lehet fogni egy, a varázskörön belül lévő szellemet vagy lelket, akkor is, ha nem látják. Hogy ez a lélek ki lehetett, arra egyelőre nem volt tippetek.

Hazatérés után, másnap reggel szembesültetek vele, hogy az idegen akarat valaki mást talált meg magának, mivel reggelre egy újabb betű került a falra: "R".

Úgy döntöttetek nincs értelme tovább halogatni Boronakő alaposabb felderítését...

Mivel úgy tűnik, hogy fontos, ezentúl legyen itt egy összegző:

Eltelt napok: 7

Felírat a falon: V E R

HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 2. RÉSZ

Másnap reggel egy kiadós alvás után úgy döntöttetek, hogy a csapat két részre oszlik: Sin és Törzsúr elmegy Boronakő romjaihoz és körülnéznek, mivel egy kísértetjárta börtön mégis csak érdekes hely. Közben Huber, Karvaly és Malakiás atya a professzor házi könyvtárát veszik ostrom alá és a lehető legtöbbet próbálják megtudni a naplóban olvasottakról: a börtönről, a Suttogó Ösvényről és a könyvekről.

A lezárt könyvekkel nem jártatok szerencsével. Felnyitni nem akartátok őket, a kis könyvtárban pedig semmi említés nem esett róluk. A börtönnel és az Ösvénnyel már szerencsésebbek voltatok. Megtudtátok a börtön rövid történetét, illetve azt, hogy a tűzvész idején több különösen veszélyes bűnözőt is fogva tartottak ott, bár a neveik nem szerepeltek a professzor nyilvántartásában. Az Ösvényről azonban részletes feljegyzései voltak egykori mentorotoknak: a Suttogó Ösvény egy főként nekromantákból álló titkos szervezet, akiknek a céljai közül csak az egyik az, hogy ők maguk is élőholtként tegyenek szert öröklétre. A másik, talán még aggasztóbb céljuk, hogy visszahozzák a létezésbe az egykori mágus-hadurat, akit Suttogó Zsarnokként ismernek és évszázadokig tartotta rettegésben Usztalav népeit. Mire a könyvekkel végeztetek, rátok is esteledett és a Sin-Törzsúr páros is visszatért - bár jó híreket nem hoztak...

A Suttogó Ösvény szimbóluma

A vándornő és a harcos útja a börtön romjaiig zavartalan volt, igazából nem több egy három órás laza sétánál. Odaérve a Sin próbált misztikus úton ráhangolódni a környékre, hogy megérezze, pontosabban bizonyosságot szerezzen arról, hogy a környéket kísértetek, de legalábbis élőholtak járják. Azonban, ahogy mondani szokták, ne tedd fel a kérdést, ha nem vagy felkészülve a válaszra: területen Sin úgy érezte magát, mintha félrehúzna egy függönyt azzal, hogy a természetre hangolódik és felfedi magát mérhetetlen számú, az életerejére pályázó éhes lélek előtt. Törzsúr csak annyit látott, hogy a nő jeleket rajzol a porba a börtön kapuja előtt, majd mágiahasználatra jellemző révületbe esik - a következő pillanatban pedig halkan felsikolt és izzadtságtól leverve magzatpózban nyöszörög a földön. Arról fogalma sem volt, hogy ez volt a jobbik eset, mert Sinnek sikerült időben lezárnia az elméjét a holtak előtt. Nem tehetett mást, mint hogy visszatámogatta a nőt a faluba.

Megjegyzés külsősöknek: Sin a vándorok Primeval Awareness képességét használta. Az általam adott leírás nagyjából annyi volt, hogy ahogy ő megérzi az élőholtakat, azok is megérzik őt és magán érzi az élet iránti szentségtelen étvágyukat. A lehengerlő létszámuk miatt egy Bölcsesség mentőt kértem, ami a vétés mértékétől függő kifáradást eredményezett volna (meg egy kis kellemetlenséget későbbre ;) ), de sikerült a mentő. A játékos azonban úgy döntött, hogy a karakterének ez sok volt és bár játéktechnikai hatást nem kapott, az a nap a karaktere számára véget ért. :)

A faluban hazafelé tartva Törzsúr hallotta, hogy a falusiak sutyorognak valamiről, de fontosabbnak találta hazavinni a társát pihenni. Malakiás atya merészkedett ki a nép közé és több-kevesebb sikerrel kifaggatta őket: kiderült, hogy a falu egyik központi házának oldalára reggelre valaki vörössel egy "V" betűt festett. Ezt megvizsgálva annyi derült ki, hogy állati vér, ami enyhén mágiát sugároz. (Ha jól emlékszem ezt már Karvaly állapította meg egy Mágia Észlelése varázslattal.)

Este megbeszéltétek a másnapi tervet: az olvasni szerető csapattagok tovább kutatnak, Sin pihen, Törzsúr pedig majd csinál, amit akar... Malakiás atya a helyi templommal való barátkozás érdekében rituális ostorozásban vett részt. Emiatt másnap kicsit kimerült volt, de sikerült jó viszonyba kerülnie Vazul atyával, aki meggyőződhetett vallásos elkötelezettségéről.

Nyomasztó reggel Hollósárban

A másnapi nyomozásotok sikertelen volt. Úgy tűnik a professzor házi könyvtárának tartalma kimerült, így más források után kellett néznetek. Huber és Karvaly a faluházat és a helyi iskolát vette célba. A faluházban Kandallós Vendel szabadkozva kimentette magát, miszerint a temetői mészárlás - ahogy a helyiek emlegetik - élénken él az emberek emlékeiben és bár a tanácsnokok meg tudták akadályozni a lincselést, nem vetne jó fényt rájuk, ha az idegeneket a települési íratok közelébe engednék. "Értésétek meg, ez egy kis, zárt közösség, a professzor ittlétét sem nézték jó szemmel, ti pedig az ő pártfogoltjai vagytok, akik már érkezésük napján vérfürdőt rendeztek, még ha csak önvédelemből is. Nekem semmi bajom veletek ugye, Petros is jó cimborám volt, de engednem kell a falubéliek felé is, hogy szigort mutatok felétek. Ha kicsit elfogadtatnátok magatokat, akkor persze jobban tudnék én is..."

Az iskolában sem jártatok szerencsével, mivel a könyvtáros, Gorován tanár úr a Kigöngyölődő Tekercs Könyvtára és Okítási Centruma intézményébe jó pár aranyat el akart kérni tőletek a könyvek használatáért. A használati díj lealkudása nem ment túl fényesen, így egy pár perces vita után Gorován Alendru egyszerűen rátok csapta az ajtót.

Gorován tanár úr a csapat teljesítményét elégtelenre értékeli!

Közben Törzsúrnak (úgy emlékszem) eszébe jutott, hogy a professzor naplója említett egy temetői rejtekhelyet szellemvadász felszereléssel. Malakiás atya frissen szerzett kapcsolatát kihasználva meg is beszélte Vazul atyával, hogy engedélyezze a kripta felnyitását szelleműző felszerelés keresése céljából, azzal a feltételezéssel, hogy a kripta valójában nem tartalmaz holttestet. Vazul atya az alábbi feltételekkel engedélyezte ezt:

1. Este csinálják, hogy a lehető legkevesebb szemlélődő legyen.

2. Velük tart az egyik kispap.

3. Ha megtalálják a felszerelést, azt először Vazul atyához viszik, aki eldönti mit tarthatnak meg.

A kripta felfedezése simán ment: Huber a zárfeltörő rutinjával meg tudta mondani a kripta lakatjáról, hogy nyitva van, csak úgy állították, hogy az óvatlanul arra pillantóknak zártnak tűnjön, így a bejutással nem volt gond. Odabent évtizedes por gyűlt össze, így jól kivehetőek voltak a néhány hetes lábnyomok, amik a feltételezések szerint Lorrimor professzor lábnyomai voltak. Ezeket követtétek a kripta földbe süllyesztett részébe, ahol a kő szarkofágban valóban nem volt holttest, helyette tárolóként funkcionált, benne a következőkkel. (Azonosításukra később, a templomban került sor Karvaly által, mivel korrektek voltatok és semmit sem nyúltatok le, bemutattátok őket Vazul atyának, de az egyszerűség kedvéért itt leírom őket pontosan.):

• (Szellemtábla - Vazul atya eltette, mert veszélyesnek ítélte meg)
  
  
• 1db  Élőholtak Végzete számszeríjvessző (+1-es, élőholtak ellen +3d6 sebzés)
  
  
• 12db +1-es számszeríjvessző
  
  
• 12db ezüstözött nyílvessző
  
  
• 5db Gyógyital (BA: 2d4+2 hp / A: 10 hp)
  
  
• 2db Védelem a Gonosztól és Jótól tekercs (papi, eredetileg 3 volt, Vazul atya eltett egyet)
  
  
• 2db Szelleműző flaska (Csak élőholtakon működik, de rajtuk úgy sebez, mint Szétzúzás (Shatter) varázslat: 10' láb sugárban 3d8, NF 15 Állóképesség mentő felezi, de szent sebzés, nem mennydörgés. Ebből is több volt, Vazul atya kettőt hagyott nálatok.)
  
  
• 50 arany

A békés zsákmányszerzést csak két óriás százlábú zavarta meg, akik a kripta oldalsó repedésein éppen hazatértek. A kalandozók (és a kispap) figyelmetlenségét kihasználva alaposan megmarták a kispapot és Hubertet (bár a törpében a mérgük nem sok kárt tett), de a gyorsan reagáló Törzsúr egy-egy fejszecsapással végzett velük.

Ez után visszatértetek Loviatar templomába Vazul atyához, azonosítottátok a varázstárgyakat, az atyánál hagytátok a neki járó "tizedet" majd ismét nyugovóra tértetek. 

HOLTAK KORONÁJA - SZELLEMJÁRÁS BORONAKŐBEN, 1. RÉSZ

Mindannyian levélben értesültetek jótevőtök, Lorrimor professzor haláláról és hogy megemlített benneteket a végrendeletében. Lánya, Kendra kérésére Hollósár (Ravengro) falucskájába utaztatok és valahol útközben találkoztatok. A pár napos út alatt volt lehetőségetek ezt-azt megtudni a többiekről, néhány kisebb küzdelemben pedig kicsit kiismertétek egymást:

• Fekezekéz Huber, törpe férfi alkimista varázsműves, aki mindenféle főzeteivel van a csapat hasznára, illetve Törzsúr örömére mágikus rúnákkal látja el a fejszéit.
   
• Karvaly, angyalvérű férfi nekromanta varázsló, aki varázshatalma mellett jelentős mágiaelméleti ismereteit és nyomozói képességeit hozza az asztalhoz.
   
• Sin, ember nő szörnyvadász vándor, a páros tőrharc, a mérgek, a méregkeverés és az usztalavi szörnyek hallgatag gyilkosa és titkaiknak ismerője.
  
  
• Malakiás atya, angyalvérű férfi Loviatar egyházában a Rendteremtő Fájdalom ágának papja, magányos vándor, aki a Fájdalmas Szűz kínoktól hemzsegő útján újabb, szokatlan ösvényeket keres.
  
  
• „Törzsúr”, ember férfi bajnok harcos, egykori sorkatona majd zsoldos, a két szekercével vagdalkozás avatott szakértője.

Végül a temetés reggelén érkeztetek. Célirányosan a professzor házát kerestétek, de ez is elég volt ahhoz, hogy rájöjjetek: a helyiek nem szeretik az idegeneket és még a professzort is annak tartották. Végül csak megtaláltátok a kis kúriáját a falu szélén, bemutatkoztatok Kendrának és egy rövid beszélgetés után elindultatok a szertartásra a helyi temetőbe.

Sajnos a ceremónia nem volt eseménytelen. A helyiek egy csoportja az halottasmenet útját állta és veréssel fenyegetett meg mindenkit. A professzor nekromata foglalkozása nem aratott osztatlan sikert a helyiek körében. Kendra próbált érvelni, de a csőcseléket sem ő, sem a jelen lévő elöljárók nem tudták megnyugtatni. A rövid harcban sem a Törzsúr, sem Karvaly nem fogta vissza magát, így mikor a csatabárdal csonkolt és lángcsóvával perzselt holttestek száma féltucatra nőtt, a maradék elmenekült. Furcsa mód a felbujtó – Gibbs, egy évek óta itt élő egykori zsoldos – az első fejszecsapásra menekülőre fogta, miután pedig Karvaly egy sorozat varázslövedéket eresztett bele, szabályosan kámforrá vált…

A csetepaté zajára megérkezett a helyi Loviatar-pap is, Vazul atya, aki a sopánkodó városvezetőkkel közölte, hogy a temető csendjét és a szertartás békéjét felzavarókat az istennő végtelen bölcsességében gyors, fájdalommentes halálban részesítette agressziójuk céljai által, így mivel nem szenvedtek eleget a halálért, a túlvilágon elnyerik majd méltó büntetésüket. Ezért az ügy további felhánytorgatására ok nincsen. (Az istenítélet híre elterjedt a faluban és az elöljárók is próbálták elejét venni a gyűlölködésnek – több-kevesebb sikerrel – így nem gyűlt össze lincselő tömeg, de a csapatot még hűvösebben fogadták mindenhol.) Ezek után a temetés gond nélkül lement.

A temetőből visszatérve Kendra egy szűk körű halotti torra hívta a csapatot, ahol megismerhettek azokkal a falubéli elöljárókkal, akik ismerték és kedvelték a professzort:

A jelen lévő elmondták Hollósár és Boronakő Börtönének rövid történetét: A Hollósár fölött uralkodó nemesi család építette a Boronakő Börtönt (Harrowstone Prison), hogy az usztalavi rabok elszállásolásából és kivégzéséből pénzt keressen. A vállalkozás jól működött, Hollósár kis mezőgazdasági közösségből prosperáló faluvá lett, ami teljesen berendezkedett a börtön kiszolgálására és a félévente érkező rabkaravánok fogadására. Ötven évvel ez előtt azonban ismeretlen okból tűz ütött ki a börtönben, amit úgy tűnik, hogy senki sem élt túl, a hősies börtönparancsnokot, Lyvar Hawkran-t és a feleségét, a jószívű Vesoriannát is beleértve. A helyiek nem merték megközelíteni a helyet, mert hamar elterjedt, hogy az kísértetjárta hely. Egy ideig várták, hogy a földesúr majd csapatokat küld, vagy legalább kalandozókat, azonban ez nem történt meg és a tűzvész után kilenc évvel bekövetkező Polgári Lázadás elsöpörte a helyi nemesi családok nagy részét – és Hollósár reményét is arra, hogy segítséget kapjanak a szellemjárta börtönnel kapcsolatban. Jelenleg a börtönt kerülik, az ország Észak-Nyugati része (Lozeri, Canterwall, és Vieland) pedig polgári képviselőkön keresztül, Választófejedelemség néven.

A tor után a csapat visszatért Kendrával a házukba, ahol tovább beszélgettek a professzor gyanús haláláról: a börtön környékén kutakodott, mikor ráesett egy vízköpő darabja és olyan szerencsétlenül találta el, hogy az ütéstől szörnyethalt. A testet Keller, a Kopó találta meg, miután Kendra jelentette, hogy az apja reggelre sem ért haza. Végül megérkezett Vendel tanácsnok, aki ismertette a professzor végrendeletét:

A végrendelet felolvasása után Kendra a nevezett lezárt ládához vezette a csapatot, ami a következő köteteket rejtette:

• A Nemes Szem Könyve: borítóján egy egyszemű szkarabeusz domborművét viselő kötet (lezárt*)
  
  
• A Téboly Valója: aránylag vékony, elsőre bőrkötésesnek tűnő könyv, de egy rövid vizsgálat is megmondja, hogy valójában ismeretlen, ruganyos anyag borítja (lezárt*)
  
  
• Éhséged Szolgálatában: fa táblákba kötött írásmű, aminek a szélét harapásnyomok „díszítik” (lezárt*)
  
  
• Árnyakból Szőtt Levelek: fekete selyembe burkolt kötet (lezárt*)
  
  
• Lorrimor professzor naplója: a professzor naplója, ami sok, a jelenlegi történések szempontjából lényegtelen információt tartalmaz, de az utolsó oldalakon vissza lehet követni a haláláig vezető eseményeket

* A lezárt kötetek dupla fémpánttal vannak lezárva hosszában és keresztben, valamint lakat rögzíti őket. A fémpántokon a figyelmes szemlélő apró rúnajeleket talál, egy Mágia Érzékelése hatására pedig Abjuráció (védelem) típusú mágiát sugároznak.

A professzor naplójában az alábbi megjelölt bejegyzéseket találtátok:

Mivel ekkor már későre járt, a professzor házában, mely itt tartózkodásotok alatt a szállásotok lett, nyugovóra tértetek.

 ÚJ KAMPÁNY: HOLTAK KORONÁJA

Az új kampányunk egy Pathfinder (1E) kalandsorozat, a Holtak Koronájának (Carrion Crown) D&D5E-re átültetett változata. Az egyszerűség kedvéért a Pathfinder világa, Golarion helyett az Elfeledett Birodalmakban játsszuk a kampányt, ahol egy nem meghatározott területre tettem be Usztalav országát, a történetét pedig az istenek által a Birodalmakhoz kötöttem. A tervek szerint a játékosok a terület történetét a kampány során ismerik meg, így előzetes ismeretekre nincs szükségük. Indulásnak kaptak pár helyi sajátosságú kaszt-háttér párosítást, illetve azt, hogy melyik fajhoz hogyan viszonyulnak a helyiek. Ezeken a kereteken kívül is lehet karaktert hozni, de azt a helyiek végképp kívülállóként kezelik.

A kalandsorozat hat részből áll, a terveim szerint lejátsszuk az első részt, a Szellemjárás Boronakőben-t (Haunting of Harrowstone), aztán ha tetszik a kampány és a karakterek a csapatnak, akkor folytatjuk a többivel.

És hogy miért írok ki mindent ide a régen nem használt blogra? Úgy vagyok vele, hogy ha már ennyi időt rászánok arra, hogy írásba foglaljam a dolgokat, akkor had élvezze más is. :)

A kampány karakteralkotási iránymutatója a következő:

Induló szint: 3

Felszerelés: kaszt szerinti kezdő felszerelés és háttér szerinti vagyon

Tulajdonságok meghatározása:

• Standard sorozat (15, 14, 13, 12, 10, 8)

• Pontvásárlás (27 pontból PHB/Beyond szerint)

Kötelező Kötődés (Bond) - Mindenki megkapja az alábbi kötődést a személyiségjegyeihez:

Fiatal korodban egy jónevű egyetemi oktató és kutató, Lorrimor professzor a pártfogásába vett. Volt egy-két kisebb kalandotok együtt és miután meggyőződött a tehetségedről, vagyona vagy kapcsolatai segítségével egyengette az utadat. Örökké hálás leszel neki a segítségéért.

Kezdő táp - Lorrimor pártfogása: a karaktered első szinten is kap egy Tulajdonságnövelést (ezt általában minden 4. szinten kapják a karakterek). Ennek megfelelően az egyik főjellemződet megnövelheted 2-vel, két főjellemződet megnövelheted 1-el vagy választhatsz egy erősséget (feat). A Beyond-on ezt úgy tudod kezelni, ha a tulajdonság meghatározásnál egyénit választasz, beírod a standard sorozat vagy pontosztás szerinti értékeidet, majd növeled a választásod szerintit (vagy szerintieket).

Választható fajok:

• Ember: Sima, nem az ingyen erősséges (feat) (Human [PHB])
  
  
• Erdei elf: Az egyetlen őshonos elf fajta Usztalavban. A többit nem nézik jó szemmel. (Elf, Wood [PHB])
  
  
• Dombi törpe: A hegyi törpék az orkok miatt kihaltak, a dombi törpék már korábban vegyültek az emberekkel. (Dwarf, Hill [PHB])
  
  
• Zömök és Könnyűléptű félszerzet: A zömök félszerzetek az emberekkel együtt élő "gyűrűkurás" hobbitok. A könnyűléptűek a vándorcigány szintjén vannak. (Halfling, Stout & Lightfoot [PHB])
  
  
• Félelf: Az erdei elfek és az emberek keverékei. (Half-elf [PHB])
  
  
• Félork: A hegyaljai barbár törzsek és a hegyi orkok ki tudja milyen vegyüléséből származó fattyak. Túlzás, hogy szeretik őket, de mondjuk, hogy elfogadták. (Half-orc [PHB])
  
  
• Angyalvérű: Valamilyen isteni vért hordozó fél-ember lények. Usztalavban az isteni gondviselés megnyilvánulásának tartják őket. (Aasimar [DMG] - tehát nem a Volo's-ban lévő bónuszsebzéses verzió)
  
  
• Pokolfajzat: Az usztalavi hit szerint olyan emberek reinkarnációi, akik sok vagy nagy bűnt követtek el előző életükben és most az ördögökre hasonló fizimiskával kell bizonyítaniuk érdemességüket. (Tiefling [PHB])
  
  
• Más fajok: "Jöttment", "Minekjöttide", "Ez nem is értelmes lény". Játszható, de a szociális próbáik nehezebbek 3-5 NF-el.

Karakter-koncepciók:

• A Kotyvasztók Karavánja: A varázsműves (artificer) foglalkozás meglehetősen új dolog, az alkimisták pedig tanulás közben időnként indokolatlan baleseteket okoznak. Sem az esetenkénti tüzek, sem a méregfelhők és más káros hatások nem kívánatosak Usztalav egyetemein, így az alkimistákat megkérték, hogy az intézmények falain kívül gyakorolják mesterségüket. Azóta utazó vajákosként vándorolnak. (Guild Artisan Artificer - Alchemist [TCE])
  
  
• A Vér Örökösei: Usztalav vadonjainak, sötét erdősségeinek lakói alapvetően maguknak való emberek, azonban még náluk is zárkózottabban azok a törzsek, akiknek a felmenői között likantrópok találhatóak. Bár ők maguk nem alakváltók, eszeveszett őrjöngésük közben kiütközik rajtuk őseik hagyatéka. (Outlander Barbarian - Path of the Beast [TCE])
  
  
• A Hírnökök: A Hírnökök Usztalav utazó hírmondói, akik Azuth egyházának támogatását élvezik, mint a köznép köreiben járatos hírvivők, tanítók. Természetesen a kifinomultabb hírnököket a nemesi udvarokban is szívesen látják. Usztalavban általánosan elfogadott nézet, hogy a hírnökök jószerencsét hoznak, így a legtöbb helyen szívesen látják őket. Ők pedig kényesen ügyelnek ezen hírnév fenntartására: a nem megfelelő tagokat és a nevükkel visszaélőket könyörtelenül levadásszák. (Guild Artisan Bard - College of Lore [PHB])

• A Rothadás Gyermekei: Usztalav ezen druidái a természet azon törvényében hisznek, hogy a holtaknak az előket kell szolgálniuk, mivel a lebomló holttest hasznos anyag a természet számára. Morbid nézetüket az egyetemek vizsgálják, nem mintha ez érdekelné a Gyermekeket. Ők a csatamezőket, járványok helyszíneit járják és gondoskodnak róla, hogy a friss holttestek oda kerüljenek, ahol a természet szükséget szenved. (Hermit Druid - Circle of Spores [TCE])
  
  
• Usztalavi Vértes: Usztalav útjait számtalan földnélküli kóbor lovag koptatja, akik egy laza érdekszövetségbe tömörülnek, ők Usztalav Vértesei. A Vértesek harcolnak egymás ellen, hiszen gyakran szembenálló seregekben bukkannak fel, de igyekeznek csak elfogni egymást. Aki földbirtokra tesz szert közülük, az megszűnik a "rend" tagjának lenni, de egy ilyen földesúrtól is több mindenre számíthatnak, mint olyantól, aki nem közéjük tartozott. (Noble (Knight variáns) Fighter - Cavalier [XGE])
  

• Szörnyvadászok Céhe: a Szörnyvadászok Céhének tagja, aki képes felismerni Usztalav bestiáinak gyenge pontjait. Azon a földön, ahol a legkülönfélébb szörnyek bukkannak fel, nagy értéke van azoknak, akik tudják hogyan kell ezeket a lényeket a leghatékonyabban elintézni. A Szörnyvadászok mind ilyen szörnyek legyőzésére szakosodott vándorok, akiket jó pénzért bárki felbérelhet ilyen jellegű problémái elintézésére - azonban fenntartják a jogot, hogy ők döntsék el, ki a szörnyeteg és ki nem. (Guild Artisan Ranger - Monster Slayer [XGE])
  
  
• Az Arany Liliom Szövetsége: Az Arany Liliom Szövetsége egy unatkozó nemesek által alapított tolvajcéh, ami mágikus titkok és tárgyak megszerzésére szakosodott. A tagok általában olyan nemesek, akik túl türelmetlenek ahhoz, hogy a mágiát hosszú évek tanulásával sajátítsák el, illetve túlságosan adrenalinfüggők ahhoz, hogy hosszú időre iskolapadba üljenek. A szervezet titkos, a tagok jellemzően nem viselnek a nevükre utaló jelképet. (Noble Rogue - Arcane Trickster [PHB])
  

• A Pöröly Rendje: A Pöröly Rendje egy kis rend, akik Borcsa Úrnő, a legendás törzsfőnök asszony pörölyét keresik. Az ereklyét utoljára egy paladin forgatta a Suttogó Zsarnok elleni háború során, azonban a történetek szerint a fegyver megsemmisült és eltűnt a történelem színpadáról. Idővel azonban előkerültek emberek, akik azt állítják, hogy a fegyver szilánkjai szólnak hozzájuk és hatalmat kínálnak nekik, ha a segítségére vannak. Ezek a boszorkány(mesterek) egy rendbe tömörültek, hogy hatékonyabbak legyenek. (Soldier Warlock - The Hexblade [XGE])
  
  
• Usztalav Kutatói: Egyetemi tanulmányokat folytatott, talán már ott is tanító nekromanta varázslók, akik a saját országuk földjét és annak misztikus hatásait tanulmányozzák. Feltett szándékuk, hogy megtudják, miért olyan gyakoriak pont itt a különféle élőholtak és likantrópok. Választott mágia-iskolájuk miatt nem örvendenek túlzott népszerűségnek a köznép szemében, a nemesek pedig inkább adományozni szeretnek - de nem nekik, hanem az egyetemeknek. Azuth egyházával azonban jól kijönnek. (Sage Wizard - School of Necromancy [PHB])

Az usztalavi egyházak:

• Azuth Tudós Papjai - A Varázslatok Urának tudós papjai a köznéppel csak azért foglalkoznak, hogy kiszűrjék a tehetségeket, akiket az egyetemekre szánnak. Élvezik a misztikumra fogékony usztalavi nemesek támogatását és komoly egyetemi munkát folytatnak. (Acolyte Cleric - Arcana Domain [SCAG])
  
  
• Azuth Szilánkjai: Azuth szerzetesrendje, akik olyan mágusokból állnak, akinek a varázsereje valamiféle isteni forrásból származik. Bár közel sem biztos, hogy ez az isteni szikra valóban Azuth-tól származik, a papok által fenntartott iskolákban jó eséllyel veszik észre az ilyen egyedeket és szervezik be az egyházba, ahol aztán elmélyülnek a Varázslatok Urának hitében és eszükbe sem jut, hogy másnak tulajdonítsák mágikus képességeiket. (Acolyte Sorcerer - Divine Soul [XGE])
  
  
• Kelemvor Békehírdetői - A Holtak Őrzőjének papjai a béke és az önmagunkkal megbékélés prédikátorai Usztalav földjén. Mérsékelten népszerűek mind a köznép, mind a nemesség köreiben, de áldásos hatásuk, amivel viszályokat csitítanak el, tagadhatatlan. Fő mottójuk, hogy a halál utáni békét már a halandó életben is meg lehet találni, ha a fontos dolgokra koncentrálunk a viszálykodás és széthúzás helyett. (Acolyte Cleric - Peace Domain [TCE])
  
  
• Kelemvor - A Bosszú Angyalai: Kelemvor egyházának kicsiny, de hatékony ága. A béke érdekében prédikáló papok ellenpólusai, akik akkor jutnak szerephez, amikor a prédikátorok kudarcot vallottak. Ha szavakkal nem sikerült célt érni, az okozott kárt az Angyalok fogják megtorolni. Ugyanígy rájuk hárul az a feladat is, hogy leszámoljanak azokkal az emberi és nem emberi szörnyetegekkel, akikkel máshogy nem lehet dűlőre jutni. Mások békéje érdekében a sajátjukat áldozzák fel. (Acolyte Paladin - Oath of Vengeance [PHB])
  
  
• Loviatar Egyesítő Fájdalmának pásztorai - A Szenvedő Szűz papjai az Egyesítő Fájdalom képviselői, akik vallják, hogy az egységesen mindenkire mért testi és lelki fájdalom összekovácsoló ereje felülmúlhatatlan. Elméletüket a Suttogó Zsarnok ellene háborúban igazolták is, így a köznép a mai napig vezetőkként tekint rájuk. A nemesség tart tőle, hogy a papok ellenük fordítják fanatikusság kovácsolt paraszti seregeiket, így ők is támogatják az egyházat - na meg olyan is akad, aki sötét hajlamait az istennő kegyéből élheti ki. (Acolyte Cleric - Order Domain [TCE])
  
  
• Loviatar Flagellánsai: Loviatar szerzetesei, akik a fizikai harcot és az azzal járó fájdalmat a lelkük edzéseként fogják fel. Egyszer akolitaként kerülnek be a rendbe, ahol válogatott (ön)kínzásoknak vetik alá őket. Akik jól tűrik a fájdalmat, azok a Flagellánsok közé kerülnek, akiket a fizikai fájdalom már nem érint meg és egy idő után képesek a meggyötört porhüvelyük helyett az asztráltestüket átléptetni a fizikai világba. (Acolyte Monk - Way of the Astral Self [TCE])